Kultúrkörök

Kő Pál szobrászművész alkotása

A balatonfüredi öreg fákkal övezett kavicsos-füves sétány azon a napfényes május végi délutánon a természet csodálatos templomává vált, és oltára lett a nyitott „Történelemkönyv”, Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész szívből, tiszteletből készített alkotása. A most felavatott mű 1990. május 23-ra emlékeztet, amikor – súlyos évtizedek után – az első szabadon választott országgyűlés előtt Antall József letette miniszterelnöki esküjét. Az ünnepség megható pillanata volt, amikor ez az emlékezetes pár sor hangfelvételről is elhangzott…

A „könyv” mészkőlapjára csupán egy mondatot vésett az alkotó, azt, amely a miniszterelnök politikai és erkölcsi hitvallása volt, és amelyet még ma is oly sokan szeretnek félremagyarázni: „lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”.

Az Antall-kormány minisztereinek emlékezése után Duray Miklós a határon túli magyarok háláját fejezte ki éppen azért a sokat vitatott mondatért, mely az emlékműre került. Köszöntőt mondott Bóka István füredi polgármester, emlékezett Dávid Ibolya és Orbán Viktor. Az alkotást megáldotta Gyűrű Géza pápai prelátus, Miklós Ferenc református és Ritzinger József evangélikus lelkész. Az emlékünnepségen megjelent Antall Józsefné is, és köszönetét fejezte ki az ünnepség rendezőinek, a közreműködőknek, a megjelenteknek és nem utolsósorban Kő Pálnak önzetlen művészi munkájáért. Az emlékezés a Szózattal ért véget.

Ezt követően a megjelentek közül sokan mentek át Tihanyba, hogy a bencés apátság múzeumában, kőtárában megnézzék Csete Ildikó textilművésznek a tihanyi apátság alapítólevele, az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd üzeneteit közvetítő textilképeit, történelmünk és a kereszténység művészi jelképeit. (A kiállítás június 12-ig látható. – A szerk.)

Az apátság hagyományos pénteki tetőtéri estjén „Veszendő erdélyi templomaink” címmel Istvánfi Gyula tartott előadást. Reményik Sándor Kövek zsoltára című versének segítségével – írhatnám: hatása alatt – az előadás sokatmondó, tartalmas beszélgetéssé alakult a házigazda, dr. Korzenszky Richárd és a történelmi eseményeket felidéző erdélyi vendég között. Többen a hallgatók közül is hozzászóltak, felelevenítve emlékeiket a segítségre váró erdélyi protestáns templomokról, melyekben

„Külön dobban meg minden kicsi kő, És mégis, mégis egy ütemre vernek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett”. (Reményik Sándor)

Jó lenne hinni, hogy az ilyen színes előadások is hozzásegítenek ahhoz, hogy a kérő „kicsi kövek” ne dobbanjanak hiába…

Schelken Pálma