Keresztutak

Az utóbbi hetekben elrablása, majd gyors megkerülése miatt nagy figyelem irányult Kaposvár legrégebbi, 1721-ből való köztéri szobrára, a Rómahegy tövében álló kis kápolnaépítmény Gugyuló Jézusára. De mit is ábrázol ez a kis szobor, és – szent emlékről lévén szó – milyen teológiai tartalmat hordoz?

Ahhoz, hogy a valójában nem guggoló, hanem egy kövön vagy kis széken ülő helyzetben megörökített, elgyötört Megváltó alakjának ikonográfiai típusát megleljük, nem az evangéliumokhoz, hanem a késő középkori és barokk kori népi jámborság irodalmához kell fordulnunk. Az ekkoriban széles körben elterjedt látomásokat tartalmazó iratokat ugyanis a szenvedéstörténet számos apokrif, vagyis szentírásban nem szereplő mozzanattal egészítették ki. Ilyen az a jelenet is, amelyben Jézust megostorozása és kigúnyolása után, de még a kereszthordozás előtt egy kőre ültették, ahol egy kissé megpihent. A jelenethez ószövetségi jövendölésként a 132. zsoltár egyik versét társították: Ez az én nyugalmam örökkön örökké, itt lakom, mert ezt választottam. Ebből az idézetből származik a képtípus elnevezése: németül Rastchristus vagy Christus in der Rast, magyarul Pihenő vagy Búsuló Krisztus. Szilárdfy Zoltán pap-művészettörténész most megjelent nagyszerű kultúrtörténeti tanulmánygyűjteményében (Ikonográfia – Kultusztörténet. Képes tanulmányok. Balassi Kiadó, 2003.) számos XVIII. századi szentképet és festett szobrot mutat be ebből az ikonográfiai típusból, köztük – amint találóan jellemzi – „az egészen elnépiesedett formájú” kaposvárit is.

Az ábrázolást minden bizonnyal a közkézen forgó fametszetek ihlették, illetve azok a barokk korban kedvelt flagelláns körmenetek és dramatizált passió-előadások, amelyek a látomásirodalom minden részletét igyekeztek megjeleníteni. Azt, hogy milyen érzelmeket keltett a szemlélőben a Búsuló Krisztus látványa, mindennél szebben tükrözi az a népi imádság, amelyet a szent életű néprajzkutató, Bálint Sándor gyűjtött Szegeden:

A mi Gugyuló Jézusunk a hívő ember számára tehát többet jelent, mint pusztán egy értékes emléket a város múltjából, hiszen hitet ébreszt és a szenvedés értelméről való elmélkedésre indít. Nem véletlen, hogy a kis kápolna hajdani állíttatója ezt íratta az építményre: Jézus, segíts!

Gárdonyi Máté (Somogyi Hírlap)