Keresztutak

Lados Mónika egy kétesztendős ausztrál kislánnyal, akinek a szülei már három és fél éve szolgálnak a hajón

Akik számára ismerősen cseng az Operation Mobiliziation (OM) elnevezés, azok valószínűleg azt is tudják, hogy ez az a felekezetközi keresztény szervezet, amely immár évtizedek óta két óceánjáró hajót – a Logos-t és a Doulos-t – "közlekedteti" miszsziós céllal bolygónk tengerein. Ez utóbbi fedélzetén ismét van önkéntes magyar fiatal Lados Mónika személyében, aki időről-időre az Evangélikus Missziói Központ munkatársainak is hírt ad magáról, szolgálatáról. Alábbi hírlevele még június elején íródott, és utólagos közléséhez ezúttal személyesen kérhettünk engedélyt tőle. A levél végén ennek okára is "fény derül".

Gyönyörű napsugaras délután érkeztünk a Doulossal a Kanári-szigetekre. A fedélzeten szorosan csimpaszkodtunk egymás mellett, hogy minél többet lássunk a régóta nem látott Európából. Több mint egy év távollét után minden újnak, furcsának tűnt.

Valószínűleg vicces látvány lehettünk, hisz olyan dolgok, mint a kutyasétáltatás vagy az új autók látványa nevetésre ingerelt minket.

Az első pár nap csak barátkoztunk a teljesen más világgal. Újra meg kellett szokni az esti közvilágítást, a nagyon tiszta utcákat, és azt, hogy mindenhol csak fehér embert látunk.

Teljesen meglepődtem magamon, hogy tudtam ennyire elszokni az eddig számomra „normális” dolgoktól.

Hamar eljött az a nap is, amikor a fiúk elkezdték a 88 éves „Doulos hölgy” felújítását, míg mi, lányok csapatokra osztva evangélizálni mentünk szerte a szigeteken. Az én 15 fős csapatom egy Forteventura nevű szigetre ment, ahol egy 400 tagú gyülekezetnél családoknál voltunk elszállásolva. A szigeten nincs természetes édesvíz, teljesen száraz minden. Egy másik szigetről kapják az ivóvizet. Amikor megérkeztünk a gyülekezetbe, a lelkipásztor egy meglepetéssel várt minket. Elmondta, hallottak arról, milyen sok minden történt velünk Afrikában, és arról is, hogy mennyire fáradtak vagyunk testileg-lelkileg. Ezért a gyülekezet úgy döntött, hogy „megáldanak bennünket szabad idővel” a pihenésre, felfrissülésre.

Csak néztünk egymásra mosolyogva. Fel voltunk készülve egy mozgalmas hónapra mindenféle programmal. Isten nagyon pontosan tudta, mire van szükségünk.

Bevallom, az első héten rengeteget aludtam és csak olvastam, csak olvastam a Bibliát, és élveztem minden pillanatot. A csapattal minden nap összejöttünk imádkozni. Ezeken a különleges alkalmakon keresztül felfrissült a hitünk. Valahogy a tűz a szívünkben újra lángolni kezdett.

Naponta mentünk az utcákra szórólapokat osztogatni, beszélgetni az emberekkel, és gyülekezetbe hívni őket. Eleinte nagyon nehéz volt. Különösen az a nap, amikor a szemünk előtt taposták, tépték össze a szórólapokat.

Ezután a csapat egyik része mindig hátramaradt folyamatosan imádkozni, mialatt a többiek az utcákat járták. Mintha még a légkör is megváltozott volna attól a naptól kezdve. Nemcsak hogy öröm volt kimenni az utcára, hanem még nagyon jó beszélgetések is kialakultak. Az érdeklődök pedig jöttek a gyülekezetbe! Emlékszem, otthon meg voltam győződve, hogy Európában nem működik a szórólapozás...

A hónap gyorsan elrepült, és már mentünk is vissza a Doulosra, ahol levelek, bátorítások vártak otthonról, ismeretlen ismerősöktől is. És egy különleges meglepetés. Egy csomag annak az istentiszteletnek a felvételével, amelyen a gyülekezetem elküldött szolgálni a Doulosra. Az elutazásom előtti utolsó istentisztelet... Az állt a levélben, ha elfáradok, akkor hallgassam ezt a kazettát emlékezve arra, miért jöttem el otthonról.

Annyira hálás vagyok a barátaimért, a testvérekért, a gyülekezetemért, akik nemcsak elküldtek szolgálni, hanem figyelemmel kísérik, mi történik velem, imádkoznak értem, támogatnak. Szeretnek és nemcsak szavakkal. Velem vannak örömben, nehézségben,– mint az ágak a gyökérben. A gyökérből nyerik az ágak az erőt, a táplálékot. Én is így kapok új erőt a testvérektől.

Köszönöm ezt a kiváltságot, hogy itt lehetek. Köszönöm a testvéreknek, hogy igazán testvérek!

Máltáról írom levelemet, ahol Pál apostol hajótörést szenvedett. Az emberek minket is nagyon barátságosan fogadtak és emlékeznek hajóinkra is, hiszen a Doulos és a Logos II is többször volt már itt. Mélyen katolikus nemzet, majdnem minden utcasarkon, a házak oldalán Mária-szobor.

És a meglepetések itt sem értek véget. Engedélyt kaptam arra, hogy hazamehessek a budapesti Népstadionban június 27–29. között esedékes Misszió Expóra!...

Utóirat:

Ha szeretnél biztatást, bátorítást küldeni, a következő címre küldd:

Monika Lados – MV DOULOS; Postfach 1565, D-74819 Mosbach; GERMANY E-mail: monika.lados@mvdoulos.org

Ha anyagilag szeretnéd támogatni a szolgálatomat, a következő OM-es számlaszámra küldhetsz: Lados Mónika OTP 117 42 111-200 30 236 (Átutalásnál a nevemet ne felejtsd el feltüntetni!)

Lados Mónika