Keresztutak

A katolikus és a protestáns vallású emberek számára vízkeresztkor, január 6-án véget értek a karácsonyi ünnepek. Miközben megkezdődik a farsangi készülődés, az ortodox keresztények ilyenkor ünneplik a karácsonyt. Vajon hányan tudnak arról, hogy a Bács-Kiskunban néhány száz lelket számláló szerb kisebbség számára január 6-án volt szenteste?

A különbség a Gergely-naptár és a Julianus-naptár közti időeltolódásából adódik – mondja Dujmov Milán, a hercegszántói szerb templom plébánosa. Már a pravoszláv karácsonyi ünnepkör előkészületei is érdekesek.

A január 7-e előtti vasárnap az apák, az azt megelőző vasárnap pedig az anyák napja. Ezeken a napokon az iskolás gyerekek házról házra járnak, köszöntő verseket mondanak, amiért édesség és némi aprópénz a jutalmuk.

Január 6-án szentestén a családfő szalmával a kezében lép a házba, és e szavakkal köszönti a bentlakókat: Krisztus megszületett! A többiek pedig ezt válaszolják: Valóban megszületett! A szalmát ezután szétszórja a szobákban, hogy jusson belőle a karácsonyfa alá is. Oda kerülnek majd az ajándékok.

A szerbeknél egyébként nem volt szokás a karácsonyfa állítása, ezt jórészt a magyaroktól vették át. A köszöntő után a Krisztus születésének fő énekét énekli az egész család, ez hasonlatos a magyar Mennyből az angyalhoz. A vacsoraasztalra csak böjti ételek kerülhetnek, a főétel szinte mindig halászlé. Azután jön a derelyeként is ismert barátfüle, lekvárral töltve és mákban megforgatva. Addig senki sem állhat fel az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte az étkezést.

Egyes források szerint a szerbek már a középkorban is betlehemeztek. Ez ma is szokás, mi itt, Hercegszántón a templomban mutatjuk be. Erre az eseményre sok elvándorló hazatér Szántóra, többük gyermeke is szerepel benne. A pravoszláv karácsony fontos szimbóluma még a kenyértésztából készülő „kityeni díszített”. A végtelent és az örökkévalóságot szimbolizáló kerek formára különböző ábrák, szántóföld, szőlő, csillagok, hordó, állatok kerülnek – tésztából. A kalács tetejére bazsalikomot és piros cérnát tesznek: ez „távol tartja az ördögöt”.

A tányéron a kalács alatt pedig a bőséget szimbolizálandó magok, dió, búza és aprópénz található. A kalács szentestére készül, de január 14-ig a pravoszláv újévig az asztalon marad, addig nem szabad megenni. A pravoszláv újév alkalmával megtartott szertartás után a család hazatérve a templomból énekelve körbeadogatja a kalácsot. A végén a családfő négy darabba vágja, és ledarálják prézlinek.

A karácsonyi szokások sora szinte végtelen, a különböző tájegységeken vannak némi eltérések. Szentestére sütnek egy réteshez hasonló kerek lapokból álló tésztát, amibe pénzt rejtenek. A kaláccsal ellentétben ezt az éneklés közben törik fel, és aki hamarabb rátalál a pénzre, annak szerencséje lesz, tartja a néphit.

December 17-én Szent Borbála napján egy tányérba búzát vetnek, ami szintén a bőség jele. Az elmaradhatatlan mézespálinka pedig a jókedvé. Az ünnepi liturgia kihagyhatatlan része a betlehemezés, amely Heródes és a három napkeleti bölcs párbeszédén alapul. Az istentiszteletet pedig a kenyér, a bor, a búza és az olaj szentelése teszi ünnepivé.

(Petőfi Népe – Kecskemét)