evél&levél
Egy most megjelent könyv margójára
Gumifalú otthon a Vérmezőn – mosolyog rám egy könyvismertetés címe az EvÉlet ápr. 27-i számában. Bizonyára a két évvel ezelőtt tervezett, gyerekek számára ígért regény címe egy kis érdeklődést felkeltő költői szabadsággal.
Minden segítséget megadtam a szerzőnek, Miklya Luzsányi Mónikának – dokumentumokat bocsátottam a rendelkezésére, és órákat meséltem diktafonba is, mert szívügyem a Sztehlo Gábor gyermekmentő akciójában működött mintaotthon. Valóban „gumifalú” jelzővel tiszteltek meg bennünket, mert nálunk mindig akadt még egy hely. Segítettek a régi, drága (immár nagypapává előlépett) fiaim is.
De a regény helyett először a Kortárs című folyóirat 2002. augusztusi számában „Hogy véget érjen a sötétség” címmel jelent meg egy ismertető az „Isten kezében” című Sztehlo-naplóból részeiből – az én visszaemlékezéseim összekötő szövegével, egy, a Múzeumunkban őrzött „Kiláni Tomi-napló” és a személyes beszélgetések részleteivel. Ez utóbbiak nem időrendi sorrendben kaptak helyet a recenzióban, melyre azt az indoklást kaptam, hogy a „hangulatuk miatt”.
Vártam, vártuk a regényt. Végre kötelességemnek tartottam az otthon hiteles, rövid történetét összeállítani a Luther Kiadó számára – a várt regény mellé.
A regény helyett végül egy dokumentumkötet jelent meg, és erről olvashattuk az ismertetőt. Ám maga a könyvajánló is számos pontatlanságot tartalmaz. Már az érdeklődést felkeltő cím sem helytálló, tekintve, hogy az otthon nem a Vérmezőn, hanem a Budai hegyek legveszélyesebb helyén, a Rózsadombon volt, a Bogár u. 29. alatt. Sajnos nemcsak a címben, hanem az idézett bevezetésben is a „Vérmező lankái” szerepelnek.
A tévedések közül az első az, hogy a Bogár utcai otthon körül már dec. 24-től tornyosultak a gondok, és csak jan. 1-től– az utolsó három napban – szorultunk a pincébe, a támadás sem három napig tartott, hanem karácsonytól január 3-ig. A másik tévedés az, hogy Stiasny Évát mint diakonisszát emlegeti a szerkesztő, pedig Luther-köri ifjúsági elnökként ismerte Sztehlót annak káplánkorából. Diakonisszák csak a Fasori gimnáziumi otthonban dolgoztak. Szeretném remélni, hogy több félremagyarázás a továbbiakban nem ér. Eléggé elszomorít, hogy regény helyett csak az említett, elnagyolt dokumentumgyűjtemény jelent meg.
Bartosné Stiasny Éva (Budapest)