e-világ

"Ha már kivágtad az utolsó fát, és megmérgezted az utolsó folyó vizét, rájössz, hogy a pénz nem ehető!" Szinte naponta hallunk kisebb vagy nagyobb környezeti katasztrófákról, amelyek a Föld egészét és annak minden lakóját érintik valamilyen formában. Hiszen a környezetrombolások esetleg csak tíz, húsz vagy ötven év alatt teljesítik ki alattomosan pusztító hatásukat. A szennyezett levegő, amelyet beszívunk, a szennyezett víz, amelyet megiszunk, a lépten-nyomon lerakott szemét nemcsak testünket és lelkünket mérgezi, de utódaink életét és egészségét is negatívan befolyásolja.

Bosszankodva, sokszor szorongva vesszük tudomásul e hatásokat, ám nem vagy csak nagyon keveset tudunk tenni ellenük. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a globális hatásokkal szemben, és fölvetődik bennünk a kérdés: én személy szerint mit tehetek saját és mások egészségének megőrzése érdekében, ezzel együtt, illetve ezáltal a közelebbi és távolabbi környezetünk védelme érdekében, végső soron az egész Föld környezeti egyensúlyának fenntartásáért, visszaállításáért? A konkrét tennivalókat mindig annak az elvnek kell meghatároznia, miszerint támogatni kell minden – bármilyen kicsinek tűnő – kezdeményezést, folyamatot, ami hozzájárul a teremtett környezet ökológiai egyensúlyának fenntartásához, ugyanakkor kíméletlenül el kell utasítani mindent, ami kizsákmányolja, tönkreteszi a környezetet. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban!

Először is információkat kell szereznünk. Tudjuk-e például, hogy az élelmiszerekkel vesszük magunkhoz a legtöbb egészségkárosító anyagot? Egy év alatt átlagosan 2-4 kg szilárd szennyeződést lélegzünk be; 54,5 kg adalékanyagot, 4,5 kg rovar- és gyomirtót, illetve 8 kg szilárd szennyeződést eszünk meg.

A feldolgozott élelmiszerekben ott vannak az E-számokkal jelölt mesterséges adalékanyagok, amelyeket a többnyire környezetkárosító vegyipar állít elő. Vannak köztük ártalmatlanok, kevéssé ártalmasak és ártalmasak. Az élelmiszeriparnak az az érdeke, hogy eladja termékeit, ennek érdekében egyre nagyobb mennyiségben használják ezeket az adalékanyagokat, amelyek jobb íz- és színhatást, valamint jobb eltarthatóságot biztosítanak az élelmiszereknek. De éppen ez a baj! Hogy mindez mű! Hogy a félkész- és készételek szép színe, jó íze mind mesterséges, sokszor agresszív folyamatok eredménye, és az alapanyagok eredeti ízéhez, színéhez, állagához semmi köze sincs.

Az élelmiszerboltok pultjain például csábítóan kínálják magukat a különböző felvágottak. Tudjuk-e, hogy a párizsi vagy a virsli hogyan készül? Egy élelmiszer-ipari technológiai tankönyv 134. oldalán találtam meg a választ: ezen „élelmiszereknek” a 70%-a víz, van még bennük bőrkepép, ipari szalonna, szójafehérje, ezeket emulgeálószerekkel, stabilizátorokkal dolgozzák össze. „Húsíze” a nátrium-glutamáttól van, a „szép színét” pedig az állati vértől kapja...

Felgyorsult világunkban az tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, ha félkész vagy készételeket vásárolunk és eszünk, amelyek pillanatok alatt elkészíthetőek és vonzóak, mert a reklámok azt sulykolják: a zacskós leves ugyanolyan jó, mint az otthon elkészített, és még csak bajlódni sem kell vele. Igen ám, de ezek mesterséges ételek, hiszen rengeteg íz- és színfokozót, emulgeálószert, stabilizátort és egyéb mesterséges anyagot tartalmaznak, valamint hosszú feldolgozási folyamaton mennek keresztül. A tapasztalat az, hogy azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek, akik már hozzászoktak a műízekhez, már nem ízlik a mesterséges adalékanyagoktól mentes igazi tej és kenyér vagy bármilyen élelmiszer, amely nem tartalmazza ezeket az anyagokat. A reklámok kívánatosnak és egészségesnek tüntetnek föl olyan termékeket, amelyek a gyártónak ugyan busás hasznot hoznak, ám a fogyasztóknak hosszú távon makacs egészségi problémát, például allergiát okozhatnak. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a gyermekek körében egyre gyakrabban előforduló hiperaktivitást az élelmiszerekkel elfogyasztott tartósítószerek (is) okozzák.

Saját egészségünk érdekében olvassuk el, mi van abban a termékben, amit megvásárolni vagy elfogyasztani készülünk, aztán döntsünk: a mesterséges előállítású, iparilag, kemikáliák felhasználásával készült élelmiszereket választjuk, vagy inkább a természetes, lehetőleg vegyszermentes alapanyagokból (friss zöldségek, gabonák, hús stb.) készítünk magunknak jó ízű ételt – mesterséges adalékanyagok nélkül.

Sánta Anikó