A hét témája

Az egyházi esztendő három nagy ünnepköre – karácsony, húsvét, pünkösd – közül a legkevésbé megértett ünnepünk a pünkösd. Nehezen érezzük meg hangulatát, nem tudjuk "aprópénzre váltani" és életünkbe beépíteni jelentőségét.

A Szentlélek valami elvont fogalom számunkra, és nem is nagyon keressük az értelmét. Pedig Jézus nem ok nélkül mondta mennybemenetele előtt, amikor tanítványaitól búcsúzott, hogy elküldi számukra a Szentlelket, azaz a Vigasztalót.

Pünkösd lényegét elsősorban a Cselekedetek könyvéből érthetjük meg. A Szentlélek jelenlétét az erő jelzi. Jézus úgy beszélt, mint akinek ereje van. A Csel 1,8-ban is ezt olvassuk: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek”. A jó prédikáció is nem „szép”, nem „tanulságos”, nem „érdekes elmélkedés”, hanem erőteljes. Egyházunk kérdése sem az, hogy mennyi épületünk van, mennyi istentiszteletet, konferenciát, hittanórát stb. tartunk, hanem hogy erővel hangzik-e az igehirdetés. Amikor az apostolok könyörögtek, megmozdult az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran kezdték hirdetni Isten igéjét (ApCsel 4,31). Itt lesz nyilvánvalóvá, hogy a Szentlélek nem dogma, tanítás, elmélet, hanem lendületbe hozó, tanúvá tevő erő.

Tudjuk, hogy a Biblia fogalmak helyett inkább képeket használ. Így a Csel 2-ben a Szentlélek kitöltése kapcsán hallunk tüzes nyelvekről és a szél zúgásáról. Jézus az újjászületésben kételkedő Nikodémusnak hangsúlyozottan mondta, hogy a „szél” – vagyis a Lélek – fú, ahová akar… Ezzel azt fejezte ki számára, hogy a Szentlélek személyesen elnyerhető valóság, aki újjászületést munkál, és más emberré tesz. Hasonlót olvasunk 1Sám 10,6-ban, ahol Sámuel próféta ígéri Saulnak, hogy Isten Lelke rászáll, és ezáltal más emberré lesz.

Az is a Lélek csodájához tartozik, hogy a pünkösdi történetben ki-ki a maga nyelvén hallotta az igét. Ez ismétlődik meg ma akkor, amikor valaki a szószék alatt ülve átéli: nekem és rólam szólt a prédikáció. Ezt bizonyára már valamennyien megtapasztaltuk, csak nem tudtuk, hogy a Lélek munkájának volt köszönhető.

Így értjük meg, hogy pünkösd az öröm ünnepe akar lenni számunkra. Ha Jézust nem is láthatjuk testi szemeinkkel, de közöttünk van, és munkálkodik a Lélek által. Mobilizálni akarja életünket, hogy az gyümölcstermő legyen. Melyek ezek a gyümölcsök? Nagyon is kézzelfogható, reális, hétköznapjainkat, emberi kapcsolatainkat meghatározó dolgok. Pál így sorolja fel ezeket: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22–23).

Van-e valaki, aki ne akarná a Lélek ezen ajándékait elnyerni? Pünkösd ünnepe ezt a lehetőséget hirdeti és kínálja. Ugye mennyire gyakorlati, életközeli ünnep! Vége a kínlódásnak, a depressziónak, a békétlenségnek. A szél fú… – repíti életem hajóját, csak engedjem át a vezetést neki. Nyissam ki a hit, a bizalom vitorláját. Tudjam szívből elmondani: „Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten”.

Gáncs Aladár