Evangélikusok

Az elmúlást is méltóvá lehet tenni

A győri szeretetház lakói

Az emberhez méltó időskorhoz mindenkinek joga van, még akkor is, ha ezzel a jogával nem mindenki élhet. A küzdelmekkel teli, munkás élet végén, amikor a test már gyenge és gondozásra szorul, minden korábbinál jobban igényli az ember azt, hogy szeretetet kapva készülhessen a halálra. A győri Evangélikus Szeretetház vezetői is azt szeretnék, hogy a szeretet szó ne csupán az intézmény nevében szerepeljen, hanem minden ott lakó érezze, és lehetőség szerint maga is gyakorolja azt.

A szeretetotthon létesítéséről Luther születésének 400 évfordulója alkalmából, 1883-ban határoztak. A hagyomány szerint a papok a káposztáskertjüket ajánlották fel erre a nemes célra – tudtuk meg Lackner Pál győri igazgató lelkésztől. További jelentős támogatást nyújtott az építéshez egy Amerikában élő magyar ember – név szerint Bálint Mihály –, aki komoly pénzadománnyal sietett az építkezők segítségére. Az eredetileg idős emberek és árva gyermekek gondozását vállaló szeretetház végül 1885-ben készült el. A gyülekezet 1910-ben diakoniszszákat hívott Pozsonyból a szolgálat ellátására. Az intézmény több helyen is működött, jelenlegi helyére az első világháború előtt költözött. 1933-ban bővült az intézmény az úgynevezett Gusztáv Adolf-szárnnyal, amit tíz évvel később az épületegyüttes további bővítése követett. Akkor megépítették a diakonissza-anyaházat. Ilyenformán a szeretetház – amelyben ma 80 idős ember él – napjainkra magyarországi evangélikus egyházunk egyik legnagyobb vidéki szeretetotthonává nőtte ki magát.

A férőhely persze még így is kevés. Lackner Pál szerint kétszer annyi a jelentkező, mint ahány hely van a házban. Ez egyrészt az egyre jobban elöregedő társadalomnak „köszönhető”, másrészt annak, hogy az intézmény több mint százéves múltra tekint vissza, így széles körben ismert. A felvételt írásban kell kérni. A kérvényben a személyi adatokon kívül le kell írni a jelentkező jelenlegi körülményeit, anyagi helyzetét, hogy melyik otthonba és hány személyes szobába kéri a felvételt. Kérik még a lakóhely szerint illetékes lelkész ajánlását, valamint orvosi igazolást a jelentkező egészségi állapotáról. Felvételt kizáró ok, ha betegsége olyan speciális szakellátást igényel, amire az intézmény nincs felkészülve.

Sajnos az új lakó csak akkor költözhet be, ha valaki meghal. Évente átlagosan 20-25 gondozott koporsója mellé kell odaállni, a várakozási idő tehát bizonytalan. Többek között ezért is vált szükségessé a szeretetház további bővítése, ami a Széchenyi-terv nyertes pályázatának segítségével került elérhető közelségbe. A beruházásnak köszönhetően 76 apartmanossá bővül az intézmény. A fejlesztés a szociális törvény előírásainak megfelelően a belső struktúra átalakításával, új munkatársak alkalmazásával is együtt jár.

Ez utóbbi nem is kis feladat, hiszen nem könnyű olyan szakembereket találni, akik mind szakmailag, mind lelkileg alkalmasak arra, hogy szolgálatot vállaljanak egy egyházi szeretetintézményben. A győri szeretetotthonnak harmincöt alkalmazottja van, de elég nagy a fluktuáció a dolgozók körében. Az intézmény főnövére, Mihácsi Lajosné szerint azonban ez nem csoda. – Mi, akik itt dolgozunk, naponta szembesülünk azzal, hogy mivé válunk, mi vár ránk – mondja. – Van, aki ezt nehezebben dolgozza fel, és akadnak munkatársak, akiknél kiégési szindrómák jelentkeznek. Másokat az egy műszakos beosztás vonz ide, de amikor rájönnek arra, hogy itt nem annyira ápolási „szakmunka”, mint inkább olyan ápolási feladatok várnak rájuk, amit otthon is el lehet végezni az idős emberek között, elmennek. Kétségkívül nagy fizikai és lelki teher nehezedik az ápolókra, mert nemcsak gépiesen kell gondozniuk a lakókat, hanem szeretni is kell őket. Ráadásul ez a szolgálat nem olyan, hogy letelik a munkaidő, és lehet hazamenni: sokszor délután három óra után is bent kell maradni, és bizony néha hétvégeken is rá kell nézni a gondjainkra bízott lakókra. Vannak persze munkatársaink, akik húsz-harminc éve itt dolgoznak. Akadnak olyanok is, akiknek hozzátartozójuk él az otthonban. Én ezt a formációt tartom a legelőnyösebbnek, éppen ezért tudatosan próbálunk arra törekedni, hogy lehetőség szerint olyan jelentkezőket vegyünk fel, akiknek van rokona az intézményünk lakói között. Az új munkatársak jó része egyébként hirdetés útján jut el hozzánk, és a felvétel előtt mindenkivel elbeszélgetünk – fejezte be Mihácsi Lajosné.

A szeretetház lakóinak átlagéletkora meglehetősen magas, 87 év. Ha figyelembe vesszük az öt 70 év alatti lakót, akkor is 84 és fél év az átlagéletkor. Bizony nem mindig könnyű ennyi idős emberrel bánni. Ők idejövetelükkel feladják addigi életüket, és többen ezt személyes tragédiaként élik meg. Igaz esetükben is a mondás: „Öreg fát nehéz átültetni”. Külön fejtörést okoz, hogy olyan párokat találjanak a két férőhelyes szobákba, akik jól kijönnek egymással. Többségük, teljesen érthető módon, egyszemélyes szobában szeretne lakni. Később persze már kialakulnak barátságok, meglátogatják egymást a lakók, könyveket, kazettákat cserélnek egymás között. Lehet egészen megható példákat is találni arra, hogy idővel milyen szeretetteljes kapcsolat alakulhat ki a lakók között. Van például az itt élők között egy vak asszony, aki idős társait vezeti sétáikon nagy-nagy türelemmel. Amikor aztán valaki számára elérkezik a vég, a többiek úgy búcsúznak el tőle, mint egy közeli hozzátartozótól.

A szeretetház vezetői nagyon fontosnak tartják, hogy a testi gondozást a lélek ápolása egészítse ki. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a győri egyházközség szervesen kapcsolódik a szeretetintézményhez. A lakók részesei lehetnek a gyülekezeti programoknak, amelyeken a helyi gyülekezet lelkészei szolgálnak. Sőt még az egyházkerület lelkészvizsgázói is prédikáltak a szeretetházban. Szinte ideálisnak mondható az, hogy az ugyanebben az épületkomplexumban működik az evangélikus iskola és óvoda is, melyek programjaikkal tovább gazdagítják a szeretetház életét. Itt kell megemlíteni azokat a csendesnapokat is, amelyeket a volt igazgató, Tekus Ottó kezdeményezésére alakult Szeretetház Baráti Kör szokott tartani.

Az egyházmegye többi egyházközségével is megpróbálják a szeretetház vezetői a korábban meglévő szoros kapcsolatot fenntartani, bár ez nem minden területen sikerül. Régebben szokás volt például, hogy a környező gyülekezetekből bejöttek az asszonyok, és segítettek a húsvéti nagytakarításban. Ez már a múlté. A korábbihoz képest a terményadomány is egyre kevesebb. Karácsony előtt viszont a gyülekezetek nagyobb mennyiségben küldenek süteményt. Az egyházmegye lelkészeivel is van kapcsolata a háznak. Amikor például a szeretetotthonban rendezik a lelkészi munkaközösségi ülést, a lelkipásztorok meglátogatják a gyülekezetükből felvételt nyert lakókat.

A szeretetotthon konyhájában száznegyven embernek három képzett szakács főz. Az itt élők mellett a személyzet és a lelkészek is e helyütt ebédelnek. A lakóknak reggeli, ebéd és vacsora jár, míg a többiek csak ebédet kapnak. Baracskai Józsefné konyhavezető-helyettes elmondta, hogy kétféle heti menüt állítanak össze, tekintve, hogy a cukrosoknak külön kell főzni. Ez utóbbiaknak egy dietetikus nővér írja az étlapot. A menü összeállításakor arra törekednek, hogy egy hónapon belül ne szerepeljen ugyanaz az étel kétszer az étlapon. Az adagok elegendőek, és a visszajelzések azt mutatják, hogy az étel minőségével is elégedettek a lakók. A megmaradt ételeket április közepe óta – az EU-s előírásokhoz igazodva – hulladékfeldolgozóba viszik.

Az otthonban élők kétharmada evangélikus. Korga Lászlóné szerint – aki Tétről érkezett, és katolikus – ez azonban cseppet sem jelent problémát. – Két éve lakom itt, és kezdettől fogva azt tapasztalom, hogy szeretetteljes légkör vesz körül – mondta. Nem okoz gondot az sem, hogy katolikus vagyok, hiszen jól érzem magam az evangélikus bibliaórákon. Harminc évig éltem Budapesten, húsz éve vagyok özvegy. Gyermekünk nem született, így amikor egyedül maradtam, Tétre költöztem a húgomhoz. Ott is volt azonban egy idősebb beteg, akit a húgom ápolt, ezért úgy döntöttem, hogy beköltözöm a szeretetházba. Kaptam egy szép, világos szobát, amit már megszerettem. Nagyon szeretek varrni, így behoztam magammal a varrógépemet is. Sokat varrok a háznak is, ennélfogva igazán nem unatkozom.

A református vallású Szűcs Benő matematika–fizika szakos középiskolai tanár volt Mohácson. Feleségével tizenhárom éve költöztek be az otthonba. Hat éve özvegyült meg, és mivel nekik sem volt gyermekük, a szeretetház lakóit és személyzetét tekintették a családjuknak. – Állami intézménybe semmiképpen nem akartunk menni – kezdte Szűcs Benő –, ezért örültünk, amikor lehetőség nyílt arra, hogy ide beköltözzünk. Amíg erőm bírta, addig sokat kertészkedtem. Gyirmóton volt egy kis kertem gyümölcsfákkal, és ami gyümölcs megtermett, azt a szeretetház lakói ették meg. Később eladtam a telket és a rajta lévő víkendházat, az árából pedig azóta is vásárolok gyümölcsöt lakótársaimnak. Néha szerepel az étlapon úgynevezett „B” gyümölcs, erről mindenki tudja, hogy ez „Benő-gyümölcsöt” jelent, vagyis én vettem azt. Békésen telnek itt a napjaim. Korán, már fél ötkor felkelek, rendbe teszem a szobámat, olvasok, tv-t nézek, nagyokat sétálok. Jó barátságban vagyok Tekus Ottóval, jókat beszélgetünk, és sokat sakkozunk. Az ételt a szobámba hozzák, mi kell még? Csak hálát adni tudok Istennek azért, hogy ilyen békés, nyugodt öregkort adott nekem.

Szűcs Benőnek ez az utolsó mondata világít rá arra, mi egy szeretetotthon legfontosabb funkciója: méltó időskort biztosítani az élet terheitől megfáradt idős embereknek. Be tudja-e tölteni ezt a feladatát a győri szeretetotthon? – kérdeztük meg Weltler Rezső igazgatótól. – Úgy vélem, hogy ennek az elvárásnak intézményünk eleget tesz. Nem csak azért, mert a nagyon szigorú szociális törvény előírásainak, követelményeinek eleget téve dolgozunk, hanem azért is, mert itt valóban testi-lelki támaszt kapnak az elmúlás felé közeledő lakók. Két mentálhigiénés szakemberünk mellett egy foglalkoztatót is felvettünk, aki rendszeresen tart alkalmakat a lakóknak. Személyre szabott gondozási tervvel rendelkezünk. Az ambuláns betegeinket saját kisbuszunkkal visszük a vizsgálatokra, megvárjuk a vizsgálat végét, majd utána visszahozzuk őket. Ápolóink döntő részének állami szakmai képesítése van. Nagyon sok közösségi programot szervezünk a lakóknak. Színházba visszük őket, akad olyan, akinek bérlete is van. A közelmúltban farsangoltunk, többen még táncoltak is. Az otthon és a gyülekezet lelkészei áhítatokat tartanak, és havonta van úrvacsora-vételi lehetőség. Gyakorlatilag itt minden szükségeset megkapnak az emberek ahhoz, hogy boldogan tölthessék életük hátralévő részét.

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Szeretetház Gy?r