Napról napra

Új nap - új kegyelem
Jézus mondja: „Aki befogad egy kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” Mt 18,5 (Zsolt 127,3; Lk 16,19–31; 1Jn 4,16b–21; Zsolt 105,1–15) Jézus alapvető önzésünkből akar kiemelni minket. Rányitja a szemünket arra, hogy akkor értékes az életünk, akkor töltjük be az Isten által adott célunkat, ha „befogadjuk”, vállaljuk a másikat. Azt, aki nem tud viszonzásképpen egy jókora szívességgel „fizetni” (a segítőkészség könnyebben felébred az emberben, ha remélhet valamit cserébe...?), azt, akin senki más nem segít, aki mellett mindenki továbbmegy. Jézus az ilyen „kicsivel” azonosítja magát – értjük ezt, vagy megbotránkozunk rajta? Jézus komolyan vesz minden gyengét, esélytelent, kicsinyt, és szót emel az érdekében. >>

Liturgikus sarok

A liturgikus színek
Belépek a templomba. Egy pillantást vetek az oltárra, és máris látom, hogy milyen ünnep van. De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az oltár- és a szószékterítő színei "elárulják". >>

Élő víz

Világosságban
A "világtalan" a "vak" melléknév szinonimája. Napjainkban mintha ritkábban használnánk. Anyanyelvünk egyik csodája az árnyalatok leheletfinom kifejezése. Más anyanyelvű emberrel talán meg se lehet éreztetni a vak, illetve a világtalan szó közti nagyon kifejező különbséget. Lehet, hogy mi, magyar anyanyelvűek sem mindig érzékeljük a szinonimák közti, sokszor észre se vehető hangulati vagy akár jelentésbeli különbséget. >>

Egyházunk egy-két hete

Minőség és művészet - az élet szolgálatában
A rekkenő hőség ellenére szinte állóhely is alig akadt június 15-én a zuglói evangélikus templomban. Meghatottság és izgalom ült ki az arcokra, amikor hittudományi egyetemünk tanévzáró ünnepi istentiszteletén frissen végzett teológushallgatók és hittaná-rok vették át diplomájukat, valamint 70, 65, 60 és 50 esztendeje szolgálatba indult jubilánsokat köszöntöttek. >>

Ünnepi morzsák
Gyermekkorom egyik meghatározó személyisége volt Ruttkay Miklián Ödön, Ödi bácsi, édesanyám nagybátyja, akinek a lakásában mint albérlők éltünk. Kefebajuszos, szemüveges, csokornyakkendős, nadrágtartós, csendes öregúr volt ő, aki Sándy Gyula tervei alapján felépítette ezt a wittenbergi vártemplom formájú szép épületet Monoron. Mindez 64 éve történt. A monori evangélikus gyülekezet ezzel az évfordulóval együtt ünnepelte parókiájának felszentelését az elmúlt vasárnap. >>

Nekrózis
A nekrózis szó elhalást jelent, az emberi test élő szöveteinek súlyos károsodását. Ezt a kifejezést alkalmazta az Evangélikus Hittudományi Egyetem – úgy vélem, nemcsak az én számomra felejthetetlen – évzáró ünnepi ülését megelőző istentiszteleten az igehirdető. Cserháti Sándor professzor Pál apostol drámai szavait értelmezte: "...életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek." (2Kor 4,11–12) Döbbenetes hasonlat. A mások életéért égő emberek mintegy "nekrotizálódnak" a szolgálatban. >>

Keresztutak

Közös kihívások, egymással megosztott erőtartalékok
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy olari testvérgyülekezetünk meghívásából – finn, észt, inkeri és magyar küldöttekkel együtt – részt vehettem a "Testvérgyülekezetek és szervezetek tanács- kozásán". E konferenciát május 22–23. között, a helsinki ökumenikus egyházi napok keretében rendezték meg. A téma felettébb aktuális volt: milyen közös kihívásaink vannak; hogyan tudjuk – különböző hagyományaink, történelmi és társadalmi eltéréseink ellenére – megfogalmazni közös problémáinkat, illetve a testvérgyülekezetekkel összehangolni erőfeszítéseinket. >>

Civilek és önkormányzatok a településekért
"Fókuszban a partnerség" címmel szervezett munkakonferenciát a közelmúltban a SzocioEast Egyesület Miskolcon. A találkozó célja olyan modellprogramok bemutatása volt, ahol a civil szervezetek az önkormányzatokkal együttműködve közösen hajtanak végre programokat a településekért. >>

Milyen kihívásokkal szembesül ma az egyház?
Közös gondunk az elidegenedés és az erkölcsi hanyatlás. A társadalmi változások a közösségek összetartó erejét gyengítő hatásokkal járnak mindenütt. Másrészt (főként a volt szocialista országokban) teljesen megszűnt az egyházak társadalmi háttértámogatása. Itt arra gondolok, hogy ma már semmilyen közösségi hátrányt sem jelent, ha valaki nem vesz részt egy gyülekezet életében, ami vidéken a háború előtt elképzelhetetlen volt... >>

Sokfélék - mégis egyformák
Május 28-án ért véget egy tíznapos nemzetközi ökumenikus konferencia, melyet a bajorországi Josefstalban rendeztek meg "Ahol a menny és a föld összeér" címmel. A tanácskozáson tizenhat ország különböző felekezetű meghívottai több mint egy hétig lehettek együtt asztal- és lakóközösségben, illetve az áhítatok és a hitbeli tapasztalatok átadásának közösségében. >>

Kápolnaszentelés a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben
Kápolnaszentelést tartottak június 10-én, kedden a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet központi, Nagy Ignác utcai objektumában ezzel az intézmény mindhárom, egymástól különálló épületében a fogva tartottak rendelkezésére áll egy vallási célra is használható helyiség. >>

Méltósággal meghalni - segítség a végső órákban
Alapításának tízéves jubileumát ünnepelte a Megnyugvás Hospice Alapítvány május 30-án a kelenföldi gyülekezet tanácstermében. A közhasznú keresztény szervezet egy évtizeddel ezelőtt azzal a nemes célkitűzéssel jött létre, hogy késői stádiumban lévő gyógyíthatatlan (daganatos) betegek, haldoklók és családjuk számára testi-lelki vigaszt, szakszerű orvosi, ápolói segítséget nyújtson a "via dolorosán". A szociális, spirituális és egészségügyi gondozás mellett a kísérésre és lelkigondozásra is vállalkozó önkéntes munkatársak képzését, továbbképzését felvállaló alapítvány ezen a nyár eleji délutánon az ez idő alatt megtett útra tekintett vissza Isten iránti hálaadással. >>

"Kossuth rádió, 10 óra 4 perc. Istentiszteletet közvetítünk..."
Van, aki a vasárnapi ebéd készítése közben, találomra kapcsolja be a készüléket. És nem keres más adót, mert „valami” ott tartja a Kossuth rádió hullámhosszán. Olyanok is akadnak – méghozzá igen sokan –, akik már nagyon várják a 10 óra 4 perces kezdést, nyitott Bibliával, énekeskönyvvel – mert lakáshoz kötve, betegágyon fekve, otthon vagy a kórházban így jutnak hozzá az igéhez, az erőt, megnyugvást adó lelki táplálékhoz, a nélkülözött istentiszteleti közösséghez. A felmérések szerint mintegy másfél millió ember hallgatja vasárnap délelőttönként a különböző felekezetek istentisztelet-közvetítéseit. Gajárszki Zsolt hangmester, közvetítésvezető, az evangélikus adások állandó vezetője nemrég nívódíjat kapott „az istentiszteletek és szentmisék hazai és határon túli helyszínekről történő közvetítéseinek kiegyensúlyozott, magas színvonalú hangzásművészeti és műszaki megvalósításáért”. Ebből az apropóból készült alábbi interjúnk. A kitüntetéshez pedig ezúton is gratulálunk! >>

Evangélikusok

Kattintson ránk!
A mindennapi életben egyre nagyobb szerepet kapnak a számítógépek. Nemcsak a hagyományos területeken, az egyetemeken, kutatásban, mérnöki munkában találkozhatunk velük, de egyre gyakrabban a hétköznapok során is. Egy amerikai felmérés szerint az Internetre kötött gépek száma ma már a több száz milliós nagyságrendet is eléri. >>

Mindenkit várunk!
Utolsó hívás. Bizonyára sokak számára ismerős ez a kifejezés. Amikor a repülőtéren a gép indulására várakozunk, gyakran halljuk, hogy a korábban felszálló léghajók utasait hívják, azokat, akik szinte az utolsó percig nem érkeztek meg. A repülőtársaság jelzése ez arról, hogy a nevükön szólítottakat számon tartják, és várják a gép fedélzetére. >>

Újabb lépés - az igényes egyházzene felé
Újabb két fiatal – egy testvérpár: Csernyik Réka és Csernyik Balázs – államvizsgázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszakán. Két diák befejezte tanulmányát. Ez még nem lenne hír. Különösen nem azok után, hogy a közelmúltban hárman is – Ecsedi Zsuzsa, Finta Gergely és Kamp Salamon – doktori fokozatot (azaz a legmagasabb képesítést) szereztek a szent zene területén… >>

Szeretetotthon a vizek városában
Az emberhez méltó időskorhoz mindenkinek joga van, még akkor is, ha ezzel a jogával nem mindenki élhet. A küzdelmekkel teli, munkás élet végén, amikor a test már gyenge és gondozásra szorul, minden korábbinál jobban igényli az ember azt, hogy szeretetet kapva készülhessen a halálra. A győri Evangélikus Szeretetház vezetői is azt szeretnék, hogy a szeretet szó ne csupán az intézmény nevében szerepeljen, hanem minden ott lakó érezze, és lehetőség szerint maga is gyakorolja azt. >>

Pétfürdői pünkösd
Lapunk pünkösdi számában, a répcelaki kerületi missziói napról szóló tudósításban olvashattuk: "Győr Sándor, a pétfürdő-berhidai missziói egyházközség lelkésze beszámolt az alakuló gyülekezetben folyó munkáról, valamint megköszönte a missziói nap perselypénzét, a mintegy 92 000 forintot, amelyet ennek támogatására ajánlottak fel a jelenlévők..." >>

e-világ

Közelgő viharfelhők?
Volt egyszer egy irgalmas samáriai, aki az út mellől szedte föl az éppen segítségére szorulót: elsősegélyben részesítette, jó kezekre bízta, és még anyagiakat is áldozott védence gyógyítására. A jézusi példázatnak ettől a fénylő szereplőjétől megihletetten milliók álltak be rászoruló, elesett, elhagyott, veszni induló embertársaik szolgálatába a keresztény évszázadok folyamán. Életük céljává választották a diakóniát – ez a keresztény szeretetszolgálat általános elnevezése –, hogy így is továbbadják a krisztusi szeretetet a bajbajutottaknak. Az irgalmas samáriai milliószor öltött testet, és vette komolyan a jézusi igét: "...amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Mt 25,40). >>

Ismét az eutanáziáról
A rádió- és a televízió-műsorokban, a napilapokban és a szakfolyóiratokban folytatott hosszú vita után az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem engedélyezi az eutanáziát. A testület határozata után a korábbi viták más témakörökben csaknem mindig elcsitultak, mert ugyanazzal a kérdéssel nem lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni. Most azonban nem ez történt. Az eutanáziát törvényesíteni akarók közül többen nem tudnak belenyugodni abba, hogy nem az ő véleményüket fogadták el. Igyekeznek a határozatot saját szájízük szerint értelmezni, a fogalmakat összekeverve megpróbálják az állampolgárokat elbizonytalanítani. Több helyen lehetett olvasni, illetve hallani, hogy a grémium tulajdonképpen csak az aktív eutanáziát utasította el, a passzív eutanáziát viszont megengedte. >>

Elszalasztott lehetőség?
Könnyűzenei rovatban tallózok. Se vége, se hossza a híreknek, hiszen a sztárok élete foglalkoztatja ez embereket. Whitney Houstonról is újabb és újabb hírek érkeznek. A megasztár dagadó botránykrónikája lassan már felülírja ragyogó énekesi pályafutását. >>

Avril lázadása
Legkisebb, tizenegy éves lányom asztalán tépett, színes újságpapír. A Popcorn magazin egyik lapja. A hiányos féloldalon egy tinis külsejű szőkeségről készült fotók, közöttük mértéktartó mennyiségű szöveg. >>

Keresztény szemmel

Kinek mondjam el?
Amikor e sorokat rovom, még pünkösd előtt vagyunk, Exaudi vasárnapja van. "Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok" – hangzik az istentiszteletet kezdő zsoltár. >>

Nem vihetsz mindent
– Anyu, a macit is vigyük – síró gyermekhang könyörgött. – Nem vihetsz mindent magaddal, hagyj békén! – mondta az édesanyja. Megfordultam, néztem a síró gyermeket rángató fiatal anyát, amint a vonat felé igyekezett, kezében degeszre tömött szatyorral. >>

Elfelejtett régi kincsünk, a gyónás
Nemrégiben teológiai szigorlatra készülve, dogmatikatanulás közben rátaláltam egy kincsre. Nem kerestem, nem kutattam – egyszer csak ott volt előttem, mint Isten rég elfeledett, de nagyon értékes ajándéka. Ajándék, amely hiányzik az életünkből, s amely evangélikus tanításunknak, hitünknek és gyülekezeti életünknek is megújítója lehet. >>

A hét témája

"A szél ott fúj, ahol akar..."
Mit érezhetett Krisztus, amikor a Jordán folyónál galamb formájában leszállt rá a Szentlélek? Ki milyen kérdéseket tenne föl Jézusnak, ha egy időre Nikodémus helyébe képzelhetné magát? – ilyen jellegű felvetésekről gondolkodhattak el Dobogókőn a június 12–15. között megrendezett nemzetközi bibliodráma-találkozón mindazok, akik a bibliai történetek és önmaguk jobb megismerésére vágytak. >>

A közelmúlt krónikája

Lelkészevangélizáció Gyenesdiáson
Zala megyei kicsi falum 50 esztendővel ezelőtti konfirmandusai ma is fújják az akkor megtanult Arany ábécé 128 soros versbe szedett biblikus életbölcsességeit. Ennek rövid részletére gondoltam, amikor június 11-én délután a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület háromnapos lelkészevangélizációjára indultam Gyenesdiásra, a patinás hírű Kapernaumba. A versrészlet így szól: "Fogadást csak okosan tégy, De aztán szódnak ura légy, Esküvést ritkán végy szádba, Soha ne esküdj hiába." Az alkalom témája ugyanis így hangzott: "Szolgálatunk a lelkészi eskü tükrében". >>

Kormányzás - kormányrúd nélkül?
Amikor az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) az év első felének üléseit tervezte, még úgy számolt, hogy júniusi összejövetelére már ismert lesz a Déli Egyházkerület új püspökének személye. Ezért ütemezte az egyesület a félév végére az egyházkormányzás témáját. A választás eredménye azonban még nem ismeretes, így csak két püspök vehetett részt a június 12-i beszélgetésen. >>

Pünkösdhétfői csendesnap Vargabokorban
A nyíregyházi gyülekezet tagjai évről évre egész napos pünkösdi együttléten élhetik át a Szentlélek megelevenítő áldásait a tizenhárom éve felavatott vargabokori imaházban és annak csupa zöld növényekkel körülvett kertjében. >>

Honnan - hová?
Részben hat, részben három éve működik új szabályrendszere szerint evangélikus egyházunk. Az indulás óta sokan sokféleképpen értékelték, milyen is ez az új felállás, miben hoztak előrelépést a változások, miben nem. Összességében elmondható: sokkal jobb, életszerűbb lehetőségeket biztosítanak a jelenlegi törvények, működési elvek, annak ellenére, hogy még nem értük el a tökéletességet. A zsinat elnöksége hivatalba lépésekor tervbe vette, hogy a választási ciklus félidejében átfogóan áttekinti az eddigi tapasztalatokat, s megkísérel összegző javaslatokra jutni. Ennek első állomása volt a május utolsó napjaiban Sopronban tartott elnökségi ülés. >>

Az ének: gyógyír a léleknek
Pünkösd ünnepének másnapja, délután. A meteorológus árnyékban 35°C-os hőmérsékletről beszél a rádióban. Amikor autóba ülök, eltűnődöm: vajon hányan vállalkoznak arra, hogy a rekkenő hőségben összegyűljenek Nógrád megye minden égtája felől a galgagutai templomban – énekkel dicsőíteni az Élet Urát? Amire belépek a tűzpiros díszbe öltözött, ősi nagytemplom hűvös falai közé, és ott egy szemmel alig áttekinthető, örvendező, imádsággal várakozó pünkösdi gyülekezetet találok, a választ is megkapom: több mint 450 gyógyulni vágyó lélek! Olyan, Isten Szentlelkének gyógyító kiáradását szomjazó emberek, akik a megyei kórustalálkozókon már négy alkalommal megtapasztalták, hogy az ének hallgatása és művelése gyógyír a léleknek. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"Biztosnak és kétségtelenül bizonyítottnak tekintjük tehát, hogy a lélek mindent nélkülözhet, kivéve Isten igéjét, amelyen kívül semmi más nem segít rajta. Az ige birtokában pedig gazdag, semmi hiányt nem szenved, mert az ige az élet, igazság, világosság, igazságosság, üdvösség, öröm, szabadság, bölcsesség, erény, kegyelem, dicsőség és minden jó ígérete felmérhetetlen gazdagsággal." Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) >>

A vasárnap igéje

Isten határozott szava határozott választ kíván
Izrael népe – három hónappal azután, hogy megszabadult Egyiptomból – megérkezik a Sínai-hegy lábához. Mózes felmegy a hegyre, hogy beszéljen Istennel, aki határozottan utasítja: ezt szóld, ezt hirdesd! >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>