Egyházunk egy-két hete

"Tisztelt Közgyűlés!"

Immár két év tapasztalatai alapján elemezhetjük az új egyházszervezetre áttérés, illetve az új törvények által kiszabott keretekben megvalósuló egyházi élet értékeit, gondjait. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a háromkerületes modell kétségkívül megélénkítette az egyházi életet, és azt a kitűzött célt is megvalósítani látszik, hogy a püspöki szolgálat közelebb került a gyülekezetekhez, és vezetői karaktere mellett jobban érvényesült a spiritualitás, a főpásztori szolgálat. Talán egy kicsit meg is billent a kívánatos egyensúly. Sokaknak egy évtized kellett ahhoz, hogy elhiggyék: az egyházban is őszinte, egyértelmű és általános a rendszerváltozás. (…)

A három egyházkerületben érzékelhetően több a missziói és egyéb alkalom, mint korábban – ily módon jól indult az első új ciklus. Most már azon kell dolgoznunk, hogy kialakítsuk a megfelelő egyensúlyt az országos, a kerületi, az egyházmegyei, a gyülekezeti alkalmak között, az örvendetes sokszínűségben megőrizve az egyház egységét. Nem fenyeget a „három evangélikus egyház” veszélye, de jobb idejekorán ápolni különbözőségeink egységét, mint később szembesülni azzal, hogy valamit elhibáztunk, elmulasztottunk.

Erőteljesen figyelmeztetnek erre a déli kerület püspökválasztásával kapcsolatos események. A konfliktusok hozzátar- toznak minden egészséges szervezet, intézményrendszer életéhez is. Szerencsésebb esetben sikerül ezeket megelőzni, de jelentkezésük sem tragédia: a konfliktuskezelés, a problémamegoldás hozzátartozik életünkhöz, színvonala minősít mindnyájunkat. (…)

Kétségtelen, hogy Harmati Béla aktív püspöki szolgálatának befejezése is korszakhatárt jelent. Hazai és nemzetközi tevékenysége imponáló volt, méltán sorakozott jeles elődei nyomdokába. Nem az én feladatom – és főleg nem ebben a jelentésben –, hogy átfogóan értékeljem szolgálatát, de teljesen ki sem térhettem ez elől. Azért sem, mert Istennek hála, ereje, egészsége lehetővé teszi, hogy továbbra is segítse az egyház életét, munkásságát. (…)

További türelem szükséges az Országos Egyházi Iroda szervezeti rendjének, munkastílusának megszilárdításához. Élvezzük annak előnyét, hogy a törvény módosítása lehetővé tette – szemben az eredeti javaslattal –, hogy lelkész álljon az iroda élén. De jelentkeznek a hátrányok is, hiszen az igazgató – elég a mozgását követni – lelkészként is szinte egész embert kívánó munkát végez. Tovább nehezíti a helyzetet a gazdasági igazgató nyugállományba vonulása, és már ismeretes, hogy a pályázat egyelőre eredménytelen volt. Először rövid távon kell megszilárdítanunk a jelenlegi színvonalat, amiben komoly kihívás a gazdálkodás megváltozása, majd a hosszú távú stabilizációt kell, hogy megteremtsük. Türelmet kell kérnünk, ugyanakkor látni szükséges, hogy folyamatosan fokozódó terhelés közben kell a strukturális és funkcionális fejlesztést, stabilizálást megvalósítani.

Ez a folyamatosan növekvő terhelés örvendetes, a misszió erősödését, az egyházi szolgálat terebélyesedését jelenti, de igényli az arányos teherviselést.

Szükséges az információáramlás további javítása is. A kritikusok is el kell, hogy ismerjék az egyházi sajtó fejlődését, a sokoldalú, színvonalas tájékoztatás jellemzővé válását. Olykor éppen a nyitottság, a tágkeblűség vált ki aggályokat, ellenérzéseket. Egy zsigereinkben élő diktatórikus korszak után, úgy vélem, különösen súlyos hiba lenne az egysíkúság, a bezárkózás. (…)

Meg kell találnunk azonban az információáramlás belső útjait is. Ennek hiánya is szerepet játszott abban, hogy sokan értetlenül, illetve elutasítóan fogadták az Üllői úton megnyitott ökoboltot. Tanulva a tapasztalatokból került sor az egészségügyi fórumra, ahol mindenki részletes tájékoztatást kapott az evangélikus egészségügyi centrum előkészületi munkálatairól. (…)

Egyházunkban mindig prioritást élvező oktatásüggyel kapcsolatban a kollégiumokat szeretném a középpontba állítani. Prioritás az egyház szellemi központja, a hittudományi egyetem kollégiumának bővítése, korszerűsítése. Ugyancsak az a további budapesti kollégiumok rekonstrukciója, fejlesztése, de a békéscsabai kollégium is. Általában az egyházi oktatási rendszer megszilárdulása – és itt örvendetes, hogy Miskolc és Kőszeg gyorsan felzárkózott, és teljes jogú résztvevője lett a rendszernek – a figyelmet a nevelésre, értelemszerűen a kollégiumokra irányította. (…)

Erősítette az állam és az egyház kapcsolatát, az egyházak társadalmi presztízsét, hogy minden történelmi egyház egyértelműen és határozottan támogatta hazánk európai uniós csatlakozását. (…) Az egyház nem a különböző politikai erőkbe helyezi reménységét, de igen lényeges, hogyan viszonyul a kormányzat az egyháznak a közjót szolgáló tevékenységéhez. E téren – ami a jelen kormányzati ciklust illeti – bizakodóak lehetünk. Minden eddigi tárgyalás azt tükrözi, hogy az állami szervek a kialakult mederben járulnak hozzá az egyház oktatási, kulturális, szociális… tevékenységéhez. (…)

*

Magam is, elnök-püspök úr jelentéséhez hasonlóan – nem egyszerűen konvencionális udvariassági formaként – köszönettel szoktam zárni jelentéseimet; különösen az Országos Elnökség tagjainak és az országos iroda munkatársainak tevékenységét megköszönve. Legyen szabad ezúttal, ezen túlmenően kihegyezni a köszönetet és a köszöntést Szemerei Zoltán személyére. Magam nehéz időszakban, 1987-ben kerültem be az országos egyház vérkeringésébe. Az elmúlt másfél évtizedben nem volt olyan ügy, nem volt olyan helyzet, amelyben ne számíthattam volna Szemerei Zoltán segítségére. De ami ennél fontosabb: gazdag tapasztalatával, nagy munkabírásával, példamutató szerénységével szolgálta az egyház ügyét. Bizonyára lesz még a köszönet nyilvánítására hivatalos és baráti alkalom, de úgy véltem, hogy ezen a közgyűlésen – melyen utoljára értékelhetjük a színvonalas munka eredményeit – kell megemlékeznem az egyszerű köszönet szavával Szemerei Zoltán harmincöt éves hűséges szolgálatáról.

Regionális hozzárendelés: