Evangélikusok

Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra

Országos evangélikus találkozó. Ezúttal a formailag középen álló szóra hívjuk fel a figyelmet: evangélikus.

Valószínű azonban, hogy ez a bizonyos szó nem csak a magyar nyelv szabályai miatt került a centrumba. Tartalmilag is felelős azért, ami Székesfehérváron fog történni 2003. június 27–28. között. Pontosabban nem maga a kifejezés hordozza a felelősséget, hanem mindazok, akik kereszténységüket evangélikusként élik meg: vagyis mi. Akik (Deo volente) ott leszünk, és azok is, akik nem. Nevünket a Szentírás szíve-közepéből nyertük. Nem valamilyen különleges tanítással akarjuk megkülönböztetni magunkat. Evangélikusok vagyunk, az evangélium hordozói, örömhírmondók. Akárhogy is nézzük, a lényeg ez. Győzelmi tudósítás egy megnyert csatáról: Jézus legyőzte a bűn, a halál és a Sátán hatalmát. Ezt a tényt hirdeti a kereszténység 2000 éve és benne mi, evangélikusok is. Egy evangélikus találkozó nem is lehet más, mint ennek az örömnek a megélése és továbbadása.

Persze az öröm is lehet taszító. Különösen akkor, ha nem őszinte és hiteles. Különösen akkor, ha tudomást sem vesz a környezetről. Különösen akkor, ha ez az öröm nem a forrásból táplálkozik. Jézus sem valamilyen infantilis örömre hívja az övéit. Egy beteg világba jött, de nem csodadoktornak, nem olcsó megoldások reklámhordozójának, hanem a gyó-gyulás ígéretét hordozó Megváltónak.

Gyógyulást a világnak! Ez a jelmondata az idei találkozónknak. Nem gondolom, hogy evangélikusként valamilyen speciális válaszunk lehet a világ megannyi bajára. De azt sem hiszem, hogy nincs mondanivalónk az egyre betegebb és egyre több ponton sérülő világunknak. Ha nevünk az evangélium üzenetét hordozza, akkor a kérdéseink és a válaszaink is innen indulhatnak, és ide érkezhetnek meg. Az ördögi körben kínlódó világnak a jézusi kör jelent megoldást: Tőle indulni és Hozzá megérkezni.

Ő a kérdéseit sohasem kívülállóként fogalmazta meg. Nem a szent távolságtartás jellemezte hozzáállását. Benne élt ebben a beteg világban, olyannyira, hogy betegségeinket orvosi precizitással ismerte. Sőt betegségeinket viselte, amit még a legempatikusabbak sem képesek magukra vállalni. Evangélikusként végzetes hiba lenne úgy tekinteni a világra, mint egy kórházban fekvő betegre, akit mi, egészségesek nagy kegyesen meglátogatunk. De az is végzetes hiba lenne, ha valamilyen félreértett alázat jegyében vonakodnánk kimondani azt, amit Ézsaiás, az Ószövetség „evangélikusa” megvallott: „...az ő sebei árán gyógyultunk meg”. Mi – mindnyájan. Annyiban más a helyzetünk, hogy mi már tudunk erről. De éppen ez a tudás ruház fel bennünket felelősséggel. Én a magam részéről azt várom, hogy amikor mi, evangélikusok újra találkozni fogunk Székesfehérváron, ez a felelősség erősödjön meg bennünk. Ha így lesz, akkor szelíden, de nagyon határozottan hirdethetjük: Gyógyulást a világnak! Mert van gyógyulás – Jézus által.

Verasztó János

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség