Egyházunk egy-két hete

Szálljunk vízre valamennyien! Még választhatunk is a vízi járművek közül attól függően, hogy mit várunk az utunk során: nyaralást, munkát, fizikai erőkifejtést, kalandot, felfedezéseket. Sok mindent rejt magában az utazás. Mi történik azonban akkor, ha valamennyiünknek egy hajóba kell szállnunk, és ráadásul mindenkinek dolgoznia kell? Milyen feladatot vállalunk el? A fenti kérdések jegyében rendezték meg a pécsi gyülekezet presbiteri csendesnapját január 11-én, Bárdossy Tamás, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye felügyelője és zsinatunk nem lelkészi elnöke segítségével.

Egyházunk, gyülekezetünk is egy hajóhoz hasonlít. Ismerjük a kapitányt, aki megmutatja a célunkat, és megadja az energiaforrásunkat is. De nélkülünk a hajónk nem fog előrehaladni! A Szentlélek nem minket mellőzve munkálkodik, hanem bennünket is eszközül használ. Ha mi magunk nem teszünk semmit, megbénítjuk a Szentlélek munkáját. Ezért van szükségünk tervszerű, átgondolt tevékenységre. Ez alkalommal önvizsgálatunkat segítő kérdések kerültek elénk: Hol áll a hajónk? Mi a célunk? Kiket szállítunk? Milyen gondjaink lehetnek az úton? Hol találunk jó szakembereket? Fontos átgondolnunk, hogy milyen meglévő erősségekkel számolhatunk a pécsi gyülekezetben, és ezekből a jövőben milyen lehetőségeket bontakoztathatunk ki. Hol vannak a gyenge pontjaink, mik okoznak most gondot, és ezek milyen veszélyeket rejtenek magukban? Személyes ügyünknek kell tartanunk gyülekezetünk jövőjét, és meg kell nyernünk másokat is a szükséges változtatásokhoz! Ezért léptünk a nap folyamán a személyes önvizsgálat felé is, hogy Isten segítségével és imádságban ki-ki átgondolhassa: személy szerint milyen adottságokkal rendelkezik, s ezeket hogyan hasznosíthatja a hajón; milyen gyengéi, hibái vannak, s ezek miként építhetők le. Az említett kérdések és válaszok egyúttal egy következő számvetés alapjául is szolgálnak. Lelkesítő, a további tevékenységet reménység szerint előrelendítő nap volt ez. A folytatásban kiemelt szerep jut a vezetés felelősségét felvállaló, újonnan megválasztott felügyelőnek, Müller Mónikának, valamint a két új presbiternek, Bánki Andrásnak és Muth Eszternek is. A január 5-i beiktatáson leköszönő felügyelőnk, Weisz László adta át a stafétabotot fiatal utódjának. Az új felügyelőnk által szervezett presbiteri csendesnap azt a célt is szolgálta, hogy új feladatkörében együtt indulhasson a presbitériummal azon az úton, amelyen a lelkipásztorok és a munkatársak kölcsönösen azért küzdenek, hogy szolgálatuk Isten dicsőségére lehessen.

B. A.