A hét témája

Magyar kultúra napja - január 22.

Szép gondolat volt, akárkié is az érdem, hogy Kölcsey Himnuszának születésnapját választotta a kultúra ünnepének. Abban a reményben tehette ezt, hogy a szívünknek legkedvesebb, az oly sokszor olvasott és énekelt Hymnus tovább mélyül jelentésében, és gazdagodik évszázadokon át sugárzó üzenetében.

Kölcsey Ferenc verse a magyar költészet legszebb, legfontosabb kincsei közé tartozik, örökké érvényes értelmezése nemzeti létünknek, sorsunknak és jövőbeni feladatainknak. Emelkedett pátoszával sokaknak nem tetsző verssorokkal szól hozzánk, de akik értik, érteni és hallani akarják, azok tudják: az oly sokszor emlegetett – s talán mindig aktuális – nemzethalál ellen küzd a szavak erejével! Kérdez: hogyan és mi végre? És felel: nem a politika, a gyűlölet, hanem a kultúra, a könyvek, a versek, a képek, a zene üzenetével szebbíteni és gyógyítani az életet.

Érdemes volna egy-egy mondatot áldozni a népi, nemzeti és polgári, anyagi, szellemi és társadalmi kultúra fogalmára, arra, hogy miképpen értelmezik és fordítják ma egymás ellen ezeket. Miért beszélünk egyre kevesebbet erkölcsi tartásról, munkamorálról, létromlásról, a mindennapok romboló hatásairól…

Kölcsey korához hasonlóan új évszázadunk első éveinek nehéz, vajúdó óráiban is úgy tűnik, az egész világban újfajta értékrendekre kell választ adnunk… Január 22-én, a magyar kultúra napján talán azt kell hangsúlyoznunk, hogy ne csupán ezen az egy napon merítsünk hazánk kultúrájának kínálatából, hanem folyamatosan – gazdagítva és áttekintve – egész évben. Újragondolva és -teremtve, kínálva a nagyvilágot, hogy utódaink ne csak emlékezzenek ránk (miként mi Kölcseyre és korára), de büszkék is legyenek éberségünkre és nem szűnő szorgalmunkra.

Fenyvesi Félix Lajos