Evangélikusok

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterképzésében doctor liberarum artium (DLA) fokozatot szerző Ecsedi Zsuzsa május 18-án Szombathelyen mutatta be mesterművét ("remekét"), majd egy hétre rá, 26-án Budapesten védte meg nyilvános vitában "Luther-énekek a magyar evangélikus énekeskönyvekben" című értekezését.

Luther-énekekre épült a május 18-án megrendezett Cantate vasárnapi, ám húsvéti jellegű istentisztelet és az azt követő (a korálfeldolgozásokon kívül Buxtehude-darabokat felvonultató) orgonahangverseny anyaga is. Ha első hallásra furcsa is ilyenkor a húsvéti tematika, a szombathelyi templomban ülők hamar belátták, hogy igenis bölcs döntés volt a húsvéti liturgia Cantate vasárnapi időzítése. Az istentiszteleten a gyülekezet kántora (egyben az egyházmegye egyházzenei felelőse) azt igyekezett megmutatni, amit németországi egyházzenei tanulmányai során megtanult: hogyan lehet az istentiszteletet zeneileg gazdaggá tenni úgy, hogy az elhangzó zeneművek ne betétként hassanak, hanem szerves egységet alkossanak. A gyülekezeti énekkar és a Capella cantorum énekegyüttes segítségével illusztrálta az énekek váltakozó előadásának különféle módjait: az a capella és orgonakíséretes gyülekezeti éneklést, a kórustételeket és az orgonakorált. Az istentisztelet más szempontból is fontos volt: a készülő új Agenda szerinti legünnepélyesebb liturgia szerepelt, amely a jövő alakítása szempontjából hasznos lehet. A kísérletben természetesen a liturgus gyülekezeti lelkész (Gregersen-Labossa György) és a gyülekezet megbízható együttműködése, -éneklése kapta a kulcsszerepet. Ecsedi Zsuzsa célja volt ugyanakkor egyfajta kántorkép megmutatása is, illetve annak érzékeltetése, hogy a kántori szolgálat egyaránt jelent színvonalas orgonista és karvezetői tevékenységet; e kettőnek párhuzamosan és egymást kiegészítve kell működnie.

A disszertáció elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy elkezdődjék az evangélikus énekkincs kritikai vizsgálata, amely évtizedek múlva egy új énekeskönyv szerkesztéséhez, létrejöttéhez vezethet el. A szerző számára egyértelmű volt, hogy a munkát a gyülekezeti ének megteremtőjének, Luthernek a műveivel kell elkezdenie. Ecsedi Zsuzsa dolgozatában egyrészt a jelenlegi Evangélikus énekeskönyvben megtalálható 24 Luther-ének keletkezéséről, történetéről ad átfogó képet, másrészt összehasonlító elemzésekben végigköveti az énekek dallamának és szövegének változásait a magyar nyelvű énekeskönyvekben a 16– 20. századig. Az anyag természete miatt a dolgozathoz nagy terjedelmű dallam- és szövegtáblázat kapcsolódik, ahol egyértelműen nyomon követhetők a változások. A mű meggyőz arról, hogy csak az összes ének hasonló mélységű vizsgálata vezethet el oda, hogy a dallamok és szövegek optimális formája megállapítható legyen.

Összefoglalva: a doktori értekezés, valamint az istentisztelet és a hangverseny ebben az értelemben egységet képez, amelyben az énekekkel kapcsolatos kutató-elemző munka, valamint az istentiszteletben rejlő liturgiai és zenei lehetőségek egymást gazdagítják. Összekapcsolja továbbá a két különböző műfajú munkát az új utak keresésének készsége, az eredeti kérdésfelvetésekhez és a módszertani kísérletezéshez szükséges bátorság.

Ecsedi Zsuzsa Szombathelyen és Budapesten egyaránt remekelt. Kivívta mind opponensei (Hubert Gabriella és Szendrei Janka), mind a bírálóbizottság elismerését, így a DLA-fokozatot igen magas pontszámmal, cum laude minősítéssel nyerheti el.

Az egyházzene friss mestere írásban és szóban is ígéretet tett, hogy himnológiai kutatásai nem zárultak le a fokozat megszerzésével, hanem az evangélikus énekkincs tekintetében egy gazdag eredményekkel kecsegtető feltáró munka és egy hosszú és alapos átgondolási periódus kezdetét jelentik. Egykori tanárnőm, illetve mesterem mihaszna tanítványaként csak azt tudom számára kívánni, hogy helyt tudjon állni adott szava beváltásában.

Csepregi András