Kultúrkörök

Egy "jól hangzó" hagyomány

Bach-hét a Deák téren

Ebben az évben tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Deák téri templomban az immár hagyományos Bach-hetet. A rangos egyházzenei eseményt – melyet a Budapesten élő külföldiek is számon tartanak – a múlt század utolsó évtizedében sikerült hagyománnyá érlelni. A vissza-visszatérő és az újonnan bekapcsolódó résztvevők az „ötödik evangélista” zenéjén keresztül szívesen fogadják be az isteni szeretet ajándékát, melyhez hozzásegítenek a zene közben elhangzó meditációk is. Idén Isten igéjének üzenetét a Hegyi beszéd boldogmondásai alapján szólaltatták meg a templom lelkészei.

A június 2-ai megnyitó ünnepségen jelen volt a Bach-hét fővédnöke, dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök is. D. dr. Harmati Béla püspök köszöntő beszédében a rendezvénysorozat múltjára és folyamatosságára hívta fel a figyelmet, és jelezte, hogy a templom kórusa, a Lutheránia jövőre ünnepli századik születésnapját. Dr. Kamp Salamon, a Magyar Bach-társaság elnöke üdvözlő szavaiban Luther és Johann Sebastian Bach életművének hasonlatosságáról szólt, megemlítve, hogy mindkettő a krisztusi evangélium kegyelmében született. Bach zenéjének legelrejtettebb és egyben legdrágább kincse Jézus Krisztus jelenléte. A Krisztushoz vezető utat Bach számára a lutheri tanításhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás nyitotta meg.

Az első estén külföldi vendégművész csembalójátékában gyönyörködhettünk. A svájci Johann Sonnleitert a budapesti svájci követ, dr. Rolf Stückeli mutatta be. Szavaiból megtudtuk: az osztrák zenész Svájcban talált otthont, és itt érett be művészete. A 80-as évek óta Zürichben élő művész vonzódott a Tamás-templom karnagyához, és azon műveket vette fel műsoraiba, amelyeket csembalón is megszólaltathatott. Szép, kiegyensúlyozott előadásban ezen az estén a Goldberg-variációkat hallhattuk tőle.

Stückeli nagykövet beszédében egyházunk zenei életéről is megemlékezett. Mint kiderült: évek óta részt vesz a Bach-heteken, és különösen emlékezetes számára az az alkalom, amikor a H-moll misét mutatták be.

Egy másik estén ismét magas rangú vendége lehetett a rendezvénysorozatnak: az Osztrák Köztársaság rendkívüli meghatalmazott nagykövete, dr. Günter Birbaum is megtisztelte jelenlétével az előadást, aki a hangverseny után szívesen beszélgetett el a zenészekkel, előadókkal.

Akik Bach muzsikáját kedvelik, leginkább orgona- és oratórikus műveit hallgatják szívesen. Ezen a héten ennél többet kaptunk. Művészetének tengeréből kamaraestek keretében, szólóhangszeres és kisebb együttesek megszólaltatásában szonátákat, szviteket és versenyműveket is hallhattunk. Kertész István hegedűn és Horváth Anikó csembalón szonátákat és toccatákat adott elő. Ittzés Gergely fuvolán, Dobozy Borbála csembalón Roh-mann Ditta csellón szonátákat és szviteket, a Divertimento kamaraegyüttes pedig csembalóra átírt orgonaszonátákat és hegedűre, fuvolára, illetve csellóra írt darabokat szólaltatott meg. Fiatal zenészek tettek bizonyságot arról, hogy nemcsak ismerői, de lelkes továbbsugárzói is Bach művészetének. Az Erkel Ferenc kamarazenekar önálló műsorában két Brandenburgi versenyt és a d-moll kettős versenyt szólaltatta meg olyan erővel, mely magával ragadta a hallgatókat is.

Szekendy Tamás orgonaestje érdekes összeállításban adott ízelítőt Bach orgonamuzsikájából. Az Esz-dúr prelúdiumot és fúgát kettéválasztotta, és a két rész közé Bach négy liturgikus korálelőjátékát (a tízparancsolat énekét, a hitvallás lutheri szövegét, a Miatyánkot és a keresztelésre utaló éneket) illesztette be, valamint bemutatott négy duettet is. Így azoknak is igazi zenei élményben lehetett részük, akik a bachi orgonamuzsikára szomjaztak.

A hét első és utolsó estéjén a Lutheránia ének- és zenekara, a Weiner-Szász kamaraszimfónikusok és a már ismert és szeretve hallgatott szólisták – Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Moldvay József, Béres Judit és Mozsár György – léptek színpadra. Az orgonakontinuót Trajtler Gábor szólaltatta meg, és Kamp Salamon vezényelte az előadást (képünkön). Mindkét este korálkantátákat tűztek műsorukra, melyek a Deák téri gyülekezet tagjai számára ismerősen csengtek, hiszen az egyházi év különböző időszakában egy-egy kantátás istentiszteleten már hallhatták őket. A Bach-hét méltó befejezéseképpen az utolsó este a reformáció „himnuszának” tartott „Ein feste Burg ist unser Gott” (Erős vár a mi Istenünk) kantáta csendült fel.

Külföldi vendége is volt a Bach-hétnek. A francia Bach-társaság küldöttsége Párizsból érkezett. Végighallgatták az estéket, és elragadtatással szóltak arról, hogy ilyen magas szintű Bach-bemutatókat hallhattak egyházi rendezésben Magyarországon. Külön kiemelték a Lutheránia kórus önkéntes és áldozatos tevékenységét.

Méltó módon sorakozott tehát a 2003. esztendő Bach hete is a korábbiakhoz. A szervezők aligha pihennek sokáig „babérjaikon”, mert a közönség bizonyára még nagyobb várakozással tekint 2004. elé, hiszen jövőre, a 15. Bach-hét évében lesz 100 éves a Lutheránia kórus.

Tóth-Szöllős Mihály