Evangélikusok

Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra, Székesfehérvár, június 27-28.

Nagy örömmel készülnek a szervezők és a vendéglátók a IV. országos evangélikus találkozó megrendezésére. Több okból is jelentőségteljes ez az alkalom: mert országos, mert evangélikus, de azért is, mert a három egyházkerületben élő gyülekezetek tagjainak nagy találkozási lehetősége lehet.

Ilyenkor, a tanév vége felé kikerülnek a kirakatokba a végzős, érettségiző diákok tablói. A legtöbbön ott az ígéret: Találkozunk! Nem felejtjük el egymást, bár lehet, hogy most elválnak az útjaink, de fontosak vagyunk egymás számára, tudni akarunk egymásról azután is. Ennek az üzenetnek a belső tartalmát érzem fontosnak, amikor arra gondolok, amikor azért imádkozom, hogy nagyon sokan hallják meg a hívást, éljenek a lehetőséggel, és jöjjenek el Székesfehérvárra. A megadott határidőig kevesen jelezték csoportos részvételüket. Tudom, nyaranta rengeteg alkalom van. Most voltak a kerületi miszsziói napok, és szinte mindig van valamilyen rendezvény a gyülekezetben is.

Nem attól félek, hogy az evangélikusságnak nem sikerül kellően „demonstrálnia” erejét, mert nem erről szól az alkalom. Igaz, jelzésértékű lehet a résztvevők száma, de a lényeg az, miért is leszünk együtt. Mi hívunk és várunk minden testvért, mert szeretnénk találkozni, együtt lenni, beszélgetni, megismerni másokat, tanulni és épülni egymás hite által.

Mi, akik már átéltük az ilyen találkozások szavakban leírhatatlan megtapasztalásait – mert ott voltunk –, szeretnénk, ha mindezt megéreznék azok is, akik még gondolkodnak azon, hogy eljöjjenek-e.

Valamire készülünk mi, s valamit készít az Isten: Gyógyulást a világnak!

Ez nemcsak egy téma, egy cím, hanem egy hitvallás is! Isten tud segíteni a világnak s benne azoknak is, akiket megszólít, hív, akikkel találkozni akar. Talán nem bántó, ha személyessé tesszük: tud segíteni nekem és mindannyiunknak! De ehhez el kell menni, másokat is hívni, egymást hordozni, hogy utána újra Krisztusra tudjuk bízni életünket.

Ezen a napon talán nagyon sok ember indul majd útnak, hogy új tájakat, vidékeket, szép épületeket ismerjen meg ebben az országban. Tudom, sokan csodát és gyógyulást keresni mennek – gyógyvizekhez, mágneses erőt sugárzó dombokhoz. Mi ilyet nem ígérhetünk! Jézusról szólhatunk, aki azért halt meg és támadt fel, hogy egyetlen nagycsaláddá tegye az övéit.

Pünkösd után nagy a mi reménységünk. Ő ad Szentlelket azoknak, akik kérik Tőle! Az a jeruzsálemi találkozás ma is, ott is megvalósulhat, Isten kegyelméből. Sok nyelvet beszélő emberekből egy nyelvet beszélővé lehetünk, ha nemcsak egymással találkozunk, ha nemcsak magunkra és a másikra figyelünk, hanem Istenre bízzuk egyházunkat, gyülekezeteinket és életünket. Ahogyan eddig is megsegített minket, tudom, ezután is megtart szüntelen megtapasztalható szeretetével.

Legyen találkozásunk! Hiszem, hogy Ő ott lesz, és vár rád is, hogy erőt meríthess a folytatáshoz, a szolgálathoz, a bizonyságtételhez.

Kis János