Evangélikusok

Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra

Utolsó hívás. Bizonyára sokak számára ismerős ez a kifejezés. Amikor a repülőtéren a gép indulására várakozunk, gyakran halljuk, hogy a korábban felszálló léghajók utasait hívják, azokat, akik szinte az utolsó percig nem érkeztek meg. A repülőtársaság jelzése ez arról, hogy a nevükön szólítottakat számon tartják, és várják a gép fedélzetére.

Ez a néhány sor is ilyen utolsó hívogatás országos találkozónkra, Székesfehérvárra. Lehet, hogy még többen nem döntötték el: induljanak, vagy otthon maradjanak. Szeretném őket biztatni: jöjjenek, nem bánják meg. Miért?

Impozáns a megyeszékhely, az első királyi város. Akár a találkozó előtti vagy azt követő napon érdemes néhány órát a város nevezetességeinek megtekintésére szentelni. Székesfehérvár kellemes hangulatú város, régi templomokkal, műemlék épületekkel, sétálóutcákkal. Szép az evangélikus templom, illetve a mögötte található gyülekezeti ház a parókiával. Egyházunk egyik legmodernebb, jól felszerelt, ízléses épületegyüttese. Érdemes példát venni róla.

Tudom, hogy egy országos találkozó vonzását nem az épületek, nem is a rendező város hangulata jelenti. Nagyon sokat számít, kikkel találkozhatunk. Az emberek, hívő vagy a hit útját kereső testvérek, akikkel együtt imádkozhatunk, beszélgethetünk. Régi és új arcok. Régiek, akikhez számtalan emlék köt bennünket, s újak, akik látásukkal, véleményükkel segíthetnek megfogalmazni a választ kérdéseinkre.

Énekkarok Istent dicsérő szolgálata, zenészek vidámságot hozó muzsikája, a közös éneklés szépsége olyan élménycsokor, amely sokáig elkísérhet bennünket.

Azt reméljük, hogy hazánk minden tájáról, talán minden gyülekezetből érkeznek testvérek, akik egész egyházunkat mutatják be így a televízió képernyője előtt ülő nézőknek. Ily módon a kívülállók és az otthon maradó híveink is benyomást szerezhetnek evangélikus egyházunk életéről és munkájáról. És még nem is szóltunk a fő témáról: Gyógyulást a világnak! Ez a három szó a mottó kijelölése óta különösen aktuálissá vált. Háború söpört végig Irakon, harcok dúlnak a Szentföldön. Ragályos betegség terjed Kínában és az ázsiai országokban. Magas a halálos áldozatok száma.

És még nem is szóltunk a lelki betegek millióiról. A kétségbeesettekről, a kiábrándultakról, a szenvedélybetegek milliárdjairól. Vajon mi nem vagyunk betegek? Vajon mi nem szorulunk gyógyulásra?

Hiszem, hogy Isten mindnyájunkat meg akar gyógyítani. Jézus ezért született, halt meg és támadott fel. Hiszem, hogy Jézus szava gyógyító szó. A bűnbocsánatba rejtett újrakezdés lehetőségével és az igehirdetés emberi szavakba öntött vigasztalásával. Az eucharisztia pedig egy közösségbe, kommunióba hív, hogy Isten mindeneket átölelő szeretetéből senki ne maradjon ki.

Utolsó hívás. Mondják a nevünket. Várnak minket. Most nem a repülőgép kényelmetlen ülésébe, hanem Székesfehérvárra, hogy együtt gyönyörködjünk a város szépségeiben, hogy együtt örüljünk a találkozásnak, hogy együtt gyógyuljunk különféle nyavalyáinkból, egyoldalú nézeteinkből, hogy együtt gyógyuljunk Jézus Krisztus, az áldott orvos közelében, hogy aztán mi is gyógyíthassunk.

D. Szebik Imre

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség