Keresztutak

Tizedannyian vagyunk!

A résztvevő magyarok egy csoportja

Közös gondunk az elidegenedés és az erkölcsi hanyatlás. A társadalmi változások a közösségek összetartó erejét gyengítő hatásokkal járnak mindenütt. Másrészt (főként a volt szocialista országokban) teljesen megszűnt az egyházak társadalmi háttértámogatása. Itt arra gondolok, hogy ma már semmilyen közösségi hátrányt sem jelent, ha valaki nem vesz részt egy gyülekezet életében, ami vidéken a háború előtt elképzelhetetlen volt...

A jólét növekedésével párhuzamosan az emberek új, ún. fogyasztói viselkedésformákat vesznek fel. Természetesen ez a gondolkodásunkat jelentősen befolyásoló média és a politika hathatós támogatásával zajlik, amely keresztény felfogásunkkal és erkölcsünkkel túlnyomórészt ellentétes, mindamellett annyira csábító, hogy fiataljaink többsége nem tud ellenállni neki. Természetesen ezek az új normák is megtermik a maguk gyümölcseit. A nagyvárosi magány, a be nem tartott ígéretek miatti bizalmatlanság és keserűség, a minél kényelmesebb életvitel melletti csodavárás, a nem jól végiggondolt, az esetlegességek között sodródó lét egészen kilátástalan élethelyzeteket szülnek. A gondok elhárítására jó eszköznek tűnik az alkohol vagy a kábítószer. Reménytelen vagy éppen nem elég őszinte szerelmünk rossz házasságba, felelőtlen kapcsolatokba torkollhat, ami egy válás után félárva, csonka családokban felnövő gyerekek töme- gét jelenti már most is, tovább rögzítve egy rossz mintát. Nem egyszer olyannyira hiányzik a saját és a mások élete iránti legelemibb felelősségvállalás, hogy szélsőséges esetben például a nem várt csecsemőt saját anyja öli meg, majd a szemétbe dobja.

Általános hiba (amely persze egyfelől nagyon is érthető, ámde nem elfogadható), hogy a problémáinkat, esetleg mulasztásainkat, vétkeinket nem beszéljük meg őszintén egymással, azt gondoljuk, hogy el lehet titkolni azokat. Egyesek pedig úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, habár ennek ellenkezője nyilvánvaló...

Ez egy egész társadalom meghasonlását is maga után vonhatja – ilyesmi történik például a volt szocialista országokban is. Az elhallgatások, hazugságok, mellébeszélések rossz példát mutatnak a társadalomnak, egyszersmind hiteltelenné teszik életünket! Ha a komoly kérdéseikre választ kereső fiatalok nem vagy nem kielégítő választ kapnak tőlünk, szülőktől vagy egyházuktól, nem fognak késlekedni, hogy máshoz forduljanak!

Mi egyházunk válasza az ilyen problémákra? Hogyan erősítjük meg gyermekeinket a keresztény hitben, hogy ha majd döntés előtt állnak, a jót tudják választani? Ezen a téren súlyos lépéshátrányban vagyunk! Ma az emberek meglehetősen kritikusan szemlélik környezetüket és ezen belül egyházukat is. Sokszor jól fel tudják mérni a valós teljesítményeket! A fiatalok keresnek. De vajon mit és kit találnak?

Kedves egyházukat szerető Testvéreim! Vezetők, lelkészek, gyülekezeti tagok!

Nézzetek körül egy istentiszteleten! Húsz év múlva hányan ülnek majd ott? Bizony a statisztikák, hogy ennyien vagy annyian vagyunk, nem mentenek meg bennünket! Tizedannyian vagyunk!

Mit tegyünk?

Nagyon fontos, hogy a gyülekezetek tagjai a lelkészekkel együtt egy hatékony hálózatot alkossanak. Súlyos veszélyben van az a gyülekezet, amelynek működése nagyrészt a lelkészétől függ. Tehát gyülekezeti munkásokra van szükség, ahol a lelkész koordinációjával zajlik a szolgálat. Képesek ma lelkészeink egy ilyen munkára? Megkapják-e az ehhez szükséges szellemi és tevőleges támogatást a hittudományi egyetemtől, az Országos Egyháztól és a saját gyülekezetüktől? Másrészt felmérik-e, hogy aktív munka nélkül akár a nagy múltú gyülekezetek is elsorvadnak? Gyülekezeti tagjaink részt vesznek-e a szolgálatban? Sajnos több rossz példa van erre. Ez közös felelősségünk, és nem nélkülözheti a határozott állásfoglalást értékeink és elveink mellett.

Alapvető közös tanulságként vonhatjuk le tehát azt, hogy az ifjúsági munkára komoly hangsúlyt kell fektetni. Ez kötelességünk!

Ne válasszuk külön keresztény hitvallásunkat a világi élettől! Ha a kicsiny kovász nem keleszti meg magyar társadalmunk egész tésztáját, még súlyosabb gondokkal kell majd szembenéznünk.

Végezetül tegyük le egyházunk jövőjét Jézus elé. Hordozzunk valódi felelősséget jövőnk iránt! Imádságban naponta kérjünk újulást és ébredést a Történelem Urától! Ő ugyanis megadhatja azt...

Iker Ferenc