Egyházunk egy-két hete
Kántorgondozás Luther szellemében
„A zenét a teológia után a legmagasabb polcra teszem” – mondta Luther Márton, aki korának képzett zenésze és komponistája volt. Kiválóan játszott lanton, énekelt, és az új liturgiához korálszövegeket és dallamokat írt. Ő azonban azt is tudta, hogy annak érdekében, hogy az egyházzene jól betöltse szerepét, sokat kell tenni. Képzett muzsikusokra, énekesekre, jó hangszerekre van szükség – hallottuk dr. Finta Gergely egyházzenész előadásában, amit „A zene és a liturgia kapcsolata a reformáció korában” címmel a harmadik kántortovábbképző tanfolyamon tartott a fóti Mandák Otthonban.
Az egyhetes kurzust a kántori szolgálat minőségének javításáért hívták életre a szervezők. Ennek érdekében elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó előadásokat, egyéni ének- és hangszeres órákat, énekkari foglalkozásokat és vesperákat tartottak a résztvevőknek. Bence Gábor, a kántorképző intézet igazgatója „Az istentisztelet tételei” és „A koráldallamok hangnemi folyamata”, dr. Finta Gergely pedig „Liturgikus műfajok Praetorius korában” címmel zenei szemelvényekkel illusztrált előadással gyarapította a jelenlévők ismereteit. Nagy lelki élményt jelentett belehallgatni az 1620 körül megtartott karácsonyi evangélikus istentisztelet zenei gazdagságába.
Az orgonamuzsika szépségeire, istendicsőítő erejére Pelsőciné Barna Mária orgonaművész hívta fel a figyelmet J. S. Bach Klavierübung című műve III. kötetének tételeit elemezve. A darabok megszólaltatásában valamennyi hangszeres tanár részt vett. Az Esz-dúr prelúdium és fúgát Németh Csaba orgonaművész játszotta, méltóságteljes, szuggesztív erővel. Lenyűgöző technikai biztonsággal orgonált Gálos Miklós egyházzenész, és felejthetetlen marad Pelsőciné muzsikálása is.
A kedves olvasónak talán már felesleges azt hangsúlyoznom, hogy ennek a hétnek a légkörét egymás tisztelete, segítése jellemezte. A fiatal, tehetséges tanári kar minden tagja a hallgató felkészültsége és igénye szerint tartott órákat, választott előadási darabokat, adott tanácsokat. Németh Csaba, Gálos Miklós, Simon Barbara és Bence Gábor orgonaórákat tartott, Kardos Anna hangképzéssel és énektanítással foglalkozott.
A közös énekórákat Bence Gábor vezette. Olyan kétszólamú zsoltárátiratokat mutatott, amelyek megtanulására és előadására kisebb gyülekezeti kórusok is vállalkozhatnak. A kétszólamú repertoárból származtak az adventtől vízkeresztig tartó egyházi ünnepkör alatt felhasználható kanciók, alleluják is.
– A tanfolyam eredményességét megítélve örülök annak, hogy idén a húsz hallgató döntő többsége gyakorló kántor volt. A tanároknak ez nagy kihívást jelentett, de figyelemmel, a személyes igényekhez való alkalmazkodással kiválóan végezték a munkájukat, amit ezúton is szeretnék megköszönni. A jövőben a most bevált módszer szerint kívánjuk folytatni a kántorok gondozását. A továbbképzést elválasztjuk az egyházzenei konferenciától, így öt napon keresztül az elméleti ismeretek mellett napi háromórás gyakorlást biztosítunk a tanárok szakmai ellenőrzésével. A tapasztalatcserék, beszélgetések, a közös éneklések és a közös imádkozások lelki felfrissülést jelentenek. A Magyarországi Evangélikus Egyház hagyományainak tisztelete, egyházzenészeinek képzése, továbbképzése a feladatunk. Vigyétek a hírét, hogy jó és hasznos volt itt lenni – mondta záróbeszédében Bence Gábor igazgató.
Sokan több száz kilométerről utaztak Fótra. Celldömölk, Somogyvámos, Kaposvár, Sárszentlőrinc, Szarvas és Sepsiszentgyörgy volt a legtávolabbi település, ahonnan tanulni vágyók érkeztek. Kerekes János erdélyi kántor így búcsúzkodott: „Én már holnaptól arra készülök, hogy jövőre újra itt lehessek.”
A nyugodt, zavartalan munkához Milán Gábor gondnok nyújtott segítséget, aki az ellátásról és a technikai feltételekről magas színvonalon gondoskodott.
„Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén.” (Ézs 62,3) – ezzel az igével kezdődött a tanfolyam. Isten áldása segítse a kántorokat, hogy egyházközségük tagjainak élén „felfrissült” tudással dicsérjék az Urat, és szolgálják az evangélium terjesztését.
Tóthné dr. Gallyas Katalin