Keresztutak

Egyszer volt, hol nem volt, még 1991-ben történt, hogy az evangélikus Szabó Ágnes I. kerületi önkormányzati képviselő és Riskó János, a Szilágyi Dezső téri református egyházközség lelkésze megegyezett abban, hogy a budavári felekezetek együttműködését közös sportolással – elsősorban focival – is lehetne erősíteni. Megkeresték hát a katolikus Vecsey András önkormányzati képviselőt, nem szervezné-e meg a bajnokságot. A szót tett követte...

Kicsit megnehezítette a dolgot, hogy a kerület és az egyházak területi egységei nem teljesen fedik egymást, és az ökumené szellemét csak a férfiaknál erősítheti a foci (női együttest legfeljebb a Mátyás-templom tudott volna kiállítani). Végül is sikerült annyi csapatot összehozni, hogy meg lehetett indítani a bajnokságot. (Ehhez persze az is kellett, hogy az I. kerületi önkormányzat az egyházak rendelkezésére bocsássa az idilli környezetben lévő Czakó utcai sporttelepet, és anyagi támogatást is nyújtson.)

Idén már a tizedik alkalommal rendezték meg a bajnokságot. (A református egyházközség szerette volna, ha Orbán Viktor is erősíti csapatukat, az exminiszterelnök azonban maga helyett „csupán” néhány értékes díjat tudott küldeni, és kézjegyével látta el az elismerő okleveleket.) A jubileumi bajnokságot Budavár polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás nyitotta meg. Beszédében elsősorban a torna közösségépítő hatását emelte ki. Szavait igazolta, hogy amikor például a tabániak egyik játékosának görcsöt kapott a lába, a Szent Anna plébánia három játékosa ápolta. Egy másik példa a légkörre: a tabániaknak nem volt labdájuk, ezért az „örmények” – akik között vendégjátékosként helyet kapott Vahan Hovaginian bécsi plébános is – odaadták a sajátjukat, s ők csak utána melegítettek be.

Az eddigi bajnokságok során két együttesnek – a Mátyás-templom és a Szent Anna-templom első csapatának – sikerült két alkalommal is az első helyen végeznie. Ha valamelyikük tavaly ismét győzött volna, végképp elhódította volna a vándorkupát. A múlt évben azonban a Bécsi kapu téri evangélikus egyházközség első csapata nyerte a bajnokságot. A jubileumi torna nagy tétje tehát az volt, hogy sikerül-e a két válogatott közül valamelyiknek diadalmaskodnia, avagy az evangélikusok is megszerzik második győzelmüket.

A képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára idén végül is a Mátyás-templom tizenegye állhatott, az evangélikusok I. csapatának viszont csak az ötödik hely jutott.

A mérkőzéseket végigizguló Balicza Iván, a Bécsi kapu téri evangélikus templom lelkésze lapunknak ekképp nyilatkozott: „Nagyon jó légkörben zajlott a bajnokság. Szándékos durvaságot nem láttam, csúnya szót nem hallottam. Az első csapatunk tagjai idősebbek: a játékosok fele a gyülekezet egyetemista tagjai közül kerül ki, a többiek a barátaik közül. Ők hetente egyszer fociznak a Bécsi kapu tér melletti Európa Park dühöngőjében. A második csapat a gyülekezet középiskolás tagjaiból verbuválódott. Ők csak erre az alkalomra edzettek néhányszor. Azt hiszem, hogy ez a rendezvény nagymértékben szolgálja a különböző felekezetek közti jó viszonyt. Köszönet a szervezőknek, mindenekelőtt Vecsey Andrásnak, aki szintén ekkor ünnepelte a születésnapját. Ez a torna születésnapi ajándéknak sem volt utolsó.”

A bajnokság végeztével dr. Nagy Gábor Tamás is nyilatkozott lapunknak. „Mint evangélikus – mondta – sajnálom, hogy a Bécsi kapu térieknek idén csak az ötödik hely megszerzése sikerült. Ebben az is közrejátszott, hogy a sorsolás szeszélye folytán első csapatunk az erősebb csoportba került, azonkívül a kétszer tízperces meccseken nem mindig érvényesül a papírforma. De nem is az volt a fontos, hogy ki nyer. Engem elsősorban a családias légkör ragadott meg.”

A legsportszerűbb csapat címet a budavári Mátyás-templom válogatottja kapta, a legtöbb gól – négy-négy – két játékos nevéhez fűződött, ezért pénzfeldobással döntötték el, hogy az Orbán Viktor által felajánlott focilabdát Sényi Gergő kapja. A másik gólkirály, Molnár János a legjobb mezőnyjátékos titulust szerezte meg.

Kérész Gyula