Élő víz

A fenti kérdés (kijelentés?) nem más, mint egy új keletű tv-műsor címe. Az adás naponta fél órában próbál különböző fogalmakat, eseményeket, történéseket, ismeretlennek tűnő jelenségeket és még sok más kérdést megvilágítani, megmagyarázni, illetve olyan ismereteket nyújtani, melyekkel – a műsor szerint – az emberek nem biztos, hogy rendelkeznek.

„Tudják-e ?” – hangzik a kérdés, majd ezt követi rövid magyarázat, szemléltetéssel egybekötve. Vajon mi húzódik meg e magabiztos kijelentés mögött: a tudatlanságnak vége? Ez a műsor majd navigál bennünket a homályban, melynek köszönhetően lassan megvilágosodik az elménk? Tény, hogy az emberiség története során egyre több és több ismeretet szerzett, tudósok, feltalálók csodálatos dolgokkal ajándékoztak meg bennünket, úgy tűnik, hogy a technika fejlődése megállíthatatlan, félelmetes magasságokba emelkedett, ám mindezeknek nemcsak békés, hasznos, hanem tragikus, pusztító hatása is ismeretes.

Tényleg lejárt volna a tudatlanság ideje? Nem hiszem. Az űrbejutás titkát kifürkésztük, de ismerjük-e az Istenhez vezető utat? Isten titkát igazán nem fejtette meg egyetlen ember sem. Az emberek közötti kommunikáció előtt nem áll akadály, bárkivel fel tudjuk venni a kapcsolatot, bárhol legyünk is. A komputer, a mobiltelefon legyőzi az időt és a távolságot. De tudunk-e szemtől szembe megállni valaki előtt, le tudunk-e hajolni hozzá őszinte szeretettel, vigasztalni, terheiből átvállalni? Erre csak Jézus volt igazán képes.

Roboghatunk meseautón, de látjuk-e, érezzük-e magunk körül az élő természetet? Vezetői tudományunk fitogtatása helyett lassítunk-e azért, hogy egy élőlény életét megóvjuk, s ha baj történt, kiszállunk-e az autóból segíteni? Lehet akár két doktorátusunk is, saját szakmánkban kiemelkedő teljesítményt nyújthatunk, mégis tudatlanok vagyunk. Tudatlanok vagyunk, ha nem tudjuk azt, ami a legfontosabb: Isten létezik, él, Jézus meghalt értünk itt, a földön, majd feltámadott, s visszament az Atyához. Jézus által Isten megbocsátja bűneinket, s elfogad minket életünkben és halálunk után is, ha hiszünk benne.

S ha ezt a tényt ismerjük, elfogadjuk, akkor a tudatlanság ideje tényleg lejárt. A részleteket nem ismerjük, „csak” a lényeget, de ez elég. Hiszen Krisztusban „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2,2–3).

„A tudás könyve” című könyv azt hirdeti magáról, hogy segítségével rátalálhatunk az útra, mely elvezet a bölcsességhez. Pál apostol viszont azt mondja: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (1Kor 13,12)

Adja Isten, hogy ha földi létünk véget ér, megláthassuk az Urat színről színre, ahol végre választ kaphatunk kérdéseinkre.

Csaba Piroska