A hét témája

Szabóné Mátrai Marianna és "vendégei": Simor Ferenc, Müller Mónika, Hallgatóné Hajnal Judit, Abaffy Zoltán, Iványi Béla

Őszinte, erőt adó bizonyságtételeket is hallhattak mindazok, akik ott voltak a IV. országos evangélikus találkozón. A szombat délutáni program részeként „Gyógyulás a hétköznapokban” címmel az ország különböző pontjáról érkezett öt résztvevő arról vallott, mit jelent számára a hit a mindennapokban. Az egyes felszólalások között Gryllus Dániel éneke és citerajátéka segített abban, hogy a hallottak üzenete jobban elmélyülhessen mindenkiben.

A nem keresztény vallások általában elválasztják egymástól a szentet és a profánt. Úgy képzelik, hogy az isten a templomban lakozik. A protestáns hagyomány ellenben azt hangsúlyozza, hogy Isten jelen van a teremtett világban. Szeretetét, közelségét megtapasztalhatjuk életünkben – utalt a bevezetőben Wolfgang Huber berlini püspök magyarul is megjelent könyvére Szabóné Mátrai Mariann, hittudományi egyetemünk Gyakorlati Intézetének vezetője, az alkalom moderátora.

Öt centivel a föld fölött

A hétköznapokban (is) jelen lévő Istenről elsőként Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ vezetője szólt, aki a 46. zsoltár szavaival köszöntötte a jelenlévőket. A nevezett tanintézetben tizenegy esztendeje oktató pedagógus arról beszélt, hogy be kellett látnia: a szakmai tudás és hozzáértés nagyon fontos szerepet tölt be egy iskola életében, de emellett nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a tanulóknak továbbadjuk az evangélium üzenetét. Manapság sem könnyű pedagógusnak lenni, és a gyerekek életét is különböző – családi és szociális jellegű – problémák nehezítik. Véleménye szerint sokat számít az, hogy az evangélikus iskolákban hétkezdő áhítatot tartanak, imádkoznak, a könyvtárban pedig megtalálható a keresztény irodalom is. Erőt és segítséget ad Jézus életének példája. „Öt centivel a föld fölött járok. Ha a diákok ennek oka felől kérdeznek, boldogan mesélek nekik arról az örömről, amit az Istenbe vetett hit jelent számomra” – mondta Hallgatóné Hajnal Judit.

Egész életünk bizonyságtétel

Abaffy Zoltán debreceni gépészmérnök azon reményének adott hangot, hogy nemcsak a most elmondott néhány szó, hanem egész élete bizonyságtétel lehet a körülötte lévők számára. „A szeretet nem őrizhetjük meg pusztán a családtagjainknak. Munkahelyünkön is csupán a szeretet, a bizalom és az egymásra figyelés teheti tartalmassá az emberi kapcsolatokat” – hangsúlyozta, majd így folytatta: „A gyógyulás a hétköznapokban csak akkor következhet be, ha Jézusra és keresztjére nézünk.”

A hit és a bekapcsolt biztonsági öv

Iványi Béla szegedi orvos arról szólt, hogy hitünk és egészségünk szoros kapcsolatban áll egymással. A vizsgálati eredmények szerint a keresztény hit pozitívan hat az állóképességre. A vallásos emberekre kevésbé jellemző a magas vérnyomás, jobb a stressztűrő képességük, ritkábban követnek el öngyilkosságot, és a születéskor várható élettartamuk az átlagosnál magasabb.

Megemlítette azt is, hogy 1986-ban az USA-ban négyezer idős ember egészségi állapotát, életvitelét és vallási szokásait vizsgálták meg. „Kimutatták, hogy a rendszeresen templomba járók esetében a halálozás relatív kockázata megegyezik a bekapcsolt biztonsági övvel közlekedők biztonsági mutatóival” – osztotta meg a hallgatókkal az érdekes eredményt Iványi Béla.

Istenben elrejtett élet

A család, mint a legszorosabb életközösség, meghatározó szereppel bír – emelte ki felszólalásában Müller Mónika pécsi tanárnő. „Elsőként itt kell, hogy továbbadjuk az Istentől kapott szeretet örömhírét” – hangsúlyozta. Arról is beszélt, hogy ha valakinek átadott élete van, akkor az erőt jelenthet a mindenna-pok terheinek hordozásában. Megajándékozott életünk pedig áldássá tehet bennünket a többi ember számára. „Az egyetemes papság nevében szólaltunk itt meg” – mondta, majd így folytatta: „Tudatosítsuk magunkban, hogy mindnyájan Isten szolgái vagyunk, és egyszer el kell majd számolnunk szavainkkal, tetteinkkel, ki nem mutatott szeretetünkkel. Éppen ezért fontos, hogy megkérdezzük magunkat: vajon hiteles keresztény életünk van-e, Isten szeretetének jelei vagyunk-e a családunkban és a világban.”

A közösség gyógyító ereje

Ez a találkozó sokunkat rádöbbenthet arra: betegek vagyunk. Kinek-kinek magának kell őszintén megválaszolnia a következő kérdéseket: Van-e egyáltalán testi-lelki egészség köztünk? Keresztény, evangélikus közösségünk gyógyító erőt jelent-e a rászorulók számára? A válaszkereséshez a következő támpontokat adta Simor Ferenc siklósi állatorvos: nevezzük nevén a jót is, a rosszat is. Ne akarjunk olyasmit adni, amit mi magunk sem birtokolunk. Nézzünk fel Krisztusra, szeressük egymást, imádkozzunk egymásért, és figyeljünk egymásra, hogy valódi, tanítványi közösséggé lehessünk – hangsúlyozta.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség