Keresztény szemmel

„Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” (Zsolt 51,9) A zsoltáros ebben a versben a lelki megtisztulás szimbólumaként egy tapasztalatra épülő, természetből vett példát hoz elénk. A Szentírás példája nyomán fedezzük fel mi is bátran Urunknak a teremtett világban felénk nyújtott ajándékait – soha meg nem feledkezve magáról a Teremtőről.

Az úgynevezett illóolajok a növények különböző részeiben (levél, gyökér, kéreg, virág, szár, ág, termés) található illékony, illatos olajok, amelyek a növény életfunkcióit irányítják. Nem tévesztendők össze az illatukat imitáló, szintetikus vegyipari termékekkel, amelyeket az érvényben lévő törvények szerint tilos illóolaj megnevezéssel forgalmazni.

Régtől fogva gyógyhatást tulajdonítanak nekik, a középkori, az ókori és feltételezhetően a még korábbi orvoslás eszköztárában is kiemelt helyet foglaltak el. Az illatos füstölők, olajok, balzsamok, gyanták mindamellett szakrális áldozati ajándékként, testápolószerként stb. is nagy becsben álltak.

A gyógyítás hagyományát a katolikus szerzetesek és apácák is jó ideig folytatták. Az illóolajokkal, a gyógynövényekkel, illetve a természetes eszközökkel és módszerekkel való gyógyítás a 20. századra lassan feledésbe merült, amiben közrejátszott a (nyugati) tudomány, valamint az orvostudomány fejlődése és térnyerése is. Hippokratész nagyon is megszívlelendő tanácsa, miszerint ételünk legyen az orvosságunk, ugyancsak háttérbe szorult.

A vegyipar erőteljes fejlődésének megindulásával nagyjából egy időben, többek között a francia kémikus Gattefosse és az orvos Valnet munkássága nyomán, a 20. század első felében újra előtérbe kerültek. Az egyik anekdota szerint a laboratóriumban kisebb balesetet szenvedő Gattefosse – minekutána belemerült az illóolajok tanulmányozásába – meglepve tapasztalta, milyen gyorsan és szépen gyógyul a levendulaolajjal ellátott égési sérülés. Tőle származik az aromaterápia kifejezés, az ő hatására valósította meg Valnet a gyógynövényekkel való gyógyítás gyakorlatát saját orvosi praxisában.

Az illóolajok hatásmechanizmusa még nem pontosan ismert. Úgy tűnik, hogy az illatok feldolgozásáért egy ősi agyterület felel, amely a vegetatív idegrendszer és az érzelmek befolyásolásában is szerepet játszik. Így tehát az illatok az általuk kiváltott érzelmi hatás (kellemes-kellemetlen, izgató-nyugtató) közvetlenül befolyásolja a hangulatot, a kedélyállapotot (ami eleve hat az egészségi állapotra), illetve a vegetatív idegrendszeren keresztül az egész szervezet állapotát és működését. Bárhogy is működik a dolog, a tapasztalatok megerősítik az illatok hatásának jó hírét.

Az illóolajok azonban nemcsak a szagláson keresztül fejtik ki jótékony hatásukat, a bőrfelületen keresztül is felszívódnak és hatnak, így fizikai sérülések, betegségek helyi kezelésében is alkalmazhatóak.

A jó minőségű illóolaj különböző vegyületek kifinomult, kiegyensúlyozott keveréke, amelyben minden összetevőnek megvan a maga helye és szerepe – ugyanúgy, ahogyan a természetben vagy az emberi szervezetben is. Ezt a finom rendszert értelemszerűen zavarhatja, ha szennyezések kerülnek bele. Ezért is fontos – nem csak az illóolajat adó növények esetében – a minősített biotermesztés vagy a vadon termés. Ez biztosítja, hogy ne legyenek szintetikus, mérgező vegyszermaradványok az illóolajban, másfelől a növény a maga természetes ritmusának és igényeinek megfelelően, jó minőségű talajon, kedvező éghajlaton fejlődjön, miáltal a legjobb minőségű olaj nyerhető ki belőle (harmadrészt így jelentősen csökken a termesztés környezetre gyakorolt káros hatása). A természetes illóolajok kémiai összetettségét közel sem lehet mesterséges úton reprodukálni, pedig ez vélhetően nem elhanyagolható szerepet játszik a gyógyhatásban. (A rózsaolaj esetében a közel 400 természetes összetevőből 40 található meg a mesterséges változatban.)

Maga az olaj különféle, sokszor munka- és időigényes eljárásokkal nyerhető ki a növényekből. Ennek tudható be az, hogy egyes olajok ára viszonylag magas, illetve a különböző fajták között nagy az árkülönbség. A ma rendelkezésünkre álló technológiákkal egyes illatokat (orgona, ibolya, őszibarack stb.) nem lehet kinyerni a növényből, ezért csak szintetikus úton állíthatók elő.

Az úgynevezett hidrolátumok vagy virágvizek az illóolaj-desztillálás értékes melléktermékei, amelyek szintén számos felhasználási lehetőséget kínálnak. Az illóolajok alkalmazásának fontos kiegészítői az ápoló, hidratáló hatású, illatmentes alapolajok (másképpen bázisolajok), amelyek a masszázs és a testápolás során az illóolajok hordozó-, illetve hígítóközegéül szolgálnak. A növényi alapolajok – az elterjedt kőolaj- és paraffinszármazékokkal ellentétben – minden tekintetben megfelelnek a bőr igényeinek, a testápolásban a legjobb alternatívát képviselik (különös tekintettel a csecsemőkre és az allergiásokra). A hevítés nélküli sajtolás biztosítja, hogy az értékes összetevők sértetlenül az olajban maradjanak.

Az illóolajok többféle módon felhasználhatóak, és számos célra alkalmasak. A gyógyításon (párologtatás, inhalálás, borogatás, fürdő) és testápoláson (krémek, parfümök) túl a szellemi állapot befolyásolására (pihenés, lazítás, stresszcsökkentés), valamint a háztartás különböző területein is (pl. rovarriasztás, tisztító-, mosó- és vasalóvíz, szekrény- és ruhaillatosítás).

Mint annyi másban, az illóolajok alkalmazásában is első az óvatosság, a mértékletesség és a fokozatosság. A tiszta illóolajok olyan töménységben tartalmazzák a hatóanyagokat, hogy egészen kis mennyiségben sem maradnak hatástalanok, sőt. Szakértők szerint az illóolajokból is sokszor a kevesebb több. Ami az egészséget illeti, itt szintén a régi bölcsesség érvényes, miszerint a legjobb gyógymód a megelőzés. Az egyik legfontosabb elv: az illóolajokat mindig hígítva használjuk, tehát egy kevés illatmentes krémhez vagy alapolajhoz keverve.

Az illóolajok nem csodaszerek, de megfelelő módon alkalmazva látványos eredményeket lehet velük elérni. A táplálkozással és az életmód egyéb elemeivel társítva nagyon sokat tehetnek az egészségért és a jó életminőségért.

Török Tamás