evél&levél

Sok vita folyik mostanában az iskolákról és a tanításról. Ez indított arra, hogy megírjam, hogyan is oktattak régen. Gyenesdiásról írt munkámban szóltam az iskola történetéről is. 1849 őszén a szabadságharc leverése után a Meleg-hegy tövébe menekült Táncsics Mihály barátja, Gödörházy Antal. A házikó egy szobából és a füstöskonyhából állt. A szobában két fal tövében vastag fatörzs volt: azokra ültek a gyerekek, s úgy tanította őket. A távolabb lakókhoz, illetve ahol több gyerek volt a házban, maga járt el, és ott tanította őket. Amikor gyűjtöttem a falu történetéhez az anyagot, Szabó nénitől megkérdeztem, hogy a szüleit, nagyszüleit ki tanította. Ő így válaszolt: „Nagyapám mesélte, hogy ő ágytul tanult. Hat gyerek volt, de csak háromnak volt csizmája. Hideg télben a három gyerek az ágyban a dunyha alatt töltötte a napot. Megjött az öreg tanító, leült az ágy szélére, s úgy oktatta őket.”

Nagyapám Szentetornyán, egy tanyaközpontban lévő iskolában tanított. Sok gyerek 2 km távolságból járt ebbe az iskolába, sárban, hóban… Édesapám mesélte, hogy egy téli napon délután nagy hóvihar támadt. Nem tudtak hazamenni a gyerekek. A padokat kirakták a gangra, szalmát terítettek a padlóra. Nagyanyám bablevest főzött nekik vacsorára. Lefektették, s mindenféle ruhadarabbal takarták be őket. Nagyapám egész éjjel kukoricaszárral fűtötte a kemencét. Ilyenek voltak a régi tanítók. Feláldozták életüket a gyerekekért.

Édesapám ötven évig tanított Nagytarcsán. Két tanítója volt a falunak, apám tanította az alsó három osztályt. Sokszor száznál is több gyerek volt az iskolában, még a katedra dobogóján is ültek. Térdükön az irka, s úgy írták a tollbamondást. Nem volt sok és nagy az anyag, de az alapokat – írás, olvasás, számolás – megtanulták.

Tanítók, tanárok! Megemelem a kalapom előttetek.

Hernád Tibor