evél&levél

Öröm volt látni, hogy a tavaszi munkák ellenére is kisebb-nagyobb csoportokban mentünk a kora esti órákban a böjti áhítatokra. Ittzés István érdi lelkész szolgált három estén keresztül gyülekezetünkben. Ézsaiás könyvéből az 53. fejezet hangzott el estéről estére. Nagy erővel szólalt meg ez az ősi prófécia, amelyről mi már tudjuk, hogy Isten beteljesítette Fia által. „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

De van-e békességünk, és van-e igazi gyógyulásunk? Ezen kellett minden este elgondolkoznunk, s ezt kell továbbvinni böjt után is. El tudjuk-e fogadni ezt a nagy kegyelmet, amit tényleg ingyen kaptunk? Tudunk-e hinni abban a Jézusban, aki értünk, miattunk és helyettünk viselte el a szenvedéseket, vagy újra és újra a világ bizonytalan kapaszkodóit keressük? Rá kell jönnünk, hogy kapaszkodók helyett békétlen, ökölbe szorult kezekkel és beteg, torzult arcokkal találkozunk. Az ember csak a halál hatalmával rendelkezik, s akik a világ urainak hatalmában bíznak, azok könnyen válnak a gyűlölet és a háború eszközévé vagy áldozatává. Nekünk az Úr követését kell választanunk!

Mivel azonban az Úr szolgájáról hallottunk, azt is megértettük, hogy miután elfogadtuk ezt az ingyen kegyelmet, nem elfordulni kell a világtól, hanem segítő szolgálattal odafordulni hozzá. Evangélikusok, reformátusok és katolikusok együtt énekeltük válaszképpen a Jézusról szóló énekeket. Az oroszlányi evangélikus gyülekezet ifjúsága is gazdagította estéinket énekszolgálattal.

Végül a gyülekezetünk felügyelője, Zsebők István megköszönte Ittzés István szolgálatát, a gyülekezettől pedig azt kérte, hogy ragadja meg a kegyelem ajándékát, és az elvetett mag hozzon jó termést a közösség életében. Evangélikus énekeskönyvünk 203. énekének egy sorával könyöröghetünk: „Kérlek, halálod ára rajtam ne vesszen kárba!”

Özv. Szabó Mihályné