Evangélikusok

Apa és fia - Labossa László és Labossa Péter

Kölcsén, a Petőfi által megénekelt Túr partján áll egy kis templom, egyházunk legkeletibb végvára, 100 km-es körzetben egyetlenegy evangélikus bástyaként. Ezen az őrhelyen szolgál rendíthetetlenül, 40 év óta egy lelkipásztor: Labossa László. Tevékenységének jellemzéséül két száraznak tűnő, mégis sokat mondó adat: az egyházközségben az elmúlt években mindig több a keresztelő, mint a temetés, és a 40 év alatt minden tanévben volt – az iskola falain belül – evangélikus hitoktatás!

Szürke égbolt alatt, kavargó hóesésben, a befagyott folyócska mellett vezető úton szaporodnak a lábnyomok a friss hóban. A falu népe felekezetre való tekintet nélkül igyekszik a templom felé. 2003. január 5-én, vasárnap kora délután azért gyülekeztünk ide, helyiek és messzebbről jött vendégek, hogy hálát adjunk Istennek azért a kitartó szolgálatért, példamutató életért, amelyhez nehéz körülmények között is Ő adott erőt e 300 lelkes gyülekezet hűséges lelkipásztorának. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (5Móz 8,2) Ez ige alapján tolmácsolta Isten üzenetét Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes.

Hálaadásra gyűltünk össze az ünnepelt felülről kapott ajándékaiért: a gyülekezetért, feleségért, gyermekeiért – kezdte szavait az igehirdető. A 40 évvel ezelőtt, vízkereszt napján beiktatott lelkészt megelőlegezett szeretettel és bizalommal fogadta a gyülekezet. Nagy ajándéka volt Istennek a nyíltszívű, képmutatás nélküli feleség, az igazi segítőtárs, akinek szeretetéből még a vendégnek is jutott. Életének áldása a két gyermek is, pedig a gyermeknevelés a papi házakban még nehezebb, hiszen ennek eredményességét a hívek „ellenőrzik”. Melyek voltak a próbatételek? Elsősorban a feleség korai halála. E fájdalmas veszteség elhordozásában Isten vigasztalása mellett a gyülekezet szeretete, imádsága segítette.

Sokan figyelik a pap életét: hogyan kezeli a gondokat, a maga javát keresi-e, vagy Isten vezetésére figyel, s ha hibázik, megtalálja-e az irgalom és bocsánat helyét?

Labossa László – bár lett volna rá lehetősége – mégsem kereste a könnyebb utat, a jobb megélhetést, hanem jó pásztorként kitartott kis nyája mellett. A nemzedékek elsodortatása idején az ünnepelt élete áldás és példa a hívek számára.

Milyen lesz a további út? Isten válasza így hangzott a vasárnap epistolai igéjéből: „Akik Istent szeretik, minden javukra szolgál.” (Róm 8,28) A gyülekezet megelőlegezett szeretetét példázta az ünnepi beszéd után meghallgatott vers, amelyet néhai Balku Vince írt a hajdani beiktatásra.

A köszöntések sorát a többféle beosztásban is szolgáló segítőtárs, Smajda Zsigmond felügyelő nyitotta meg, tolmácsolva a gyülekezet háláját.

A görög katolikus, református, római katolikus lelkész és a polgármester szavaiból is az őszinte megbecsülés és igazi testvérszeretet, elismerés csendült ki, amit olyan jólesett hallani ellenségeskedő, gyűlölködő korunkban.

Bozorády Zoltán az ünnepelt espereseként köszönetet mondott a jó döntésekért, a rendért és a fegyelemért, ami az egyházközség adminisztrációjában is megnyilvánul.

Labossa László zárszavából az alábbi szavak különösen is a szívünkbe vésődtek: „Azt gondoltam, hogy a teológiát elvégezve majd egy Isten háta mögötti faluban fogom letölteni szolgálatomat, de rájöttem, hogy ilyen hely nem létezik. Mindenütt Isten kézben vagyok.” Ezt követően megköszönte gyülekezetének, hogy látatlanban, de nagy szeretettel, „közfelkiáltással” választották meg, vállalva a döntésükkel járó kockázatot. A többi lelkészhez szóló szavaiban azt emelte ki, hogy együtt szolgálják Krisztust, a falujukat és hazájukat.

Az egész istentisztelet példázta Urunk nemzedékről nemzedékre való hűségét, hiszen többünk szívében ott él még a néhai szülők, idős Labossa Lajos lelkész-vallástanárnak és Polster Ernának, a nyíregyházi gyülekezet örökös presbiterének emléke, Isten szeretete, hűsége. Az ünnepi alkalom oltári szolgálatát fia, Labossa Péter nyíregyházi lelkész látta el. Megható és mosolyra késztető mozzanatként az oltártér ajtajának nyitását-zárását a négyéves unoka, Bartha Erna – mint egy „kis Sámuel” – végezte.

A gyülekezet szívélyes vendéglátása után úgy indultunk haza, hogy ezen a délutánon nemcsak az ünnepelt, hanem valamennyien gazdagon megajándékozottak lettünk. Megtapasztalhattuk, hogy értékvesztett világunkban is létezik – hétköznapokban is megnyilvánuló – hiteles keresztény élet, melynek igazi ereje, hatása van!

Demcsákné Balczó Ildikó

Regionális hozzárendelés: Kölcsei Evangélikus Egyházközség