Evangélikusok

Szolgálatra indítva

Hamza Kinga Dalma lelkész és Koczor György espereshelyettes

Már abból a készülõdésbõl és fogadtatásból, mellyel a megérkezõ vendégeket várták, kitûnt, hogy milyen régóta vágyott az ösküi gyülekezet arra, hogy saját lelkésze legyen. Jóljárt Lajos, a gondnok, aki az átmeneti idõszakban feleségével együtt hordozta az egyházközség gondjait, csak annyit mondott: végre!

Semmi nem zavarhatta meg ezt az örömöt, bár elszomorodásra adhatott volna okot a megjelent lelkészek alacsony létszáma s a kintrõl mindvégig beszûrõdõ könnyûzene ütemes dobolása. Az alkalom azonban ennél sokkal jelentõségteljesebb volt: hiszen Hamza Kinga Dalma személyében végre választott lelkésze van az ösküi gyülekezetnek.

Szolgálatából már majd egy éve részesülhet a gyülekezet, s most, június 21-én délután eljött az ideje a beiktatásnak is.

Az iktatás szolgálatát Koczor György espereshelyettes végezte, aki az Útmutató aznapi igéje alapján (Fil 4,19) arra buzdította a gyülekezetet és lelkészét, hogy mindig Krisztusból, az igazi forrásból merítsenek.

A beiktatott lelkész pedig 1Tim 6,12 alapján arról tanúskodott, hogy igazán csak az az ember boldog, aki mindvégig harcol és fut, harcában nem lankad még akkor sem, ha gondjai támadnak az életében. Rámutatott arra, hogy aki kitart a hitben, az csodálatos dolgokat fog megélni életében, és övé lesz az örök élet is. Ezért arra biztatta a jelenlévõket: tartsanak ki a hitben mindvégig!

Az iktató istentisztelet – ahogyan az lenni szokott – ünnepi közgyûléssel folytatódott, melyet Kamondi Lászlóné, a gyülekezet néhány hónapja megválasztott felügyelõje nyitott meg. Szavaiból sugárzott a köszönet Isten felé, hogy meghallgatta kérésüket, és lelkészt adott gyülekezetüknek. Megköszönte Hamza Kinga Dalma eddig végzett munkáját, majd a püspök úr üdvözlõ szavainak felolvasása után átadta a köszöntõknek a szót.

Kiss Attila egyházmegyei felügyelõ a megye üdvözletét tolmácsolta, és kérte a gyülekezetet, segítse munkájában az új lelkészt. Mihácsi Lajos a kollégák nevében szólt, s a templom falán kiállított emléktáblára mutatott, melyet a gyülekezet hosszan itt szolgáló lelkésze, Kiss Ferenc emlékére állíttatott. Légy te is ilyen hosszan itt szolgáló lelkész! – buzdította társát a mencshelyi lelkipásztor.

A köszöntések közül a legkedvesebb az óvodások kis mûsora volt. Bátran, lelkesen és önfeledten mondták a verseket, és zengték az énekeket, utánozhatatlanul, csak erre a korosztályra jellemzõ bájjal. Két iskoláskorú leány verset szavalt, majd Gyapay Zoltán polgármester köszöntése következett. Fontos a jó kapcsolat (különösen falun) a település vezetõsége és a gyülekezetek vezetõi, lelkészei között – hangsúlyozta. Mivel az eddig eltelt néhány hónap már lehetõséget adott a közös munkára, így az eddigi tapasztalatok alapján reméli, hogy a jövõben is ugyanolyan termékeny lesz a falu és a gyülekezet kapcsolata. A polgármester a lelkésznõ egyik elõdjének könyvébõl idézett: „Mikor jó az igehirdetés? Ha arról beszél, amirõl kell – válaszolja egy gyermek.”

S hogy a gyülekezet örömében az egész község osztozott, az is bizonyítja, hogy a falu pávaköre felsorakozott az oltár elé, és egy népdallal köszöntötte az új lelkészt.

A közgyûlés végén Koczor György is kifejezte abbéli reménységét, hogy az új lelkész sokáig marad, s a most óvodás gyermekeket õ fogja felkészíteni a jegyesoktatás során a házasságra. Hamza Kinga Dalma lelkésznõ záró szavaiban elmondta: bár a jövõt nem tudhatjuk, de ha Isten is úgy akarja, õ szívesen marad, és elvégzi, amit Ura rábízott. Adja Isten, hogy a gyülekezet és a lelkész kívánsága megvalósuljon: az igehirdetõ és az igehallgatók együtt örüljenek sok-sok év múlva is a Krisztusról szóló beszéd által termett gyümölcsöknek!

Isó Dorottya