Napról napra

Új nap - új kegyelem
"A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre." Péld 10,19 (ApCsel 2,4; Jn 14,23–27; ApCsel 2,1–18; Zsolt 118,1–14) Beszédünk (is) globalizálódik, azaz amerikanizálódik, főképpen a médiának "köszönhetően". Időegység alatt manapság kétszer annyit akarnak velünk közölni, mint a "régi szép időkben", ezért is több a "bakizás". Pedig amiképpen a szívdobbanásnak is megvan a maga tempója, a beszéd pontosságának és értelmileg való felfoghatóságának is! Vigyázzunk a beszédünkre! Sőt: ápoljuk tudatosan anyanyelvünket! (Mert beteg.) Isten igéje ezen szól hozzánk. Anyanyelvünk is csak egy van! Ne engedjük "bábelizálni"! >>

Liturgikus sarok

A paramentumok
A paramentumok szakkifejezéssel azokat a textíliákat illetjük, amelyek a templom berendezését – közelebbről az oltárt, a szószéket és az olvasóállványt (ambó) – „öltöztetik”. Mozaikok, középkori freskók és táblaképek, reformáció korabeli illusztrációk egyértelműen tanúsítják, hogy bizonyos textíliák végigkísérik a keresztény templom, illetve a keresztény istentisztelet történetét. >>

Élő víz

Tanúk vagyunk, és tanú a Szentlélek is...
Néhány hónappal ezelőtt egy fantasztikus hétvégét töltöttem a barátaimmal egy dél-norvégiai városkában. Legjobb barátnőm azonban nem tudott velünk tartani, ezért visszaérkezésünk után részletes élménybeszámolót kellett tartanom. Jól emlékszem, hogy éppen arról meséltem, milyen csodás környezetben volt a kis házikó, és hogy a szobám ablakából az egyik oldalon a folyót láttam, a másikon pedig a messzeségben a tenger hullámain táncolt a napsugár... Ekkor bejött a konyhába az egyik szomszédom, aki nem tudta, miről beszélgetünk, csak az utolsó mondatoknak lett akaratlanul is fültanúja, és hirtelen közbeszólt: „Ó, ezt valóban csodálatos álom lehetett!” Persze azonnal nevetni kezdtünk, és a szomszédasszonyom is elámult, amikor felvilágosítottam, hogy nem az álmaimról, hanem a hétvégi élményeimről számolok be. >>

Egyházunk egy-két hete

Missziói nap Egerben
Miután többször beszéltem az Északi Egyházkerület missziói napjának szervezőivel, bevallhatom: nem kevés szorongással várták ezt a napot. Mi lesz, ha idén is kevesen jönnek majd, mi lesz, ha idén is olyan alacsony lesz az érdeklődés, mint tavaly volt? Hamar kiderült, hogy a szervezők félelme alaptalan volt, ugyanis "Isten kegyelme, szeretete és figyelme elfedezett minden emberi mulasztást" – ahogyan Bence Imre, a kerület missziói lelkésze fogalmazott. >>

Missziói nap Répcelakon
A Vas megyei Répcelak evangélikus gyülekezete adott otthont a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén szervezett missziói napnak, amelyen május 31-én több mint háromszázan vettek részt a Dunántúlról. A találkozó fókuszában – a másik helyszín fő témájához hasonlóan – az etióp kincstárnok megkeresztelkedésének története állt. >>

Keresztutak

Egy új hivatás kihívásai
A lelkigondozói hivatás útkeresése, küzdelmei és elért eredményei hálára, örömre, értékelésre és előretekintésre ösztönöznek. Jó érezni, hogy lelkigondozóként hasonló élményeket élünk át, hasonló módon meg kell küzdenünk a helyünkért, de kincseket is felmutathatunk. Jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol közösen tanulhatunk egymástól, ahol biztatást, bátorítást kaphatunk e nehéz és mégis gyönyörű új hivatás úttörőiként. Természetes, hogy nem könnyű a születés folyamata – de ilyen találkozások után újult erővel érezzük és látjuk elérendő célunkat. Ezen gondolatok, élmények birtokában tértem haza a 2003. május 30-án Dunakeszin tartott tudományos ülésről, melyet a Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete szervezett. >>

Egyházi foci az ökumené jegyében
Egyszer volt, hol nem volt, még 1991-ben történt, hogy az evangélikus Szabó Ágnes I. kerületi önkormányzati képviselő és Riskó János, a Szilágyi Dezső téri református egyházközség lelkésze megegyezett abban, hogy a budavári felekezetek együttműködését közös sportolással – elsősorban focival – is lehetne erősíteni. Megkeresték hát a katolikus Vecsey András önkormányzati képviselőt, nem szervezné-e meg a bajnokságot. A szót tett követte... >>

Ökumenikus egyházi napok Berlinben
Lapzártánkkor tértek haza Berlinből azok a magyarok, akik az elmúlt héten részt vettek a németországi evangélikusok és katolikusok ökumenikus találkozóján. Mint azt Görög Tibor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a Magyar Távirati Irodának elmondta, hazánkból mintegy százhetven fős szervezett csoport utazott Berlinbe. A katolikus és protestáns teológiai hallgatókból, gimnazistákból, lelkészekből, gyülekezeti tagokból álló magyar csoport volt a tizedik legnépesebb a 90 országot képviselő külföldi delegációk sorában. >>

Katolikus "médiahajó"
A katolikus egyház 1967 óta minden esztendőben a húsvét utáni hatodik vasárnapon tartja a tömegtájékoztatás ünnepét, amelyet 1971-ben nyilvánított világnappá. Ebből az alkalomból – múlt csütörtökön – sétahajózásra hívta meg a sajtó képviselőit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). >>

Kiteljesedő nemzetközi és hazai segítségnyújtás
A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (MÖSZ) 2003. május 21-én tartotta szokásos évi közgyűlését a szervezet XXIII. kerületi országos továbbképző központjában. A több napirendi pontból álló tanácskozáson többek között elfogadták a segélyszervezet 2002. évi közhasznúsági jelentését is. A közgyűlésen jelen voltak a felügyelőbizottság tagjai, a hazai szociális intézmények vezetői, valamint a szervezet igazgatója. >>

Ajándék - minden magyarországi evangélikus család asztalára
Amint arról lapunk múlt heti számában is beszámoltunk, 2003. május 26-án Finnország magyarországi nagykövetsége adott otthont az egyházunk Luther Kiadójának gondozásában megjelent ún. „Finn káté” – „hivatalos” nevén: a Káté – sajtóbemutatójának. A 160 000 példányban napvilágot látott kiadvány a hazai evangélikus könyvkiadás történetében több szempontból is példátlan vállalkozásnak számít. Ennek apropójából Kendeh K. Pétert, a kiadó igazgatóját kérdeztük. >>

Menedékké válni
Az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) női bizottságának igazgatója, Joanne Chadwick és munkatársa, Jan Ericson-Pearson lelkész látogatott hazánkba május 21–28. között. Jövetelük célja elsősorban az volt, hogy magyar lelkésznők, illetve gyülekezeti munkatársak számára képzést tartsanak az erőszak áldozatainak lelkigondozásáról. >>

Evangélikusok

A líceum honlapja
A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) honlapja – amely az elmúlt esztendő őszén ünnepelte ötödik születésnapját – jól mutatja az informatika tanításában rejlő kihívásokat és e munka szépségét: ebben a tudományágban sokszor a tanítvány is mester – a tanár számára a motiváció és az értékek felmutatása lehet a cél. A líceum honlapját eleve diákok alapították, és azóta is egy nagyon lelkes és igényes csapat szerkeszti, akikkel a tanár örömmel tud együtt dolgozni – leginkább persze a feladatokat tűzi ki. Ezúttal a bemutatkozó cikk megírására kért fel két diák rendszergazdát. (B. Cs.) >>

Evangélikus...
Országos evangélikus találkozó. Ezúttal a formailag középen álló szóra hívjuk fel a figyelmet: evangélikus. >>

Egyházzenéből dicséretes
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterképzésében doctor liberarum artium (DLA) fokozatot szerző Ecsedi Zsuzsa május 18-án Szombathelyen mutatta be mesterművét ("remekét"), majd egy hétre rá, 26-án Budapesten védte meg nyilvános vitában "Luther-énekek a magyar evangélikus énekeskönyvekben" című értekezését. >>

Czékus Dávid előrement...
Az örökkévalósághoz képest mily egyformán rövid minden mulandó életút. Mégis valahányszor kisgyermek koporsója előtt kell szembesülnünk földi létünk végességével, a döbbenet és a bénító fájdalom sokáig nem enged túllátni a szemfedélen… Múlt vasárnap közel kétszázan álltak körül egy koporsót az albertirsai evangélikus temetőben, ám Czékus Dávid szeretteinek gyászában – talán nem túlzás leírnunk – egy egész ország osztozott. Mint az a híradásokból ismert, a 7 éves kisfiú május 26-án, az alberti strand medencevizének leeresztése során vesztette életét. Földi életét. A tragédia ellenére is az evangélium üzenetét hirdette a hozzátartozóknak a település evangélikus lelkésze, Szmolár Attila, akinek vigasztaló szavait Roszík Mihály ny. lelkipásztor hitvallása is erősítette: Czékus Dávid előrement – a mennyei Atyához. A temetési szertartáson azt is megtudhatta a gyászoló sokaság, hogy egy olyan kisfiúért szólt a harang, aki tudott és szokott is imádkozni. Vajon tudatosult-e bennünk, hogy a harang – mint minden temetés alkalmával, valójában ezúttal is (ezúttal talán még inkább) – értünk szólt. Hogy imádkozzunk. Ahhoz, aki mellett van, és számunkra is lehet folytatás. >>

Rendelőintézet a gyülekezeti teremben
Molnár József oroszlányi lelkész kitartása és makacssága kellett ahhoz, hogy a külső, kedvezőtlen körülmények ellenére gyülekezetében elindulhasson egy olyan egyedülálló egészségügyi program, amelynek egyik célja egy alattomos betegség, a magas vérnyomás elleni küzdelem, illetve prevenció. A kezdeti nehézségek leküzdését követően ez a szolgálat ma már jól működik, sőt a program vezetői a továbblépésen gondolkodnak. >>

e-világ

Kommunikációs híd - az egyházak és a belügy között
Sajtóbeszélgetésre hívta a történelmi egyházak médiafelelőseit a Belügyminisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Kommunikációs Irodája május 21-én. A meghívóban foglaltak szerint a BM a "lakosság biztonságérzetének javítása, a bűnözés megelőzése és visszaszorítása terén új kapcsolatrendszer kiépítésére törekszik mindazokkal a szervezetekkel – ily módon kitüntetett helyen az egyházakkal és felekezetekkel –, melyek jelentős befolyással bírnak a különböző lakossági közösségekre." >>

Keresztény szemmel

Hová lett a csigabiga?
Szeretem az erdei sétákat. Olyan megnyugtató és gazdagító az öreg fák alatt az avarban gázolva kószálni a dús lombok árnyékában. A csendnek is vannak hangjai, igazi tiszta zengéssel ilyenkor írja szívünkbe dallamát a béke. Úgy járkálunk itt, mint a vendégek. Lábunkkal tiszteletteljesen, halkan érintjük a talajt, hol ezernyi apró élet rejtőzködik, hogy ne zavarjunk. Óvatosan nyújtjuk kezünket gomba és virág felé, csak hogy megoszthassuk a talált kincset családunk többi tagjával is. – Nézzétek, egy béka! De megijedt szegény! Juj, hogy lüktet a kis torka! Anya, gyere, csomó gesztenyét találtam! Édesapa, vinnéd egy kicsit a kavicsomat?! Annácska, tedd le azt a csigát! Nem szabad! Ide hamar mindenki, ott ül egy lepke! Juj, de szép nagy, és nem is fél! Ne nyúlj hozzá, mert megijed és elszáll! Vigyázz, ne lépj a hangyabolyba! Látod, hogy futnak előled? Hú, mekkora lyuk, vajon mi lakhat benne!? >>

A hét témája

"Jöjj, égi szent láng..."
Az egyházi esztendő három nagy ünnepköre – karácsony, húsvét, pünkösd – közül a legkevésbé megértett ünnepünk a pünkösd. Nehezen érezzük meg hangulatát, nem tudjuk "aprópénzre váltani" és életünkbe beépíteni jelentőségét. >>

Pünkösdi nyelvlecke
A pünkösdi teremtő esemény, vagyis a Szentlélek kiáradása nyomán feltűnően hosszan tudósít a Szentírás arról a csodáról, hogy – az egyház megszületésének jeleként – a sokféle országból érkezett jelenlévők mind saját anyanyelvükön hallották, amint az apostolok "beszélnek az Isten felséges dolgairól". >>

evél&levél

Keresztény és keresztyén!
Egyet kell és egyet lehet érteni dr. Hafenscher Károllyal, aki a május 25-i számban azt a – tudomásom szerint – csak Magyarországon található ökumenikus anomáliát tette szóvá, hogy a Krisztus-követő (latinul: christianus) szóra ugyanazon szó két különböző formáját használjuk, s ez a kettő a felekezeti eltérés kifejezése is volt. Van még tapasztalatom arról, hogy ezt némelyek hangsúlyosan így értették a múltban, s noha ma ez már nincs előtérben, feltehetően még mindig előfordulnak ilyen nézetek. Valóban, amint a cikkben olvassuk: „Nem szabad megengednünk, hogy egy ilyen nyelvbeli különbség elválasztó falat jelentsen még ma is a különböző keresztény felekezetek között.” >>

Kufsteini emlék
Az Evangélikus Életben értesültem a kufsteini emléktábláról megjelent könyvről, és rögtön megvettem. Nagy örömmel és boldogan olvastam az emléktábla történetét. Mivel a szerkesztők a befejezésben arra kérik az olvasót, hogy ha van emléke erről a témáról, ossza meg, ezért bátorkodom most levelet írni. >>

"Ó, mily csodás isteni szeretet..."
A Tótkomlósi Evangélikus Óvoda május 29-én tartotta hagyományos óvodai majálisát. A rendezvény virágcsokros ünnepi hangulatot, szemet, szívet gyönyörködtető, hálaadó szombat délelőttöt kínált a gyermekeknek és a műsor öszszeállítóinak, illetve a szülőknek, rokonoknak, akik tapssal jutalmazták őket. >>

A közelmúlt krónikája

"Csodákra emlékezni jó..."
Május 29. és június 1. között tartotta szokásos tavaszi konferenciáját a Fébé Diakonissza Egyesület. Az alkalomnak különös hangsúlyt adott az, hogy a Siló Társasotthon és Önálló Élet Központ ezen a hétvégén ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. >>

A túlélhető gyász művészete
A budavári evangélikus gyülekezetben május 18-án dr. Hézser Gábor tartott előadást a közösség azon tagjai számára, akik az egészségügyben dolgoznak. Az alkalom fő témája a gyász volt. Az alábbiakban az előadás által indukált gondolataimat szeretném megosztani az olvasókkal, arra a mindig aktuális és ugyanakkor érzelmeket felkavaró kérdésre keresve a választ, hogy milyen a jó gyász, és – ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni – milyen lehet ennek ellentéte, a rossz gyász? >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"[Az értelem] csak azt tudja, hogy Isten van. De hogy valójában ki- és miféle lény az, akit Istennek neveznek, azt nem tudja… Így az értelem szembekötősdit játszik Istennel, és mindig levegőt markol, és elvéti őt, mert Istennek nevezi azt, aki nem Isten; nem így tenne azonban, ha nem tudná, hogy van Isten, vagy ha tudná, ki- és miféle igazából Isten. De mivel nem tudja, csak úgy vaktában vagdalkozik, és amit egy cseppet is hasonlónak talál Istenhez, annak rögtön neved ad, Istenként tiszteli és Istennek nevezi, miközben sohasem találja meg az igazi Istent, hanem mindenfelé csak az ördögöt és saját, ördög szülte képzelgéseit látja. Ezért nagy különbség azt tudni, hogy Isten van, és azt, hogy ki- és miféle az Isten. Az első a természetes tudás, amely minden szívbe bele van írva. A másodikra egyedül a Szentlélek taníthat meg." Luther: Der Prophet Jona ausgelegt, 1526 (Szita Szilvia fordítása) >>

Kultúrkörök

Páratlan ritkaságok
Megnéztük a "Magyar Kézművesség – 2003" című kiállítást az Iparművészeti Múzeumban – városi lány létemre már az első percekben ámulatba estem. Elvarázsolt a látvány, és meg kell vallanom, hogy az ott szereplő különböző mesterségek nagy részét, a tárgyak anyagát, készítési módjának még a nevét sem ismertem. Az utóbbi időben mindent a Millenáris Park Álmok álmodói-tárlatához hasonlítok, és ennyi tehetség, fantázia, ötletgazdagság, kézügyesség, szépség láttán végre úgy éreztem, íme, megvan a folytatás – igaz, csak június 22-ig. >>

Nemzeti kincsünk, a halasi csipke
Hazánknak sok olyan értéke van, amely egyedülálló a világon. Ezek közé tartozik a halasi csipke is. Kiskunhalason 1902-ben Dékáni Árpád (1861–1931) rajztanár tervei alapján Markovics Mária (1875–1954) kezdett hozzá ennek a különlegesen szépen megmunkált, nagy türelmet és időt igénylő kézimunkának a készítéséhez. >>

A balatonfüredi "Történelemkönyvtől" a tihanyi történelmi kövekig...
A balatonfüredi öreg fákkal övezett kavicsos-füves sétány azon a napfényes május végi délutánon a természet csodálatos templomává vált, és oltára lett a nyitott „Történelemkönyv”, Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész szívből, tiszteletből készített alkotása. A most felavatott mű 1990. május 23-ra emlékeztet, amikor – súlyos évtizedek után – az első szabadon választott országgyűlés előtt Antall József letette miniszterelnöki esküjét. Az ünnepség megható pillanata volt, amikor ez az emlékezetes pár sor hangfelvételről is elhangzott… >>

A vasárnap igéje

Ahol a Lélek munkálkodik...
Pünkösd annak az ünnepe, hogy Jézus Krisztus Urunk valóra váltotta tanítványainak adott ígéretét. A Szentlélek kitöltésének ünnepe így lett az egyház születésnapja. Most azonban nem úgy ünneplünk, hogy az első híres pünkösd történetét olvassuk ismét. 2003 pünkösdjén Isten az első egyháztörténésznek, Lukácsnak egy másik híradásával keres engedelmes hallgatókat. Olyanokat, akik nemcsak emlékezni akarnak, akik nemcsak az egyháztörténet – egyébként páratlanul fontos és tanulságos – lapjait akarják tanulmányozni, hanem az is érdekli őket, hogy mit mond a Lélek ma a gyülekezeteknek. >>

A vihar tart, a csönd megszülethet...
Az első gyülekezet soha nem feledte születése körülményeit. Megőrizte a hatalmas szélvihart idéző jelenség emlékét, de benne nem a napi meteorológiai jelentést formálta hagyománnyá. Jézus Krisztus új népét nem a pünkösdi szél hordta össze, hanem azokból jött létre, akiknek szívét üdvösségesen sebezte meg a Péter ajkán megszólaló evangélium. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>