Keresztutak

Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója kezében a finn kátéval

Amint arról lapunk múlt heti számában is beszámoltunk, 2003. május 26-án Finnország magyarországi nagykövetsége adott otthont az egyházunk Luther Kiadójának gondozásában megjelent ún. „Finn káté” – „hivatalos” nevén: a Káté – sajtóbemutatójának. A 160 000 példányban napvilágot látott kiadvány a hazai evangélikus könyvkiadás történetében több szempontból is példátlan vállalkozásnak számít. Ennek apropójából Kendeh K. Pétert, a kiadó igazgatóját kérdeztük.

– Miért éppen a finn követségen mutatták be a Kátét?

– A most megjelent kötet több szállal is kötődik Finnországhoz, illetve a Finn Evangélikus Egyházhoz. Egyrészt azért, mert egy 2000-ben megjelent finn kiadvány magyar nyelvű fordítása, amelynek eredetijét a Finn Evangélikus Egyház azzal a céllal készítette el Eero Huovinen helsinki püspök vezetésével, hogy az evangélikus családok mindegyikéhez ingyenesen eljuttathassa, s ezáltal a szekularizáció hatását is elszenvedő egyházban segítséget nyújtson az evangélikus-keresztény hit alapjainak átgondolásához. A könyv éppen ezért a gyökerekhez nyúl vissza: Luther Kis kátéjának beosztását követi, ám közérthetőbb, mai nyelven próbálja meg röviden összefoglalni hitünk alapigazságait.

A finn kiadást több mint 2,5 millió példányban osztották szét a gyülekezeteken keresztül, és a vártnál is intenzívebb hatást váltott ki. Az ország egyfajta „kátélázban” égett: az emberek beszélgettek róla és a benne foglaltakról; és az egyházi élet középpontjába – mind a gyülekezeti, mind a nagyobb területi szinteken (például konferenciákon) – újra azok a kérdések kerültek, amelyek valójában evangélikussá, az evangéliumhoz kötötté teszik az egyházat.

A másik szál az, hogy a magyar kiadás megjelenését és a családok közötti ingyenes terjesztését a Finn Evangélikus Egyház testvéri támogatása tette lehetővé. A költségek mintegy kétharmadát vállalták át, a fennmaradó részt a Magyarországi Evangélikus Egyház biztosította. Hadd kérjem ez úton is az olvasókat, hogy ne menjünk el imádságainkban szó nélkül amellett, hogy Isten finn testvéreinken keresztül ilyen ajándékban, lehetőségben részesítette egyházunkat.

A harmadik szál – hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak – pedig az, hogy finn „irodalmi alkotás” ilyen magas példányszámban még nem jelent meg magyarul. Ezért is tartotta fontosnak Finnország budapesti nagykövetsége – elsősorban Pekka Kujasalo nagykövet úr és Kirsi Rantala kulturális attasé asszony –, hogy a maga eszközeivel segítse ennek a könyvnek az ügyét.

– Megpezsdülő egyházi életről beszélt. Vajon betöltheti ugyanezt a szerepet a magyarországi evangélikusságon belül is?

– Nagymértékben függ ez azoktól, akikre a Káté ügye, terjesztése és „utógondozása” bízatott. Elsősorban a gyülekezeti lelkészekre és a gyülekezetek „belső magjára” gondolok, mivel a könyveket el kell juttatni a címzettekhez, a családokhoz. A kiadó természetesen nem rendelkezik olyan címlistával, amely alapján közvetlenül elküldhetnénk a könyvet minden evangélikus családhoz. Így megkerülhetetlen a gyülekezetek segítsége, és – hangsúlyozom – ez így is van jól, hiszen a Káté célja éppen az, hogy az egyházat ott segítse, erősítse, ahol az valóban él: a gyülekezetekben.

Ugyanilyen fontos az „utógondozás” is. Hiszen a Kátéval mindenkinek a kezében lesz az, amit talán közös alapnak nevezhetünk, amelyről azonban el kell tudnunk indulni – és lehetőleg egy irányba. Ebben újfent nagy felelőssége van a „vezetőknek”. Én bízom abban, hogy nagyon sokan egy ritkán adódó lehetőséget látnak majd a Kátéban, és ezért – még ha többletenergiák bevetését igényli is – hajlandóak lesznek ki is aknázni azt. Például a Kátét személyesen adják át a régen nem látott családoknak, bibliaórai sorozatot indítanak, a különböző gyülekezeti alkalmakon újra előveszik és „elővetetik” a sokszor porosodó alapokat – és beszélgetnek, együtt gondolkodnak. Ha így teszünk, minden bizonnyal megtapasztalhatjuk mi is, hogy Isten reménységünk felül is képes megajándékozni minket. Tőlünk csak azt várja, hogy a remény egy pici szikrája felcsillanjon bennünk.

– Ingyenesen kerül a családok kezébe ez a könyv. Nem fél attól, hogy az ingyenesség egyben értéktelenséget is jelent azok szemében, akik megkapják?

– Minden bizonnyal fenyeget ez a veszély. De hát Isten ennél már sokkal lényegesebb dolgokban is vállalta az „ingyenesség kockázatát”. Ingyen, kegye- lemből, Krisztus érdeméért igazulunk meg. A belső átformálódás, megtérés révén a megigazulás lehet a legértékesebb „esemény” az ember számára.

Ennek „analógiájára” mi is azt szeretnénk, ha a megkapott ajándékot tovább tudnánk fordítani azok felé, akiken segíthetünk. Ezért a Káté magyarországi terjesztésével párhuzamosan elindítunk egy adománygyűjtő akciót is, amellyel azt kívánjuk elérni, hogy ezt a könyvet a határainkon túl (Erdélyben, Szlovákiában, a Délvidéken, Horvátországban, Szlovéniában), többszörös kisebbségi létben élő magyar evangélikusok is megkaphassák a mi felelős szeretetünk eredményeképpen – mintegy 30 000 példányban. A mintegy 7,5 millió forintos költségek előteremtésében kérjük olvasóink segítségét, ezért mellékelünk a Kátéhoz egy levelezőlapot, amelyből mindenki megtudhatja, hogy – ha szeretne – miként segíthet.

EÉ