Keresztutak

Bizonyára többen emlékeznek az Evangélikus Élet novemberi számában megjelent írásunkra, melyben beszámoltunk a Révfülöpön megrendezett határon túli ifjúsági vezetők konferenciájáról. Akkor abban állapodtunk meg, hogy minden év novemberében újra találkozunk az ifjúsági vezetőkkel, és megbeszéljük az aktuális kérdéseinket, feladatainkat, terveinket. Ma már látjuk, hogy az évente egyszeri alkalom kevés arra, hogy együttműködésünk a gyakorlatban is megvalósuljon, ezért is volt öröm számunkra, hogy a közelmúltban újra találkozhattunk.

A mostani találkozónkat a vajdasági fiatalok kezdeményezték: a nemrégen megalakult szabadkai székhelyű Evangélikus Keresztény Ifjúsági Egyesület (EKIE) vállalta magára a szervezés feladatait. Feketics községben, a Vajdasági Ökumenikus Szeretetszolgálat központjában kapott helyet a konferenciánk, melyen az erdélyi, felvidéki, anyaországi, partiumi és vajdasági fiatalok számoltak be az általuk képviselt szervezetben, illetve gyülekezetben végzett szolgálatukról, gondjaikról, nehézségeikről, sikereikről. Jó alkalom volt ez arra, hogy szembesüljünk a ténnyel: bárhol legyünk is a Kárpát-medencében, a problémáink hasonlóak.

Eszmecserénk során a már megfogalmazott megállapodásunkra próbáltunk koncentrálni, azon belül is az idei év nyári konferenciáira. E megállapodás értelmében a helyi és országos szinten rendezendő táborokra, konferenciákra és különféle rendezvényekre meghívjuk egymás ifjúságát, és lehetőség szerint ingyenes vagy támogatott részvételt biztosítunk. Amint a beszélgetéseink alkalmával kiderült: a legnagyobb szükség vezetőképző konferenciákra lenne, mivel például a Vajdaságban 18 gyülekezetre két lelkész jut, vagyis az „az aratnivaló sok, de a munkás kevés”. A novemberi konferencián már megfogalmazódott ez az igény, és örömmel mondhatom, hogy Erdélyben, az apácai gyülekezet vendégházában Martonné Szalóky Eszter vezetésével már meg is valósult az első, két hétvégéből álló vezetőképző találkozó. Miután meggyőződtünk arról, hogy a vajdasági fiatalok nagy erőfeszítések árán, hatalmas akarattal és tenni akarással fogtak munkához, és rövid időn belül újjáélesztették az EKIE-t, megállapodtunk arról: segítséget nyújtunk a felvidéki fiataloknak, hogy – a magyarországi MEVISZ, az erdélyi REVISZ és a vajdasági EKIE mintájára – ők is megalakíthassák saját szervezetüket.

A vajdasági tartózkodásunk alatt több gyülekezetbe is eljutottunk, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, így ellátogattunk Verbászra, Bajsára, Szabadkára, voltunk Topolyán, és láttuk a palicsi üdülőhelyet. Béres Károly igazgató úr jóvoltából beszámolót hallhattunk az Ökumenikus Szeretetszolgálat (EHO) működéséről, az ott végzett diakóniai munkáról. Diósi Viola, a Vajdasági Ifjúsági Fórum elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács ifjúsági képviselője a Vajdaságban élő magyar ifjúság helyzetéről szólt. Vendéglátónk, Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens pedig egy fórumbeszélgetés alkalmával megismertetett bennünket a vajdasági evangélikus magyarság történelmi múltjával. Segítségével betekinthettünk a mai mindennapokba is, azok gondjaival és sikereivel, jó és követnivaló példáival, kezdeményezéseivel együtt.

E három programokkal, tárgyalásokkal és egyeztetésekkel teli nap alatt mindenkiben megerősödött a már régóta megfogalmazódott gondolat: evangélikus létünk és jövőnk a Kárpát-medencében nagyban függ ifjúságunktól, attól, hogyan tudjuk megszólítani ezt a generációt, tudunk-e nekik irányt és célt mutatni, hogy hitükben megerősödve megtartsák eleink hitét, és aszerint éljenek. Azért, hogy ez megvalósulhasson, még rengeteg munkára lesz szükség. Hatalmas feladat ez azok számára, akik fel merik vállalni, de összefogással – és legfőképpen Urunk segítségével – bízunk benne, hogy sikerülni fog.

Bárdi-Pajtás János