Napról napra

Új nap - új kegyelem
Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Zsolt 90,13 (Mt 10,28; Lk 15,1–3.11b–32; 1Tim 1,12–17; Zsolt 112) Ha túl nagy a fájdalom, ha szinte elviselhetetlenné válik a szenvedés, és reménytelennek látszik helyzetünk, akkor gyakran úgy tűnik, hogy késik az Isten. Nincs ott, ahol lennie kéne, nem segít akkor, amikor segítenie kellene. De vajon elkéshet-e bárhonnan is az Úr? Ő tudja jól, hogy mikor alkalmas az idő, mikor kell éreztetnie segítő jelenlétét. Ő tudja, hogy mit miért és meddig hagy. Mégis kiálthatunk hozzá őszintén akkor is, ha fogytán a türelmünk, ha szenvedésünk idején siettetnénk Őt: "Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!" >>

Liturgikus sarok

A kórus
Érdekes és izgalmas lenne egy kis kirándulást tenni a templomtörténetben és a liturgia fejlődésének krónikájában, jelen kereteink azonban nem teszik lehetővé azt, hogy arról szóljunk, hogyan alakult ki a középkorra a tágas oltártér, majd hogyan ... >>

Élő víz

Kötéltáncosok
Gyermekkori emlékem: esténként néztük a három kötéltáncost, akik az egyik pesti utca két oldala között kifeszített kötélen egyensúlyoztak. Mindhárman végigmentek a szédítő mélység felett. Arra nem gondoltunk, hogy ők is félnek. Amikor először próbálják a mutatványt, úgy megrettennek, hogy abbahagyják… De azután másnap mégis újra kezdik. Hiszen ez a kenyerük. Elfojtják magukban a félelmet. >>

Keresztutak

Ez (is) az a nap (volt)!
Általában öröm, ha választhatunk a lelkiekben gazdagító programok között. Sokunk azonban érthetően sajnálta, hogy az idén időben „keresztezte egymást” két megkülönböztetett jelentőségű keresztény esemény: a IV. országos evangélikus találkozó Székesfehérváron (június 27–28.), valamint az „Ez az a nap!” és a „Misszió Expó 2003” ökumenikus rendezvénye Budapesten (június 27–29). >>

Nők evangélizációja - lélektől lélekig
A Népstadion épületében lévő VIP-szoba 2003. június 27-én délután az Alliansz Női Hálózata konferenciájának kellett, hogy helyet adjon a Miszszió Expó programfüzetének leírása szerint. Az odaérkezők azonban meglepve tapasztalták, hogy az alkalmat egy emelettel lejjebb, az ún. Iharos Teremben tartják... >>

Evangélikusok

Miben segíti munkámat az Internet?
Amikor néhány hónappal ezelőtt sorozatszerkesztőnk megkért, hogy írjak arról, jelent-e valamilyen segítséget munkámban az Internet, rövid gondolkodás után – s talán kicsit könnyelműen – igent mondtam. >>

Keresztény szemmel

A nagy parancsolat
Az autóbuszon figyelmes lettem egy embertársamra. Nem magyar nemzetiségű volt, de nem ez a lényeg. Szép vajszínű pólót viselt, rajta a következő felirattal: "Agressor". Mikor leszállt a buszról, akkor vettem észre, hogy a póló hátán is ugyanez olvasható. >>

A hét témája

Tizenhat gyógyító óra krónikája
Paks, Csömör és Orosháza után ebben az esztendőben június 27–28-án Székesfehérváron adtak randevút egymásnak a hazánkban élő evangélikusok. Amikor egy történelmi egyház országos találkozót szervez, és több száz – netán több ezer – résztvevővel számol, bizonyára akadnak, akik megkérdőjelezik ennek értelmét, szükségességét. Ám mindazoknak, akik ott voltak az elmúlt hétvégén Székesfehérváron, olyan közösségi élményben lehetett részük, amely után – számukra – nem lesz többé kétséges egy ilyen alkalom létjogosultsága. >>

Fehérvári mozaikok
A székesfehérvári találkozót az öröm élménye határozta meg – elsősorban az együttlét, a régi és új ismerősökkel, testvérekkel való találkozás öröme. Felejthetetlen a hangulat, a légkör, a jókedv, a derű atmoszférája. Mindenki türelmes, figyelmes volt, a több mint kétezer ember zökkenőmentesen mozgott, közlekedett. >>

Gyógyító terápiák
A IV. országos evangélikus találkozó második napjának középpontjában a „gyógyulást az egyháznak, a társadalomnak és a teremtett világnak” kérdésköre állt. A délelőtti referátumokat követően délután a résztvevők csoportbeszélgetéseken vitatták meg a témával kapcsolatban elhangzottakat, és tucatnyi kisközösségben, tucatnyi aspektusból közelítve próbáltak valamifajta gyógyító terápiát találni az ezer sebből vérző, gyógyulásra szoruló világ gondjaira. >>

Lélekgyógyító muzsika
„Isten igéje után a zenét illeti a legfőbb dicsőség... Ha vigasztalni akarod, aki szomorú, megfékezni, aki léha, bátorítani a csüggedőt, szerénnyé tenni a büszkét, lecsendesíteni a szenvedélytől izzót vagy megbékíteni a gyűlölködőt..., mi lenne hatékonyabb eszköz minderre, mint a zene?” – vallotta Luther Márton. Az országos találkozó szervezői megfogadták a nagy reformátor tanácsát. A gyógyító szavak mellett komoly teret biztosítottak a gyógyító muzsikának is... >>

Így látta ő
Egészen elzsibbadt a kezem, mire álomba simogattam a pici lánykát. Érthető, hogy nehezen aludt el, hiszen nemrégen múlt egyéves a találkozó legfiatalabb résztvevője, és alig fordult még vele elő, hogy nem a saját ágyacskájában tért nyugovóra. Persze, hogy érdekes az új környezet, sőt talán nyugtalanító is. Pedig türelmesen viselte a IV. országos evangélikus találkozó kapcsán a szülei által reá mért megpróbáltatásokat: a nagy meleget és huzatot az autóban, a fárasztó utazást, a szomjúságot. >>

Gyógyulást az egyháznak!
Öt esztendővel ezelőtt, egy akkor fiatal párt választási győzelme után egy balatonszárszói ifjúsági táborba meghívtuk az új kormány kulturális tárcájának frissen kinevezett államtitkárát, az evangélikus Prőhle Gergelyt, aki felvázolta nekünk az új kormány kultúrpolitikáját, s biztatott bennünket, hogy bátran vállaljunk keresztényként, evangélikusként szerepet a közéletben. Elmondta azt is, hogy az új kormány a jövőben kiemelt szerepet kíván adni az egyházaknak: az egyházak vezetőivel már fel is vették a kapcsolatot. Erre én feltettem egy kérdést, hogy mindez nagyon szép és jó, de ez az egyházbarát politika miképpen viszonyul az egyes egyházakon belüli megújulási törekvésekhez, hiszen köztudott, hogy nem minden egyházi vezető támogatja az egyházban alulról szerveződő reformtörekvéseket. Az 1989 nyarán Kőszegen megfogalmazott Kiáltó szó egy mondata motoszkált bennem: „Hogyan tudnánk évtizedeken át züllesztett nemzetünknek erkölcsi segítséget adni, amikor magunk is demoralizált egyház vagyunk?” Pontosan erről van szó: miként lehet só az a világban, aki maga is megízetlenül, miként gyógyíthat az, aki maga is beteg? >>

Gyógyulást a társadalomnak!
Az Országos Evangélikus Találkozó résztvevői az ország különböző részeiből hozzák magukkal tapasztalataikat. Ki-ki a saját környezetében éli át a társadalom működésének rendellenességeit, diagnosztizálja a betegségeket. Abban is biztos vagyok, hogy sokan vannak közöttünk olyanok, például az egészségügyben dolgozók, különböző hivatalok munkatársai, vagy akár a lelkészek, akik szerteágazó kapcsolataik, mindennapos tapasztalataik révén sokkal inkább a mélyére látnak az őket körülvevő világnak, mint én, aki idestova három éve diplomáciai szolgálatban távolról figyelem az itthoni eseményeket. Éppen ezért fontosnak tartom leszögezni, hogy kellő alázattal tekintek ezekre a tapasztalatokra, amit hittestvéri közösségünk egyik legnagyobb kincsének tartok. A különböző élethelyzetekből jövő, más-más foglalkozást űző, de azonos hitvallású emberek közössége itt és most megoszthatja egymással tapasztalatkincsét, és jó esélyünk van arra, hogy a tennivalók dolgában is egyetértsünk. A külföldön szerzett tapasztalat talán azért lehet hasznos, mert azokat a hazaiakkal összevetve gyakran megállapíthatjuk: a mienknél nagyobb jólétben élő társadalmakat is betegségek gyötrik, ami ugyan minket nem vígasztal, de mindenképpen kitágítja horizontunkat, adott esetben bevált gyógymódokat is elleshetünk. >>

Gyógyulást a teremtett világnak!
Az egyházunk IV. Országos találkozójának mottója, egyben a X. Lutheránus Világtalálkozóé is, Gyógyulást a Világnak! Ebben a mondatban óhajtásunknak és felszólításunknak is hangot adunk. Jelmondatunk mintha azt sugallná, hogy a világ baja, betegsége tőlünk civilizált keresztény emberektől függetlenül, valamilyen kívülálló ok miatt következett volna be. Disszonanciát kelt bennem, mert olyannak érzem, mint amikor a gyarmatosítók megállnak egy pillanatra, összehívnak egy találkozót, föltekintenek az égre, imádkozni kezdenek az emberiség gyógyulásáért aztán folytatják tovább a népek leigázását. A személyesebb megfogalmazást találóbbnak tartanám pl. emberek ne tegyük tönkre világunkat! >>

Megkérdeztük...
Kis Ferenc Balázs pályázati munkatárs (Fót) Azért jöttem el ide, mert hiszek az evangélikus egyház jövőjében is, nemcsak a múltjában. Igénylem azt, hogy egyházunkban olyan célok alakuljanak ki, amelyek mögé fel lehet sorakozni, kortól és képzettségtől függetlenül. Az ilyen jellegű országos eseményeken azért szeretek jelen lenni, mert itt megtudom, merre tartunk. Az előadások közül ifj. Fabiny Tiboré (Gyógyulást az egyháznak!) állt hozzám a legközelebb, de Prőhle Gergelyé (Gyógyulást a társadalomnak!) is tetszett. Az általuk felvetett kérdések manapság engem is foglalkoztatnak. >>

"Háttérmunka"
A találkozó mintegy 2200-2400 főnyi résztvevőjének tájékoztatását, útbaigazítását, biztonságát és kényelmét százötven rendező biztosította. Legtöbben a helyi egyházközség tagjai voltak, de a környékbeli települések gyülekezeteiből – Csákvárról, Bakonycsernyéről és Tordasról – is érkeztek önkéntes segítők. A szervezési munka pedig már hónapokkal ezelőtt elkezdődött... >>

A hétköznapok Istene
Őszinte, erőt adó bizonyságtételeket is hallhattak mindazok, akik ott voltak a IV. országos evangélikus találkozón. A szombat délutáni program részeként „Gyógyulás a hétköznapokban” címmel az ország különböző pontjáról érkezett öt résztvevő arról vallott, mit jelent számára a hit a mindennapokban. Az egyes felszólalások között Gryllus Dániel éneke és citerajátéka segített abban, hogy a hallottak üzenete jobban elmélyülhessen mindenkiben. >>

Szerkesztői megjegyzés
Gryllus Dániel e helyre tördelt fotója bánja, ha a korrektúrára szánt szűkös időkeretből a szerkesztőnek sikerül elcsennie néhány percet arra, hogy köszönetét számítógépbe pötyögje. Márpedig ennek a rendhagyó lapszámnak az elkészültéért külön köszönet illeti azokat a munkatársakat is, akik vállalták, hogy írásaikkal segítik méltóképpen dokumentálni a IV. országos evangélikus találkozót. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
"Pál (...) olyan keresztény teológiát tanít, amely nem a legnagyobb magasságokban kezdődik, mint a többi vallás, hanem a legmélyebb mélységben… Ha üdvösségedről van szó, ne gondolkodj a törvényről, a filozófiai tanításokról, hanem siess a bölcsőhöz és az anyaölhöz, és a csecsemőt, a felnövekvőt és a haldoklót szemléld, csak így szabadulhatsz meg minden félelemtől és tévedéstől. Ez a tekintet az igaz úton fog tartani téged." Luther: In epistolam S. Pauli ad Galatas (1531). Szita Szilvia fordítása. >>

Kultúrkörök

Százötven éve született Csontváry Kosztka Tivadar
Az Olajfák hegye Jeruzsálemben (Egy Csontváry-képhez) Mikor itt járt, verejtékét az aszott füvek beitták. Majd áldás harmatozott rája, ettől lett szép olajzöld a cédrus koronája, tőle vakítanak látón a házsorok iszik a tájék, aranylik a homok – Bár örökre elment, mindvégre itt maradt. Belőle isznak, lám, mind a madarak. (Vigília, 1982. február) >>

A vasárnap igéje

A mélységből megszólítható Isten
A mérhetetlen hatalmú Istenről szól a prófétai ige. "Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek" – olvashatjuk mai alapigénk előtt. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>