Keresztutak

Jézus Krisztus meggyógyít, és kiengesztel egymás iránt

Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) Egyház és Társadalom Bizottsága (CSC) 2003. április 6–8. között tartotta ülését Brüsszelben. A találkozónak két célja volt: egyrészt a közelgő CEC-nagygyűlés (Trondheim, 2003. június 25–július 2.) témáinak előkészítése, másrészt egy olyan hálózat kiépítése, amely lehetővé teszi az Egyház és Társadalom Bizottság, valamint a CEC tagegyházai közötti kommunikációt és együttműködést. E választmány munkája azért is jelentős, mert 126 európai tagegyház (anglikán, ortodox, ókatolikus, protestáns – így a Magyarországi Evangélikus Egyház is) európai uniós képviseletét látja el. A tanácskozáson Rüdiger Noll német evangélikus lelkészt az Egyház és Társadalom Bizottság elnöki tisztébe iktatták be.

A trondheimi nagygyűlés felé

Jézus Krisztus meggyógyít, és kiengesztel egymás iránt – ez a CEC Trondheimben megrendezendő 12. nagygyűlésének mottója. Érdekes, hogy a Lutheránus Világszövetség idei winnipegi világgyűlésének jelmondatában – „Gyógyulást a világnak!” – is megjelenik a gyógyítás szükségessége. A témaválasztás kifejezi, hogy Jézus Krisztusra a mai Európának is szüksége van, hiszen a gyógyítás és a kiengesztelődés benne megvalósulhat. „Gyógyulásunk nem a legyőzhetetlen Istentől várjuk, hanem attól az Istentől, aki sebezhetőségünkben osztozott, aki bűneinkből és elveszettségünkből gyógyít meg. A gyógyulásnak nem is testi formáját várjuk, mintha Jézus csodadoktor lenne. A gyógyulás a megtört emberi egzisztencia minden területen történő teljes visszaállítását jelenti, amely már most megkezdődik, és Isten országában jut teljességre” – olvasható a trondheimi konferencia előkészítő anyagában. A tanúságtétel kifejezés mottóbeli használata pedig a 21. század szekularizált világában a keresztény egyházak missziói irányvételének felvállalására utal hansúlyozottan.

Az egyház és társadalom kérdéskörének összefüggésében négy fő kérdés került elő, amelyek a trondheimi nagygyűlés témái is lesznek: európai integráció, európai identitás; szolidaritás, szegénység-gazdagság; béke, biztonság, megbékélés; Európa a többpólusú világban, globalizáció. Megemlítendők azok a tagegyházak által javasolt témák is, amelyekkel kapcsolatban az egyházak határozott üzenetét kell az európai társadalmi, gazdasági és politikai intézmények felé közvetíteni: emberi jogok és vallásszabadság, észak-dél viszony, bioetika, tudomány és technológia, törvények az EU-ban, oktatás, nők a társadalomban, etnikai és vallási konfliktusok, gazdasági és ökológiai kérdések, fenntartható fejődés, az egyház küldetése a szekularizált világban, az európai integrációs folyamat új fázisa. A más vallásokkal (különösen az Európában élő muszlimokkal) folytatott párbeszéd, az egyesült államokbeli egyházakkal való dialógus, az Ökumenikus Charta alapelveinek teljesítése és a római katolikus egyházzal való kapcsolat elmélyítése olyan területek, amelyek eredményei a társadalom felé is tanúskodhatnak arról, hogy az egyházak komolyan veszik a Krisztusban való megbékélés lehetőségét és feladatát.

Integráció és identitás

Az európai integráció egyházi szempontból nem csupán azért jelentős, mert a kereszténység nagy szerepet játszott Európa történelmében, hanem azért is, mert a kereszténység határozta meg e kontinens értékorientációját. Az egyházak európai integrációval kapcsolatos jelenlegi feladata is az, hogy ezeket az értékeket hangsúlyozza, érvényre juttassa az európai intézményrendszerekben. „Európai kontinensünkön, az Atlanti-parttól az Uralig, az Északi-sarktól a Földközi-tengerig terjedő térségben, ahol minden korábbinál nagyobb mértékben van jelen a plurális kultúra, az evangélium segítségével lépünk fel az emberi személy mint Isten képmása méltóságáért, egyházakként pedig közösen kívánjuk elősegíteni a népek és kultúrák közötti megbékélést” – emeli ki az Ökumenikus Charta.

Megkerülhetetlen a kérdés: még mindig a béke, az igazságosság, a stabilitás és a szociális biztonság megteremtése, a megbékélés elősegítése az európai integráció alapvető motivációja? A politikai és gazdasági érdekek mellett háttérbe szoruló etikai, spirituális és kulturális szempontok felvállalása, illetve előtérbe helyezése azért is nehéz, mert a keresztény ember számára Istenre és Jézus Krisztusra visszavezethető értékeknek olyan nyelvezetét és interpretációját kell megtalálni, amelyet a nem az evangélium üzenetén tájékozódó rendszer is elfogad.

A pluralista Európában a kereszténységen kívül más értékorientáció-források is léteznek, illetve előtérbe kerültek, olyannyira, hogy kérdésként felmerül az is, hogy a mai európai identitáshoz hozzátartozik-e a kereszténység. A szekularizációnak különböző hatásai vannak Nyugat-, illetve Közép- és Kelet-Európában. A nyugat-európai országokban az egyháztagok száma, az istentiszteletek látogatottsága erősen visszaesett. Sok országban az egyházak peremhelyzetbe kerültek, az emberek többségének életére semmilyen kihatással nincsenek. Még így is megfigyelhetők olyan jelenségek, amelyek a mélyben meghúzódó keresztény gyökerekre utalnak: például nemzeti vagy nemzetközi konfliktushelyzetek esetén látványosan megnövekszik a templomokba érkező, itt gyertyát gyújtó és imádkozó emberek száma. A különböző okkult, ezoterikus gondolatok és jelenségek terjedése rámutat arra, hogy a vallási élmény, a transzcendens megtapasztalása iránti vágy a szekularizált világ embereiben is él. Hogyan szólíthatja meg ezeket az embereket az egyház, hiszen a párbeszéd létrejöttének feltétele, hogy a felek kapcsolatba kerüljenek egymással? A kelet- és közép-európai országokban a szekularizmus hatása mellett megfigyelhető az egyháztagok számának növekedése, az egyházaknak a társadalmakban való hangsúlyos szerepvállalása. Ezekben a volt kommunista országokban erősen jelen van az ateizmus és a keresztényellenesség is, a kereszténység iránti érdeklődés jelensége mégis évek óta olyan meglevő folyamatnak bizonyul, amelyre a jövőben is lehet számítani.

Másság és azonosság

Az európai integráció folyamatában a nemzeti önazonosság és az európai identitás egymáshoz való viszonya, Európa és az Európai Unió kapcsolata, azonossága kérdésként kerül elő. Mennyiben érték a különbözőség és az azonosság, hogyan gazdagítja az identitást a másság megjelenése, vannak-e és hol feszülnek a határok, amelyeket meg kell húzni önmagunk védelmében? E kérdéseket az ökumenikus gondolkodás felől közelíthetik meg az egyházak. A 2001-ben megfogalmazott Ökumenikus Charta tartalmazza azokat a feladatokat és irányvonalakat, amelyek az egyházak előtt állnak annak érdekében, hogy hitelesen tudjanak szólni a kiengesztelődésről, megbékélésről.

Szép példája ennek, hogy az EU-ban az Európai Konvent felé közösen lépnek fel az európai keresztény egyházakat képviselő szervezetek. Ugyanakkor Jézus Krisztus egyházának tagjai már kb. 2000 éve tudják és gyakorolják, hogy a helyi gyülekezet hogyan épülhet bele a Krisztusban hívő emberek univerzális közösségébe, az egyetemes keresztény értékek hogyan őrizhetők és jeleníthetők meg a kisebbségi helyzetekben.

Az Európai Alkotmány preambulumából kihagyták a vallások említését, a keresztény-zsidó gyökerekre és értékekre való utalást. Ezt fejezi ki az európai egyházak által sokszor emlegetett kép: az EU zászlajának közepe üres. Vajon Jézus Krisztus mai egyháza tud-e mit mondani, és tudja-e tolmácsolni a mindenek közepéről szóló üzenetét?

Solymár Mónika