Keresztutak

Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy olari testvérgyülekezetünk meghívásából – finn, észt, inkeri és magyar küldöttekkel együtt – részt vehettem a "Testvérgyülekezetek és szervezetek tanács- kozásán". E konferenciát május 22–23. között, a helsinki ökumenikus egyházi napok keretében rendezték meg. A téma felettébb aktuális volt: milyen közös kihívásaink vannak; hogyan tudjuk – különböző hagyományaink, történelmi és társadalmi eltéréseink ellenére – megfogalmazni közös problémáinkat, illetve a testvérgyülekezetekkel összehangolni erőfeszítéseinket.

Először talán azt gondolnánk: ugyan milyen közös gondjai lehetnek egy hatalmas és gazdag finnországi vagy nyugati gyülekezetnek és egy szórványban élő kicsiny magyar (például erdélyi) egyházközségnek? Első hallásra nem sok. De ha átfogóan gondolkodunk, rá kell jönnünk, hogy alapvetően nagyon is hasonló folyamatok zajlanak le a világ több pontján, és ezek a társadalmi átalakulásokkal még szembetűnőbbek.

Az elidegenedés, a morális gondok, esetleg az anyagi problémák alapvetően közös nehézségek. Az állami hozzáállás és a média hatása végül is mindenütt az egyház szerepének csökkentésére irányul. (Ennek épp Erdélyben láthatjuk már-már szélsőséges formáját.) A legnagyobb közös kihívás a már sok fórumon ismételgetett, de kevésbé komolyan vett ifjúsági munka. Ebben a tekintetben igen aktívan együtt kell dolgozniuk a lelkészeknek és a gyülekezeteknek. A külföldi testvér-gyülekezeti kapcsolatok éppen egy ilyen aktív együtt munkálkodásra adnak jó példát, hiszen a lelkészek és a laikusok összefogása mellett Krisztus egyik tagja az anyagi erőforrásaival, a másik egy sanyargatott élet folyamán elmélyült lelki tartással, a harmadik esetleg fiatalos lendületével szolgálhatja az egyház épülését!

A találkozót Voitto Huotari püspök nyitotta meg, majd rögvest két előadó következett: Jukka Relander társadalomkutató mint vitaindító és Jaan Kiivit észt érsek mint felkért hozzászóló. Ezután a jelen lévő országok egy-egy küldötte mutatta be hazáját és gyülekezetét. Magyarországról és az alberti egyházközségről e sorok írója szólt. Ezután a résztvevők csoportbeszélgetéseken fejthették ki véleményüket a témáról.

Május 22-én este az ortodox Uspenskij-katedrálisban közös imán és szeretetvendégségen vehettünk részt, ahol a finn ortodox egyházfő – legnagyobb meglepetésemre – magyarul imádkozott, majd beszélgetett el velünk. Másnap délelőtt Kimmo Kääriäien egy rendkívül érdekes előadást tartott – immár finnül –, „Egyházak a változások közepette” címmel.

A finn gyülekezetek részéről nagy nyitottságot tapasztaltam a korrekt magyarországi testvérkapcsolatok iránt, amit ügyes együttműködéssel igen hasznossá tehetünk, és ebből sok finn és magyar testvérünk épülhet – például cseretanulmányok vagy kölcsönös táboroztatások által.

I. F.