Keresztutak

A dunai tutajtúra egy állomása

Kilencven évvel ezelőtt, 1912 decemberében alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A ma cserkészei 2002 decembere óta események sorozatával emlékeznek meg a jeles évfordulóról. A záróakkordot stílszerűen egy dunai emléktúra jelenti, mellyel a szövetség megalakulásán túl az utódok felidézik a kilencven évvel ezelőtti nagyszerű tutajtúrát is. Annak idején 105 cserkész vágott neki a megáradt Vág folyónak, hogy Kralovántól Komáromig három hét alatt végigtutajozzák azt. E túra résztvevői közül kerültek ki azután a következő évtizedek cserkészmozgalmának meghatározó személyiségei...

A 2003. augusztus 7–17. között megrendezett túra Komáromtól Bajáig tart, és ezúttal nem tutajosok, hanem evezősök szelik a vizet. Az esemény „A Vágtól a Sugovicáig Dunai Emléktúra 90” nevet kapta.

Az ötletgazda és a túraparancsnok dr. Bóna Zoltán református lelkipásztor, vízicserkész. Mint elmondta, erősen bízik abban, hogy a száz résztvevő között akadnak majd jó néhányan olyanok is, akik azon túl, hogy életre szóló élményekkel gazdagodnak, a túra után testben-lélekben megerősödve – elődeikhez hasonlóan – a cserkészmozgalom motorjaivá válnak. További értéket jelentenek azok a cserkészek is, akik a Kárpát-medence más tájairól – elsősorban Horvátországból – érkeztek, de még az Egyesült Államokból is utazott közéjük magyar gyökerű fiatal. (Bóna Zoltán említette, hogy máris jobban beszél magyarul, mint a túrázók többsége angolul...)

Augusztus 7-én a komáromi Monostori erődben gyülekeztek, majd a tábortűz mellett ismerkedtek a túrázók. A festői Duna-parton, a Duna-bástya tövében verték fel sátoraikat, és itt került sor augusztus 8-án rövid, felemelő ünnepség keretében a túra megnyitására.

Kispál György országos vezetőtiszt vezényszavára, a Cserkészindulót énekelve vonultak a megnyitóra a cserkészek. A zászlófelvonást a Himnusz eléneklése követte, majd a köszöntőkre került sor. Dr. Bóna Zoltán összefoglalta a túra történetét, eszmeiségét, majd a nap mottójából, József Attila „A Dunánál” című verséből olvasta fel a befejező sorokat: „Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Ezt követően – mint a túra fővédnöke – köszönthettem a cserkészeket. Szóltam néhány szót a Fasori gimnázium egykori legendás 16-os csapatáról, arról, hogy életemet meghatározó tényezővé vált, hogy serdülőként három évet ebben a közösségben tölthettem el. Megemlékeztem Martin Györgyről, a fájdalmasan korán eltávozott kiváló néprajztudósról, akinek a pályája cserkészként indult. Mellette lehettem – sajnos igen rövid ideig, mert a diktatúra véget vetett a hazai cserkészmozgalomnak – segédőrsvezető. Martin György is példaként állítható a mai nemzedék elé, akárcsak az alapító atyák, akik közül dr. Papp Gyula református ügyvéd és dr. Sík Sándor katolikus költő, egyetemi tanár életútját röviden ismerteti az emléktúrára kiadott ízléses füzet is. Mindketten ott voltak 1912. december 28-án a Kálvin téri református egyházközség gyülekezeti termében, ahol a Magyar Cserkészszövetséget megalakították. Dr. Papp Gyula lett az első elnök. Sík Sándor a vági túrán is részt vett mint a piarista csapat tutajának parancsnoka.

Köszöntőmben négy pontban kíséreltem meg összefoglalni azt az eszmeiséget, amelyet a cserkészet nyújtott, és egész életemben elkísért. Autonómia, felelősség önmagunkért, döntéseinkért; testvéri szeretet, felelősség társainkért, a közösségért; hazaszeretet, felelősség hazánkért; istenszeretet, amely meghatározó az első három pont tekintetében is.

Komárom polgármestere, Zatykó József ünnepi beszédében elbüszkélkedett azzal, milyen sok jeles személyiséget köszönthettek már a Monostori erődben, s mint mondta, nagyon időszerű volt már cserkészeket is üdvözölni ezen a helyen.

Ezt követően dr. Beer Miklós váci katolikus püspök és dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke áldotta meg az emléktúra résztvevőit, majd közösen mondtuk el a Miatyánkot. Az ünnepség zászlólevonással és a Szózat eléneklésével végződött.

Talán ez a rövid beszámoló is tükrözte azt a legnemesebb cserkészhagyományoknak megfelelő atmoszférát, amely az emléktúrát már az induláskor jellemezte, és bizonyára a túra napjaiban is tovább erősödik. Egészséges tenni akarás, a természet szeretete és mély spiritualitás – mindez teljesen ökumenikusan.

A túra minden napjának van egy-egy ószövetségi és újszövetségi igéje (az előbbi a 90. zsoltárból, utóbbi a Hegyi beszédből), illetve egy mottója és egy éneke is. Augusztus 8-án a sokak által ismert és kedvelt „Fel, barátaim, drága Jézus zászlaja alatt…” csendült fel.

Reménység szerint a tábor augusztus 17-én, vasárnap ér véget. A felekezetek szerinti istentisztelet-látogatatást követően ökumenikus alkalom zárja az egyhetes túrát a bajai vízitelepen. E nap mottója pedig Ady Endre „A Duna vallomása” című verséből származik: „Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa.”

Bizonyos, hogy az emléktúra résztvevői számára is feltárult a vén folyó sok szépséges titka. Reméljük, hogy – akárcsak kilencven évvel ezelőtt – a cserkészetnek lesznek követői most is...

Frenkl Róbert