Keresztutak

Herwig Sturm osztrák püspök már három évvel ezelőtt meghívta az Európai Lutheránus „Egyház és Zsidóság” Bizottságot (LEKKJ) kontinensünk kulturális fővárosába, Grazba. A bizottság május 8–12. között tett eleget az invitálásnak. Szívesen fogadták el a meghívást, hiszen egyértelmű volt az Osztrák Evangélikus Egyház érdekeltsége: egyrészt abban, hogy láthatóan jelen legyenek az európai egyházi vérkeringésben; másrészt abban, hogy ők maguk is hangsúlyozzák a keresztény–zsidó párbeszéd fontosságát mind az egyházra, mind a társadalomra nézve.

Nagyon gyorsan, már az első estén érzékelhetővé vált, hogy az osztrák egyház számára milyen nagy jelentőséggel bír a zsidósággal való találkozás. A hat megbízott közül, akik az egyes ausztriai tartományokban a keresztény–zsidó párbeszéd felelősei, Burgenland, Salzburg-Tirol és Steiermark tartományok képviselői voltak jelen a tanácskozáson, hogy – Hermann Miklas szuperintendenssel együtt – köszöntsék és megismerjék a LEKKJ tagjait. A városházán tartott fogadás és a 2000-ben felszentelt zsinagógában tett látogatás arról győzött meg bennünket, hogy Graz városa politikai értelemben is sokat tesz a vallások békés együttéléséért.

A találkozó csúcspontja egyértelműen az az egyházvezetés által adott fogadás volt, amelyre a Megváltó-templom gyülekezeti termeiben került sor egy rendkívül megindító koncert keretében. A Deliciae együttes középkori zsidó zenét adott elő, amelynek egyes darabjairól Richard Ames, a grazi zsidó közösség kántora beszélt.

Dr. Michael Bünker egyházfőtanácsos és dr. Jutta Hausmann LEKKJ-főtitkár köszöntő szavai után Richard Ames (aki korábban többször fellépett a budapesti Operaházban is) egy korántsem hagyományos válogatást adott elő zsidó népdalokból Andriy Ivchenko (gitár) és Boris Mihaljcic (hegedű) közreműködésével.

A LEKKJ tagjai számára különleges öröm volt, amikor Bünker egyházfőtanácsos – nagy szakmai ismeretanyagról is bizonyságot téve – utalt arra, hogy az egyházvezetés a megfelelő politikai grémiumoknál határozottan szorgalmazza az Ausztriai Zsidó Hitközség kielégítő támogatását. Ezzel kívánja megakadályozni, hogy a holokauszt után létszámában töredékére csökkent közösség az állandóan emelkedő költségek és a szükséges biztonsági intézkedések következtében ellehetetlenüljön, és munkájának – részben vagy egészben – leállítására kényszerüljön. Sokan kívánnának egyházvezetésük részéről ilyen egyértelmű szavakat (és tetteket)…

A konferencia tartalmi munkáját egyrészt a tavalyi konferencia kiértékelése határozta meg, amelynek az Amerikai Lutheránus Egyház meghívására Allentown (Pennsylvania) és New York adott otthont, és amely a különböző zsidó irányzatok képviselőivel való intenzív találkozásra is alkalmat kínált. Utólag visszagondolva újra feltűnővé vált, hogy mennyire más olyan zsidókkal találkozni, akik nem élték át közvetlenül a holokausztot, és gondolkodásukat sem elsősorban az annak során elpusztult, megtizedelődött gyülekezetek, illetve a bűn problémája határozza meg. Ez a tapasztalat azonban még inkább fájdalmassá teszi az európai helyzetet.

A magunk részéről boldogok voltunk, hogy egy-két évig tartó liturgikai munkafolyamat lezárásaként útjára bocsáthattunk egy dokumentumot, amely támpontokat tartalmaz, és segítséget jelent a liturgikus szövegekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy az istentisztelet ne legyen – vagy ne legyen újra – olyan esemény, amelyen a zsidók kirekesztése, megvetése teret nyerhet. Gyakran már észre sem vettük, hogy istentiszteleteink – indirekt módon, de annál hatásosabban – olykor maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy vita tárgyává tegyék a zsidók helyét társadalmunkban. A különböző országok képviselőinek beszámolóiból nyilvánvalóvá vált, hogy az antijudaista és antiszemita megnyilvánulások miatt rendkívül fontos egyházainkban is mindent megtennünk azért, hogy ennek ellenhatását hozzuk létre. Azt, hogy ebben az egyházaknak – ha van fülük mindennek meghallására, és készek a közös munkára – jelentős szerepük lehet, Grazban bátorító módon tapasztaltuk meg.

(fordította: Wagner Szilárd)

Hausmann Jutta