Napról napra

Az ÚR erőt ad népének. Zsolt 29,11 (Ef 2,17; Jn 15,26–16,4; Ef 3,14–21; Zsolt 27) Sok minden számít testi, lelki, szellemi erőforrásnak: az egészséges fizikum, a jellem, az iskolázottság, egy hű társ… Mégis sokszor elgyengülünk. Ady is, amikor azt írta: „Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.” Kérjük bátran Isten erősítő közelségét! Ebben mindig erő van.

Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. Ézs 54,8 (Mt 9,13; Ez 11,14–20; Fil 1,27–30) A harag a lélek izzó tüze, amely pusztító erő. Isten haragja megsemmisítene, és pokoli messzeségbe taszítana bennünket (mégpedig teljes joggal), de megváltó szeretete már a következő szempillantáskor felülkerekedik, és haragja kialszik. Irgalom lesz az Ő utolsó szava – Jézusért.

Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is. Dán 9,7 (Fil 4,8; Lk 21,12–19; Fil 2,1–4) Vannak kipusztult szavaink és érzeteink. Egyéni vitáinkból elveszett például az „igazad van!” kifejezés. A Parlament szópárbajozói sem használják e lovagias beismerést. Aki azonban Istennek el tudja mondani, annál még van remény arra, hogy felebarátjának is képes bevallani. – A szégyen és szemérem is hiánycikk lett hazánkban; a „büszke” liberalizmus máig rombolja. Álljunk ellent az ördögnek…

Isten megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. Jób 33,28 (Jn 11,26; Lk 12,8–12; Fil 2,5–11) Miben van gyönyörűségünk? Mit tartunk gyönyörűnek? Egy pillanatra hagyjuk abba e sorok olvasását, és rövid gondolkodás után feleljünk meg magunkban e kérdésre. Van ugyanis nemes „gyönyör”, műélvezet, amely nemcsak géniuszok alkotásaiban képes gyönyörködni, hanem a csillagos égben fölöttünk és a szívünkbe írt erkölcsi törvény felfedezésekor (Kant). Még ennél is több Isten tisztasága és világossága, amelyben az övéi járhatnak.

Az Úr ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint. 4Móz 14,20 (Mt 6,8.9.12; ApCsel 1,12–26; Fil 2,12–18) A megbocsátás két viszálykodó ember között nagy kincs. Nem szokott könnyedén létrejönni. Isten és ember között sem úgy alakul ki, hogy „a jó Isten” megbocsát, hanem úgy, hogy az ember bocsánatot kér. Mózes bűnvalló és bűnbánó imádságára azonban Isten bocsánatot gyakorol. Aki Istentől bocsánatot kért és kapott, az bizonyára ismeri a megbocsátás és a bocsánatkérés tudományát. Terjesszük!

Úrrá tetted az embert kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél. Zsolt 8,7 (Ef 4,15; Jn 19,25–27; Fil 2,19–30) Istenünk a teremtettség csúcsára helyezte az embert, nyilván ezért történt az ember teremtése legutoljára. Egy igazi úr azonban nem pusztítja „alattvalóit” – hanem az édenkerti szabályra tekint, mert Isten ott azt a hivatást adta az embernek, hogy „művelje és őrizze” azt (1Móz 2,15). Bánjunk „úri módon” környezetünkkel! Különben pusztul, s vele együtt mi is…

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le! Ézs 30,21 (Mt 7,14; Zak 4,1–14; Fil 3,1–11) Mögöttünk (hátunk mögött) szól az ige, Isten szava. De ha nem is láthatjuk saját szemeinkkel Őt, meghallhatjuk szavát és akaratát. Kinyilatkoztatása szerint létezik, van Isten által rendelt út, mégpedig egyetlen helyes (üdvösséges) út: Jézus (Jn 14,6)! Ezzel párhuzamosan jobbra és balra is vezet út, sőt szabadságunkban áll rájuk lépni, csakhogy azok máshová (a halálba és kárhozatra) visznek. Ne éljünk hát vissza az Istentől kapott szabadságunkkal. Ha pedig nem az üdvösség útján járunk, még rátérhetünk – ez a megtérés.

Havasi Kálmán