Egyházunk egy-két hete

Dr. Hafenscher Károly és ifj. dr. Fabiny Tibor

Eltelt egy év azóta, hogy az egyházunk közéletét felbolydító, ugyanakkor a megújulást és a lutheri teológiához való visszatérést sürgető Fogság-levél végleges változata megszületett. Ennek apropójából január 9-én kerekasztal-beszélgetésre került sor a budapest-kelenföldi gyülekezet tanácstermében.

Nem véletlenül domborítom ki azokat az ellentétes reakciókat, amelyeket a levél és a vele kapcsolatosan kialakult – leginkább egyházpolitikai és sajnos csak néha teológiai – vita keltett. Már a levélben is megfogalmazódott ugyanis – és a megújulási mozgalom továbbgyűrűzéséből megszületett Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) alapszabályában is megtalálható – a más véleményen lévőkkel való teológiai párbeszéd szándéka.

Ennek elősegítése érdekében egyesületünk vezetősége úgy döntött, hogy az új év első felében a dialógusra helyezi a hangsúlyt, és ezért kerekasztal-beszélgetés formájában rendezzük meg üléseinket, amelyek a Fogság-levél hatásával, illetve a benne említett kérdésekkel, azok jelenlegi teológiai hatásával foglalkoznak. Az első alkalomra végül dr. Hafenscher Károly, ny. teológiai tanár fogadta el a meghívásunkat, hogy ifj. dr. Fabiny Tibor előadása előtt elmondja meglátásait. Ülésünk Ittzés István érdi lelkész áhítatával kezdődött, melyet Útmutatónk aznapi igéjét egy verssel megtoldva, Ef 4,17–25 alapján tartott. Igehirdetésében hangsúlyozta: a megújult élet szükségszerűen a régi levetését jelenti.

A referátumokat dr. Hafenscher Károly kezdte meg „Egyházunk látszólagos fogsága a szekularizáció világában – Egyházunk valóságos szabadsága a Krisztusban” címmel. Előadásában kiemelte: „Luther-kultúrát akarok, nem Luther-kultuszt!” Véleménye szerint a theologia crucis (a kereszt teológiája) bár reformátorunk gondolkodásmódját élete végéig meghatározta, de nem a theologia resurrectio (a feltámadás teológiája) nélkül – ahogyan azt szerinte a kereszt teológiájának hangsúlyozói ma teszik. „Luther gyengeségeit is, tévedéseit is őszintén figyelembe kell vennünk, hogy megőrizhessük magunkat a Luther-idolátriától” – hangsúlyozta. Ezt követően négy téma köré csoportosítva fejtette ki véleményét.

A hamartológia (bűnről szóló tanítás) kapcsán emlékeztetett, hogy a bűn valójában az istentelenség, a hitetlenség. „Egy konkrét példa: nemcsak a válás és a homoszexualitás a bűn, hanem mindkettő már büntetés is, Istentől való elfordulásunk következménye.” A bűnnel kapcsolatos témák kapcsán kijelentette: „A bűnismeretben tehát nem kevesebbet akarok, mint az EBBE tagjai.”

A krisztológia (Krisztusról szóló tanítás) gondolatkörét azzal kezdte, hogy a teljes Krisztusban hiszünk. Nem állunk meg a keresztnél, hanem eljutunk Krisztus feltámadásáig is, hiszen „Luther a vivit (él) szót pecsétgyűrűjében nem dekorációnak szánta”. Ezért a solus Christus (egyedül Krisztus) reformátori elve egyúttal a dominus Christust (Úr Krisztus) is jelenti. Így „nem a világ fogságában élünk 2000 év óta, hanem Krisztus szabadságában”.

Harmadik témáját az ekkléziológia (egyházról szóló tanítás) kereteibe illesztette. Luther alig használta az egyház kifejezést, hanem ehelyett a közösség szót alkalmazta, mégpedig a „részesedés” értelemben. Erre való tekintettel hiányolja dr. Hafenscher Károly az EBBE önkifejezésében a részesedés elsődlegességének hangsúlyozását.

Végül az etika vonatkozásában szólt. Életünket nem függetleníthetjük hitünktől, azt ábrázoljuk ki cselekedeteinkkel: a fa a neki megfelelő gyümölcsöket termi. „Ha a bűn hitetlenség, úgy az új élet hit” – hangsúlyozta.

Összegzésül emlékeztetett arra, hogy Vajta Vilmos meghatározása szerint a lutheri teológia mindig korrektívum. „Ha az EBBE teológiája a korrektívum vonalán halad, meri önmagát is korrigálni, úgy lesz jövője”– zárta gondolatatait.

Ifj. Fabiny Tibor „A Fogság-levél teológiai hozadéka” címmel tartotta felszólalását. Hangsúlyozta, hogy a viták, a párbeszéd ellenére „a Fogság-levél teológiai hátteréről, az általa felvetett konkrét kérdésekről, nem igazán tudtunk párbeszédet folytatni”. Előadásában három pontra koncentrálta mondanivalóját.

Elsőnek a Fogság-levél szándékáról beszélt – amely minden ellenkező feltételezés ellenére egyházunk megtérésre való felszólítása, „nem személyeskedés, nem egyházpolitikai, hanem egy nagyon mélyről feltörő hitbeli ügy: annak a kimondása, hogy fájnak egyházunk sebei”.

Másodszor a hamartológia oldaláról vette szemügyre a levél „hozadékait”. „A bűn a Fogság-levél teológiája alapján radikális valóság” – vagyis bűn mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik. Ennek egyetlen legitim rendezési módja a Golgotán szerzett bűnbocsánat. Ezért csak a kereszt alatt található békesség, megbékélés. Az előadó ezt követően a közösség teológiáját vizsgálta meg. „Ha megfigyeljük a Fogság-levél nyelvtanát, azonnal észrevehetjük, hogy a bűnök kapcsán már a levél kezdetén a többes szám első személyt használjuk.” Ezért is vált fontossá Luther azon gondolata, melyet Gal 6,2 alapján fogalmazott meg arról, hogy a közösség tagjai egymás bűnterhét is hordozzák. Ezt vállalta fel a Fogság-levél, még akkor is, ha sokan félreértették a bűnnek azt az „átvállalását”. Feladatunk ugyanis az, hogy egymás Krisztusává legyünk.

Hozzászólóként Dedics Imre azon sajnálkozásának adott hangot, hogy a Fogság-levélnek túl sok eredménye nem látható az egyház életében – hiszen azok az okok, amelyek kiváltották, most is fennállnak.

Bízom abban, hogy e félév kerekasztal-beszélgetései előremozdíthatják a dialógust abban az irányban is, hogy egyházunk különböző irányzatai jobban megismerjék, megértsék egymás álláspontját, és Krisztusban egyúttal egymáshoz is közeledhessenek. Talán ez a tudósítás is eszköz lehet abban, hogy a sokszor megtapasztalt felszínes elutasítás helyett elmélyedt eszmecserére sarkalljon egyházunk megújulásának érdekében. Szeretettel várunk következő alkalmainkra is minden érdeklődőt – egyetértőt és ellenvéleményen levőt egyaránt!

Szakács Tamás