Keresztutak

A nagylaki templom

1803 tavaszán a tótkomlósi evangélikus szlovákok egy népes csoportja elindult délre, hogy a Maros folyón átkelve, az illetékes hatóság engedélyével letelepedjenek az aradi kamarai pusztán, s ott új életet kezdjenek. Az új telepesek számát növelték a Békéscsabáról és Szarvasról érkező hittestvérek. Szorgos, szívós munkájukkal termővé tették az elvadult földet, megépítették házaikat, s még megérkezésük évében felépítették első templomukat, illetve a következő évben első iskolájukat.

1812-ben tették le a mostani hatalmas templomuk alapkövét, és 1822-ben szentelték fel azt. A későbbi évek folyamán felépítettek két parókiát, valamint nyolc iskolát.

A bőséges gyermekáldás követeztében a hívek száma gyorsan gyarapodott, és megközelítette a kilencezret. A második világháború után négyezren áttelepültek őseik szülőföldjére, a mai Szlovákia területére.

A jelentős fogyás ellenére Nagylak (Nadlac) ma is igen jelentős gyülekezet, amelyben a vasárnapi és nagy ünnepi istentiszteleteken kívül minden reggel van istentisztelet, hetenként bibliaóra, vasárnapi iskola. Az iskolákban órarendben tanítják a hittant. Van ifjúsági és felnőtt énekkaruk, illetve egy öregotthonuk.

A gyülekezet fennállásának 200 éves jubileumát méltó módon igyekeztek megünnepelni a nagylakiak. Április 23-án, szerdán a művelődési házban felidézték őseik Nagylakra jövetelét és szokásaikat, a következő napon pedig ünnepi istentiszteleten adtak hálát azért, hogy az Úristen ez idő alatt megtartotta gyülekezetüket.

Az ünnepi istentiszteletre sok vendéget hívtak közelről és távolból, Romániából, Magyarországról, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból. A vendégek között volt Samuel Vrbovsky szerbiai, dr. Ján Antal szlovákiai evangélikus és dr. Thimotei aradi ortodox püspök, több esperes és lelkész. Az igehirdetés szolgálatát Samuel Vrbovsky végezte.

A többórás istentisztelet keretében igen sok köszöntés hangzott el. (D. dr. Harmati Béla képviseletében e sorok írója is üdvözölte a gyülekezetet.) Közjogi méltóságok és különböző szervezetek vezetői is kifejezték jókívánságaikat a jelenlevőknek. Az ünnepi megemlékezést különböző tánccsoportok és énekkarok szolgálata, valamint több kiállítás és az esti tűzijáték is gazdagította.

A nagylakiak testvéri kapcsolatokat ápolnak azokkal az alföldi gyülekezetekkel, ahonnan származnak. Gyakran látogatják egymást. Az elmúlt 200 évben megőrizték anyanyelvüket és evangélikus hitüket.

Juraj Bálint, a gyülekezet esperes-lelkésze és munkatársai nagy buzgósággal készültek a jubileumi ünnepre. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, siker koronázta azt. Hisszük, hogy az Úristen a jövőben is megőrzi és megáldja a nagylaki gyülekezetet.

Táborszky László