A hét témája

A találkozó közönsége

Paks, Csömör és Orosháza után ebben az esztendőben június 27–28-án Székesfehérváron adtak randevút egymásnak a hazánkban élő evangélikusok. Amikor egy történelmi egyház országos találkozót szervez, és több száz – netán több ezer – résztvevővel számol, bizonyára akadnak, akik megkérdőjelezik ennek értelmét, szükségességét. Ám mindazoknak, akik ott voltak az elmúlt hétvégén Székesfehérváron, olyan közösségi élményben lehetett részük, amely után – számukra – nem lesz többé kétséges egy ilyen alkalom létjogosultsága.

1. Szebik Imre elnök-püspök bevezető köszöntőjében utalt rá, hogy az egyház szíve a gyülekezetekben dobog, de az egyház több, mint gyülekezeteinek összessége, s ami e találkozón megjelenik, az is egyfajta többlet. Hazánkban mindössze 500 evangélikus templom van. A szórványegyház tagjainak jó látni azt, hogy élnek evangélikus testvérek rajtuk kívül is. Végezetül egyházunk elnök-püspöke azt kérte, hogy ezúttal se csupán egymás „arcába nézzünk”, hanem – Jézuséba is...

A mostani találkozó jelmondata („Gyógyulást a világnak!”) megegyezik a Lutheránus Világszövetség idei winnipegi nagygyűlésének mottójával. A hazai találkozó szervezőinek nem véletlenül esett a választása éppen erre a mondatra: azt szerették volna kifejezni vele, hogy együtt gondolkodó tagjai vagyunk a világevangélikusság nagy családjának. A programot is ez alapján állították össze, amikor a „világ” fogalma alatt felsorakoztatták azokat a területeket, amelyeken valóban gyógyulásra szorulunk.

A találkozónak a fehérvári ARÉV Sportcsarnok adott otthont. Ami a résztvevők létszámát illeti, a szervezők az összes regisztrált belépő pontos megszámlálását csak lapzártánk után végzik el, de a sportcsarnok munkatársának sokat látott becslése szerint a pénteki megnyitó alkalmával mintegy 1400-an voltak jelen, a szombati napon pedig 2200-2400-an. (Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az előzetesen kétezer főre megrendelt ebéd messze kevésnek bizonyult…)

Pénteken este rézfúvósok hangjára kereshették meg helyüket az időben érkezők, és ismerkedhettek a mellettük ülővel. A fent idézett elnök-püspöki megnyitó után a legutóbbi esemény házigazdái – Ribár János orosházi esperes és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő – adták át a találkozó vándorzászlaját a székesfehérvári gyülekezet elnökségének, Bencze András esperesnek és Falussy Ferencné gyülekezeti felügyelőnek.

A város önkormányzatának nevében dr. Szelier András alpolgármester mondott köszöntőt. (A megnyitóünnepséget – a testvéregyházak képviseletében – megtisztelte jelenlétével Márkus Mihály református püspök, dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Kiss János római katolikus nagyprépost is.)

Az est programja „Gyógyító betűk, gyógyító kezek, gyógyító hangok” címmel fórumbeszélgetéssel folytatódott. A jelenlévők elsőként egyházunk írott sajtójával kapcsolatos műhelytitkokról kérdezhették T. Pintér Károlyt, az Evangélikus Élet főszerkesztőjét, valamint Kendeh K. Pétert, a Luther Kiadó igazgatóját. Egyebek mellett elhangzott, hogy egyházunk hetilapja nem lehet egyoldalú, az eltérő véleményeknek is helyet kell adnia. Az egyházi könyvkiadás új keletű nehézségeivel kapcsolatban ugyanakkor megfogalmazódott, hogy a spirituális témák iránt megnövekedett igényüket legtöbben – sajnálatos módon – az ezoterikus irodalom piacán elégítik ki.

A tervezett Evangélikus Egészségügyi Központ előkészületeiről dr. Cserháti Péter orvos, az intézet szervezője és dr. Frenkl Róbert orvosprofesszor, országos felügyelő adott tájékoztatást. A mai egészségügyi hely- zetben különösképpen indokolt egyházunk kórház-alapítási szándéka, amellyel elsősorban krónikus betegeken kívánunk segíteni.

Gyülekezeteink tagjai egyelőre „csupán” imádsággal tudják támogatni ezt a projektet, de később adományokkal és hívő, elkötelezett munkatársak küldésével is részt vállalhatnak e nemes cél megvalósulásában. A másnapi záró-istentisztelet perselypénzét (441 050 forintot) is erre ajánlották fel a szervezők.

A fórumot követően a gyógyító hangokról az Evangélikus Központi Fúvósegyüttes mellett az oroszlányi énekkar és a pilisi Izsóp együttes gondoskodott.

Az esti áhítat megkezdése előtt a Déli Evangélikus Egyházkerület nemrégiben megválasztott elnökségét – Gáncs Péter püspököt és Szemerei Zoltán felügyelőt – mutatta be az est moderátora, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, majd Ferenczy Andrea nagyvelegi lelkész 2Móz 15,22–27 alapján tartott igehirdetése zárta a napot.

Szombat reggel ismét a Johann Gyula vezette fúvószenekar hangjára gyülekeztek a hívek, akik ekkor már szinültig megtöltötték a csarnokot.

Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Jel 22,1–5 alapján tartott reggeli áhítatot. Hangsúlyozta, hogy az öreg János evangélista a száműzetésben aggódott a távolban lévő üldözött gyülekezetekért, amikor Jézus megszólította őt. A formálódó egyházban is magunkfajta kishitű átlagemberek éltek, akiket János nem menthetett meg, ám azt az ígéretet kapta, hogy a Mester él, és ő az üdvözítő. Ezernyi problémával viaskodunk mi is, de a győzelemhez a megoldás számunkra is Jézus Krisztus, a mi egyetlen reménységünk…

A délelőtt programja a találkozó fő témájához kapcsolódó referátumokkal folytatódott, amelyek során „Gyógyulást az egyháznak!” címmel ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, „Gyógyulást a társadalomnak!” címmel Prőhle Gergely, hazánk svájci nagykövete, „Gyógyulást a teremtett világnak!” címmel pedig Mekota Ervin ökoreferens tartott előadást.

A délelőtti programot a Győri Gábor esperes vezette pestlőrinci Új Teremtés ifjúsági együttes multimédiás előadása zárta.

A különböző helyeken szervezett ebéd után a közeli általános iskolában kisebb csoportokban folytatódott az együttlét, amelyen – többek között – a megigazulásról, a közösség, a kultúra és a család fontosságáról, valamint a külmisszióról esett szó.

A további programoknak ismét az ARÉV Sportcsarnok adott helyet, amelyekre az alberti ifjúsági énekkar színvonalas koncertje hívogatta a találkozó résztvevőit. Ezután bizonyságtételek hangzottak el arról, hogy Isten miként tud gyógyítani a hétköznapokban. Erről vallott Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója, Abbaffy Zoltán debreceni gépészmérnök, Iványi Béla szegedi orvos, Müller Mónika pécsi tanár és Simor Ferenc siklósi főállatorvos.

A találkozó legfelemelőbb órája kétségtelenül a záró úrvacsorai istentisztelet volt, amelyen Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület megválasztott püspöke Lk 4,16–21 alapján hirdetett igét. Utalt rá, hogy amikor Jézus a názáreti zsinagógában tanított, akkor is szombat volt. Senki nem várt meglepetést, egy megszokott tradicionális esemény folyt. Sokan azért szeretnek ma is az Isten házába járni, mert ebben a rohanó és állandóan változó világban a templom az, ahol minden az évszázadok óta megszokott módon zajlik. Pedig a múltba való menekülés és a jövőben bízó rajongás között Jézus a ma emberét akarja megszólítani. Az úrvacsorában most is átélhetjük a vele való nagy találkozás és a gyógyulás lehetőségét.

Az Isten iránti hála szavai után külön is köszöntötték – Kissné Kárász Rózsával az élen – a szervezőket, a székesfehérvári és a környékbeli gyülekezetek evangélikusait, akik szívükön viselték ennek a találkozónak az ügyét.

A zárszóban elhangzottak alapján a következő ilyen jellegű együttlét minden bizonnyal Budapesten lesz, amelyet az Lutheránus Világszövetség 1984. évi nagygyűlésének emlékére kíván megszervezni egyházunk vezetősége a budapesti Sportarénában. Itt akár 12 ezer evangélikus számára is jut majd hely…

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség