e-világ

A templom egerével való kapcsolatom (mely nem a kezdő szórványlelkészi fizetésre utal…) 11 éves múltra tekint vissza. Szinte már történelem – technikai szempontból mindenképpen – az a délután, mikor akkori esperesemmel, ifj. Hafenscher Károllyal szinte áhítatos örömmel cipeltük a szörnyen nehéz számítógépet, hogy azt egy 40 (!) megabájtos merevlemezzel lássák el... 1992 ősze óta dolgozom számítógéppel – nem profiként, hanem inkább jó szándékú amatőrként.

Arról szeretnék e rovat hasábjain röviden szólni, hogy mit nem várok el a számítógéptől, mire használom most, és mire szeretném még alkalmazni.

Mit nem várok tőle? Azt semmiképpen sem, hogy a virtuális közösség – például a Fraternet – pótolja, esetleg felváltsa a valódi közösséget. A társalgáshoz ugyanis nélkülözhetetlen a másik ember személyének, arcának, mozdulatainak – divatos kifejezéssel a metakommunikációnak – a jelenléte. Ezt az úgynevezett hangulatjelek (smiley-k) sem pótolják. A számítógép nem lehet több, de nem is kevesebb, mint egy gyors és hatékony eszköz az információk, adatok, ismeretek gyors feldolgozásában és egymáshoz eljuttatásban.

Mire használom? Kezdetben csupán írógép helyett alkalmaztam, ám ma már az elektronikus levelezés elterjedése óta egyre szélesebb társasággal tartom ily módon a kapcsolatot. Lelkésztársaimmal közösen tervezhetünk segítségével: táborokat és más programokat „beszélünk” így meg, egyeztetünk, a kész anyagot ízléses és sokszorosítható formába öntjük. Könnyen megosztjuk egymással kész dolgozatainkat, az igehirdetési előkészítőket vagy a minket különösen is foglalkoztató témákban való elmélyedés eredményét. Tehát gyorsabban és tartalmasabban dolgozunk, hiszen egymás munkája, látása, hite ötvöződik ekképpen.

A lelkészek és a nem csak lelkészek számára nyitott Fraternet-levelezőlista már olyan nyomatékot képvisel egyházunk közvéleményében, hogy (elítélő vagy támogató hangsúllyal) püspökeink is többször hivatkoztak az ott leírtakra – nyilván az általuk kommentált vélemény széles körű ismertségét tapasztalva.

Azt sem hallgathatom el, hogy nem csak teológiai munkám során, hanem a hobbi szintjén is használom az Internetet. Például rendszeresen látogatom a meteorológiai honlapokat – elképzelhetetlenül friss és hatalmas mennyiségű információt találok rajta. A számítógép tehát nem több, mint egy eszköz – minden azon múlik, mire használjuk. A lelkészi szolgálatban egyértelműen segítségünkre lehet.

A hitoktatásban különösen is gyakran támaszkodhatom rá, hiszen a napokban megjelent hittankönyv, a „Keresztfa titka tündököl” (Magassy Katalin és id. Magassy Sándor munkája) nyers verzióját már évek óta floppyról, majd CD-ről nyomtatva használom sokadmagammal együtt.

Gyülekezetemnek, a dunakeszi egyházközségnek is van honlapja – az ennek karbantartását és frissítését végző fiatal presbiteremmel tervezzük, hogy gyakrabban jelenítünk meg szöveges és képes információkat életünkről.

Mire szeretném mindezeken kívül használni? Sokan várjuk már a SÜNI fantázianevet viselő, kifejezetten az evangélikus egyházi igényekre szabott programot, hiszen a gyülekezeti adatnyilvántartás, a megadott listák szerinti kigyűjtés, a borítékcímzés, illetve az egyházmegyei, -kerületi és országos egyházkormányzati hivatalokkal történő oda-vissza adatszolgáltatás gyorsabbá, egyszerűbbé válhat egy ilyen egységes program segítségével.

Hogy a címben megfogalmazott kérdésre válaszoljak: a templom egere mindennapi munkámhoz, művelődésemhez, kikapcsolódásomhoz tartozik. A kezem ügyében cincog. Hiányát akkor érzem igazán, ha olykor nélkülöznöm kell. No de a mobil adatátvitel egyre gyorsabb, és egyre olcsóbb. Hamarosan talán az erdő közepén is kezemben cincoghat őkelme...

Kovács László