Evangélikusok

Szolgálatra indítva

Hozzászólás a cikkhez

Hamza Kinga Dalma lelkész és Koczor György espereshelyettes

Már abból a készülődésből és fogadtatásból, mellyel a megérkező vendégeket várták, kitűnt, hogy milyen régóta vágyott az ösküi gyülekezet arra, hogy saját lelkésze legyen. Jóljárt Lajos, a gondnok, aki az átmeneti időszakban feleségével együtt hordozta az egyházközség gondjait, csak annyit mondott: végre!

Semmi nem zavarhatta meg ezt az örömöt, bár elszomorodásra adhatott volna okot a megjelent lelkészek alacsony létszáma s a kintről mindvégig beszűrődő könnyűzene ütemes dobolása. Az alkalom azonban ennél sokkal jelentőségteljesebb volt: hiszen Hamza Kinga Dalma személyében végre választott lelkésze van az ösküi gyülekezetnek.

Szolgálatából már majd egy éve részesülhet a gyülekezet, s most, június 21-én délután eljött az ideje a beiktatásnak is.

Az iktatás szolgálatát Koczor György espereshelyettes végezte, aki az Útmutató aznapi igéje alapján (Fil 4,19) arra buzdította a gyülekezetet és lelkészét, hogy mindig Krisztusból, az igazi forrásból merítsenek.

A beiktatott lelkész pedig 1Tim 6,12 alapján arról tanúskodott, hogy igazán csak az az ember boldog, aki mindvégig harcol és fut, harcában nem lankad még akkor sem, ha gondjai támadnak az életében. Rámutatott arra, hogy aki kitart a hitben, az csodálatos dolgokat fog megélni életében, és övé lesz az örök élet is. Ezért arra biztatta a jelenlévőket: tartsanak ki a hitben mindvégig!

Az iktató istentisztelet – ahogyan az lenni szokott – ünnepi közgyűléssel folytatódott, melyet Kamondi Lászlóné, a gyülekezet néhány hónapja megválasztott felügyelője nyitott meg. Szavaiból sugárzott a köszönet Isten felé, hogy meghallgatta kérésüket, és lelkészt adott gyülekezetüknek. Megköszönte Hamza Kinga Dalma eddig végzett munkáját, majd a püspök úr üdvözlő szavainak felolvasása után átadta a köszöntőknek a szót.

Kiss Attila egyházmegyei felügyelő a megye üdvözletét tolmácsolta, és kérte a gyülekezetet, segítse munkájában az új lelkészt. Mihácsi Lajos a kollégák nevében szólt, s a templom falán kiállított emléktáblára mutatott, melyet a gyülekezet hosszan itt szolgáló lelkésze, Kiss Ferenc emlékére állíttatott. Légy te is ilyen hosszan itt szolgáló lelkész! – buzdította társát a mencshelyi lelkipásztor.

A köszöntések közül a legkedvesebb az óvodások kis műsora volt. Bátran, lelkesen és önfeledten mondták a verseket, és zengték az énekeket, utánozhatatlanul, csak erre a korosztályra jellemző bájjal. Két iskoláskorú leány verset szavalt, majd Gyapay Zoltán polgármester köszöntése következett. Fontos a jó kapcsolat (különösen falun) a település vezetősége és a gyülekezetek vezetői, lelkészei között – hangsúlyozta. Mivel az eddig eltelt néhány hónap már lehetőséget adott a közös munkára, így az eddigi tapasztalatok alapján reméli, hogy a jövőben is ugyanolyan termékeny lesz a falu és a gyülekezet kapcsolata. A polgármester a lelkésznő egyik elődjének könyvéből idézett: „Mikor jó az igehirdetés? Ha arról beszél, amiről kell – válaszolja egy gyermek.”

S hogy a gyülekezet örömében az egész község osztozott, az is bizonyítja, hogy a falu pávaköre felsorakozott az oltár elé, és egy népdallal köszöntötte az új lelkészt.

A közgyűlés végén Koczor György is kifejezte abbéli reménységét, hogy az új lelkész sokáig marad, s a most óvodás gyermekeket ő fogja felkészíteni a jegyesoktatás során a házasságra. Hamza Kinga Dalma lelkésznő záró szavaiban elmondta: bár a jövőt nem tudhatjuk, de ha Isten is úgy akarja, ő szívesen marad, és elvégzi, amit Ura rábízott. Adja Isten, hogy a gyülekezet és a lelkész kívánsága megvalósuljon: az igehirdető és az igehallgatók együtt örüljenek sok-sok év múlva is a Krisztusról szóló beszéd által termett gyümölcsöknek!

Isó Dorottya

::Nyomtatható változat::