Napról napra

Új nap - új kegyelem
Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái. Összetörtem jármotok fáját, és fölegyenesítve vezettelek benneteket. 3Móz 26,13 (Gal 5,1; Mt 25,14–30; Fil ... >>

Liturgikus sarok

Még néhány apróság
Nem az ókorban élünk, nem is a középkorban, nem is a technikai forradalom idején, hanem ma, 2003-ban. Technikai eszközeink is napjaink berendezései közül kell, hogy kikerüljenek. >>

Élő víz

Egy kijózanító ige
Az élet színes forgatagában és sokféle zajában szinte elkábulunk vagy megsüketülünk. Ebben az állapotban csaknem elfelejtjük a valóságot, és álmokat kergetünk. Ilyenkor szükség van kijózanításra, arra, hogy valaki felébresszen minket. >>

A megátkozott kéz
Testvér, – az én kezem megátkozott. Embert, dolgot, lelket, gondolatot, Semmit se tudok megfogni vele. Csak belemarkolok a semmibe. Nézd ezt a bús, üres mozdulatot: Nem is levegő, amit megfogok, Levegő: szelíd, meleg földi „semmi”. Csak a világűr hideg semmije Tud ilyen kegyetlenül üres lenni. Kapaszkodnék én akármibe már, De karfa, korlát, horgony, szalmaszál, Minden kisiklik a kezem közül, S a hiba kezemben van egyedül. Kétségbeesve nézem, hol a part, S csodálkozom: a víz felett mi tart? Mi tart, mi tart még, Uram, Istenem?... – Talán egy Kéz, mely láthatatlanul, Bár én nem fogom – fogja a kezem. Kolozsvár, 1925. január 7. >>

Heti útravaló
Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lk 12,48) >>

Egyházunk egy-két hete

"Jöjjetek Krisztust dicsérni!"
A Nógrád megyei Vanyarc immár harmadik alkalommal adott otthont a környékben élő gyermekek és fiatalok számára rendezett zenei tábornak. Az augusztus 3–12. között tartott rendezvény középpontjában ezúttal is a zenetanítás és -hallgatás állt. >>

Megyei szabadtéri evangélizáció Szügyben
Nógrád megye evangélikus gyülekezetei minden évben egy közös evangélizációt tartanak, melynek minden alkalommal más-más egyházközség ad otthont. Augusztus 10-én a Balassagyarmattól néhány kilométernyire fekvő, 1500 lelkes Szügy biztosította a helyszínt. A helyi önkormányzat felajánlotta a szabadtéri színpadot, amelyet a régi megyeháza alapjának romkertjében állítottak föl. A szügyiek jócskán kivették részüket az előkészületi munkákból – nemcsak a gyülekezet aktív tagjai, de a templomban ritkán láthatók közül is sokan megragadták a sátorrudakat. Ez utóbbira azért is volt szükség, mert igen melegnek ígérkezett ez a vasárnap... >>

Keresztutak

Cserkésztáborban a bonyhádi gimnazisták
Hazánkban százhetvenkilencedikként alakult meg 1921-ben a bonyhádi gimnázium II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapata, amely a ’40-es évek végéig működött. Két évvel ezelőtt egy pécsi öregcserkész elevenítette fel a kapcsolatot az intézménnyel, ekkor Fauszt András gimnáziumi tanár beiratkozott a segédtisztképzőbe, s így újjáalakulhatott a csapat. Jelenleg 12-20 közötti a résztvevők száma, főleg a 7–8. osztályos korosztályból, de idővel nyitni szeretnének az általános iskolák felé is. >>

A köszönet szavai
Néhány héttel ezelőtt, amikor az oslói repülőtéren angyalkáimnak integettem, két csodálatos esztendőnek is búcsút intettem. Szívem ellentmondásos érzésekkel volt tele, hiszen egy-egy fordulóponton az ember a mögötte álló kellemes élmények és az előtte álló kihívások kereszttüzébe kerül. Barátaimmal – különösen is az utolsó hetekben – gyakran sóhajtoztunk a közelgő elválás miatt, s így biztattuk egymást. „Ne azon bánkódj, hogy elmúlt, hanem légy hálás, hogy megtörtént!” Emlékeimet rendezgetve csak hálával tekinthetek vissza! Hálás vagyok mindenkinek, aki ezzel a norvégiai gyöngyszemmel szépítette meg az életemet, amelyből további éveim, szolgálatom során mint egy kincsesbányából meríthetek majd. És ugyanakkor buzdítok mindenkit, akinek lehetősége van hoszszabb-rövidebb külföldi tanulmányútra, hogy éljen a lehetőségekkel, hiszen hihetetlen mennyiségű élményt, tapasztalatot rejt a más kultúrával, illetve a más kultúrából érkező keresztény testvérekkel való találkozás. >>

Jövőt építő emléktúra
Kilencven évvel ezelőtt, 1912 decemberében alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A ma cserkészei 2002 decembere óta események sorozatával emlékeznek meg a jeles évfordulóról. A záróakkordot stílszerűen egy dunai emléktúra jelenti, mellyel a szövetség megalakulásán túl az utódok felidézik a kilencven évvel ezelőtti nagyszerű tutajtúrát is. Annak idején 105 cserkész vágott neki a megáradt Vág folyónak, hogy Kralovántól Komáromig három hét alatt végigtutajozzák azt. E túra résztvevői közül kerültek ki azután a következő évtizedek cserkészmozgalmának meghatározó személyiségei... >>

Finn tábori püspök hazánkban
Augusztus 6-án Hannu Niskanen finn tábori püspök látogatást tett D. Szebik Imre elnök-püspöknél, aki hivatalában fogadta a négyfős delegációt. Az aktuálpolitikai – főként külföldi – események missziói értékelése és a katonai szolgálatot teljesítők körében végzett lelkészi munka lehetőségei mellett szó esett a tábori lelkészek hármas funkciójáról (lelkigondozói, igehirdetői, tanítói), melyek közül Hannu Niskanen a meghallgatást, a lelkipásztori beszélgetés fontosságát emelte ki. >>

Egy nyomda és a szeretetszolgálat
Egyházunk egyik jelentős intézménye, a Fébé már a múlt század 30-as, 40-es éveiben is működtetett egy nyomdát a VII. kerületi Damjanich utcában. Feladata akkor is kettős volt: egyrészt megfelelő gazdasági eredményekkel anyagilag segíteni a Fébé szociális munkáját, másrészt egyházi kiadványok előállításával erősíteni és többszínűvé tenni egyházunk sajtómunkáját. >>

Evangélikusok

Berlini orgonahangverseny-sorozat
A berlini Scharlottenburg evangélikus gyülekezete orgonahangverseny-sorozatot rendez az Egyesült Európába jövőre belépő államokból meghívott orgonaművészekkel. A cseh, lengyel, litván és lett művészek mellett magyar részről Trajtler Gábor kapott meghívást orgonakoncertre. Az augusztus 15-i hangverseny műsorán a magyar szerzőket többek között Gárdonyi Zoltán, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Szokolay Sándor művei képviselték. >>

Centivel és pecabottal a denevérek ellen
Ha a címben megfogalmazott állítás nem is teljesen fedi a valóságot, valamilyen szinten mégis igaz. A közelmúltban kutatók járták végig a Bács-Kiskun és a Tolna-Baranyai Egyházmegye evangélikus templomait, és különféle méréseket végeztek bennük. Az akciót dr. Krähling János műegyetemi tanár és ifj. Harmati Béla, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója vezette. Két mérés között először Krähling tanár urat kérdeztük arról, mi is e munka lényege. >>

e-világ

A teológusok és az Internet
Az Internet korunk egyik legismertebb vívmánya. Mivel a globalizáció eszköze, közvetve és közvetlenül sok kárt okoz. De meggyőződésem, hogy még több előnye van, és egyre szükségesebbé válik, hogy ezeket kihasználjuk. >>

Összefogás a gyermekkereskedelem ellen
A gyermekkereskedők Európa-szerte egyre professzionálisabban és kegyetlenebbül lépnek fel. Az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNICEF becslései szerint napjainkban tizenötezer olyan gyermek- és fiatalkorú él Európa nyugati részén, akiket – a gyermekkereskedelem áldozataiként – Albániából csempésztek ide. A szervezet számításainak tükrében a gyermekkereskedelemmel foglalkozó bűnözők világszerte évente 1,2 millió lányt és fiút adnak el, és ezzel milliárdos nagyságrendű haszonra tesznek szert. A fegyver- és drogkereskedelem után ez az „üzlet” jelenti a legjövedelmezőbb illegális bevételi forrást a számukra. Az UNICEF most egész Németországra kiterjedő aláírásgyűjtést kezdeményezett, hogy ily módon is a gyermekkereskedelem elleni összefogásra buzdítsa az embereket. Eddig már ötvenezer aláírás gyűlt össze olyanoktól, akik azt szeretnék elérni, hogy a német kormány ebben a kérdésben egy, az európai határokon átívelő, szigorúbb büntetésért szálljon síkra. >>

Nem mindegy!
Múlt heti, „Templomlépcsők” című cikkünkbe félreértés folytán került bele a „fogyatékkal élő” kifejezés. A közbeszédben és a médiában sajnálatosan elterjedt szófordulat azonban helytelen, a mozgássérültek ezt nem használják. Dr. Gadó Pál idézett előadásában sem ezzel a szókapcsolattal élt. (A szerző mentségéül szolgáljon: a budapesti templomok akadálymentességéről készített jelentés – amelyet az eseményen részt vevő valamennyi újságíró kézhez kapott – hátoldalán szintén ezzel a szóval látott napvilágot, s a konferencián is elhangzott egy előadó szájából...) Summa summárum, helyesen: fogyatékossággal élő emberekről kell beszélnünk. A helytelen közbeszéd ne legyen általános egyházunkban! Az érintettek elnézését kérjük ezúton is! >>

Izidor - az Internet védőszentje
II. János Pál pápa, úgy tűnik, aggódik amiatt, hogy túl sok tennivalója akad Gábriel arkangyalnak, a posta, a bélyeggyűjtők, valamint a távközlés védőszentjének. >>

Internetes igehirdetés
Továbbra sem csökkent az érdeklődés a göttingeni (Németország) internetes igehirdetések iránt. A hetente újabb és újabb prédikációkkal bővülő honlap immáron öt esztendeje vár a szörfölőkre. Az azóta eltelt időben egymilliószor voksoltak e mellett az oldal mellett – nyilatkozta a portálért felelős egyesület jegyzője, Peter Kusenberg lelkész, aki azt is elmondta, hogy munkanapokon általában ötszáz, hétvégeken pedig ezer érdeklődőt regisztrálnak. >>

Keresztény szemmel

A harkály
Mindig öröm volt látni, amikor megjelent a konyhaablak előtti hársfán a félénk kismadár. Csodáltuk szép színes tollazatát s azt, ahogyan szorgalmasan dolgozik, kopogtatja, tisztítja a terebélyes, koros fát. >>

"Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat..."
Szeretni emberi dolog... Aligha lehet másként értelmezni mindazt, amit Jézus Krisztus az emberélet lényegéről a tanítványok lelkére kötött. Semmi úgy meg nem változtatja, semmi úgy meg nem döbbenti a világot. Amikor az első századokban a keresztények üldözői az egyház támadható pontjait keresték, éppen az egyik legfélelmetesebb üldöző kiáltott fel leplezetlen ámulattal: „Nézzétek, hogy szeretik egymást a keresztények!” S habár – elvileg – természetesnek könyveljük el, hogy ennek az egyházban így is kell lennie (mennyi képmutatásunk is erről árulkodik!), mégis mindenkor megrázó tapasztalat marad magának a keresztény embernek is, hogyha valóban szeretetre talál. >>

Mit ad(j)unk tovább gyermekeinknek?
Gyorsan múlnak a napok, hetek. Új tanév közeledik. Figyeljünk erre a szóra: „tanév” – tan+év. A tanulás és a tanítás időszaka. Csak ez a fontos? Hiszem és vallom, hogy a nevelés, az erkölcsi nevelés sokkal fontosabb. >>

Bátorság
Az ember nem vág ököllel valakinek csak úgy a képébe. Valami nagyon komoly ügynek kellett a háttérben állnia, hogy mégis megtettem. Talán csúfolódás volt? Talán nem is rólam szólt? Egyetlen más alkalomra sem emlékszem, hogy előfordult, hogy valakinek behúztam volna. >>

A hitismeret
Előttünk ülnek soproni líceumunk levelezős diákjai. Kemény munka után jönnek tanulni. Napi gondok, családi problémák is fárasztják őket, de tanulni akarnak, megszerezni az érettségit. Kiművelt emberfők szeretnének lenni a megnövekedett követelményekkel „tornyokat” építő világunkban, meg vágyódnak arra, hogy keresetüket is növelni tudják gyermeknevelési gondjaik enyhítésére. Mert az EU-ba való belépéskor lehet, hogy sokféle határ megszűnik, de a művelt, képzett és a műveltség, szakképzés hiányától vegetáló ember közti különbség nem. Ennek áthidalására a 30-40 éveseknek sem szégyen – sőt dicső tett – beülni az iskolapadba. Nem könnyű teljesítmény, mert többletteherrel jár. De még nem késő! >>

Meg mered enni a cserebogarat?
Kevés gonoszabb kérdést ismerek, mint a címben szereplőt. Nincs rá jó felelet, ha válaszolsz, rögtön csapdába estél. >>

A hét témája

A világtalálkozó - püspök-elnökünk szemével
A magyar evangélikusok mindig is aktív szerepet vállaltak a Lutheránus Világszövetség munkájában. A hatévente megrendezett nagygyűlések mindegyikén részt vettek küldötteink, sőt egy alkalommal – 1984-ben – mi magunk voltunk a házigazdái a világtalálkozónak. Az LVSZ tizedik, jubileumi tanácskozásától tehát úgy búcsúzhatunk el méltóképpen, ha megszólaltatjuk mindazokat, akik minket – határon inneni és túli – magyar evangélikusokat képviseltek 2003. július 21–31. között a kanadai Winnipegben. >>

A nagygyűlés teológiai értékelése
A Winnipegben tárgyalt kérdéseket három nagy témakörben foglalhatjuk össze a főtéma, a „Gyógyulást a világnak!” összefüggésében. >>

Istentiszteleti élet és spiritualitás
„A nagygyűlés szíve az istentiszteleteken fog dobogni” – írták jó egy évvel ezelőtt egy winnipegi beköszön- tőben a genfi nemzetközi liturgikus csoport tagjai. És valóban, a 30 (!) istentiszteleti alkalom után elmondhatjuk: az LVSZ-nagygyűlésken még soha nem kapott ekkora hangsúlyt a spirituális élet. Különösen is kiemelkedő volt a liturgia szerepe: Isten népének közös szolgálata időben jóval nagyobb teret kapott, mint az igehirdetés. >>

Bibliakör - faluközösségben
A világ különböző országaiból, kulturális, gazdasági környezetéből összesereglett mintegy ezer résztvevő az első napokban egy nagyvárosra emlékeztető embertömegre hasonlított leginkább, ahol csak nagyon kevesen ismerik egymást. Ilyen helyzetben fennáll az elmagányosodás veszélye, ami nagyon megkeserítheti a hazájától, családjától, megszokott környezetétől elszakadt ember életét. Egy faluközösségben azonban más a helyzet. A falvak lakói ismerik, számon tartják egymást. A nagygyűlés szervezői éppen ezért ún. faluközösségekre osztották a küldötteket, ahol ízelítőt kaphattak mindabból, amit a világ másik végéről érkezett résztvevők hordoztak magukban a téma – „Gyógyulást a világnak!” – kapcsán. >>

A Lutheránus Világszövetség X. nagygyűlésének levele a tagegyházakhoz
Testvéri köszöntéssel Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk nevében! >>

Vízum Kanadába - vízum az egyházba?
„Hogyan tesszük érezhetővé Isten mindenkit befogadó szeretetét?” – ez volt a központi kérdése a nagygyűlés negyedik napján az ifjúsági küldöttek által öszszeállított bibliatanulmánynak. Ruth történetén keresztül azon gondolkodtunk el, mi történt volna, ha akkor régen a moábita Ruth nem nyer bebocsátást Izrael földjére. S mi történik akkor, amikor a jelen egyháza „vízumot” követel a belépni kívánóktól, majd megtagadja azt a globalizáció áldozataitól, a hátrányos helyzetűektől, a HIV/AIDS-fertőzöttektől, a homoszexuálisoktól vagy azoktól, akik egyszerűen nem szimpatikusak? A kérdés különösen aktuális akkor, amikor közel 50 küldött – közöttük 12 fiatal – nem lehetett jelen a nagygyűlésen, mivel nem kapták meg a beutazáshoz szükséges kanadai vízumot. >>

Luther-kiállítás Winnipegben
Luther Márton életéről és munkásságáról szóló kiállítás nyílt a konferencia ideje alatt Winnipegben. A Wittenbergben lévő Luther Centrum választása a nagygyűlés miatt esett a kanadai városra. Winnipeg a vándorkiállítás első állomása, a tárlatot a későbbiekben még tizenegy amerikai városban tekinthetik meg az érdeklődők. >>

Egy álom valóra vált
Hát, ezt is megértem… Egy éve még csak nem is gondoltam volna, hogy valaha eljutok Kanadába, most meg itt állok tele élményekkel és tapasztalatokkal. Igazán elmondhatom, hogy a három hét alatt rengeteget tanultam, látóköröm kiszélesedett, és persze sok barátot szereztem. >>

Bélyegen a világgyűlés
A kanadai posta bélyeget adott ki a nagygyűlés alkalmából. Vivian Albo, a kanadai posta igazgatóságának vezetője dr. Christian Krause nyugalmazott német püspök, az LVSZ leköszönő elnöke, valamint Raymond L. Schultz, a Kanadai Evangélikus Egyház vezető püspöke jelenlétében leplezte le a bélyeg felnagyított képét. >>

Áldás a termésen felül
Az LVSZ egyik legfontosabb célja az evangélikusok közösségének építése, megerősítése. Ez az egyik szerepe a nagygyűlésnek is, itt azonban – figyelembe véve a küldöttek sokféle kötelezettségét – viszonylag kevés lehetőség adódik egymás megismerésére, ami a közösségépítés legfőbb eleme. A házigazdák ezért megszervezték, hogy a résztvevők a nagygyűlés előtt vagy az után ellátogathassanak Kanada vagy az Egyesült Államok egy-egy gyülekezetébe, hogy alaposabban megismerhessék (sőt: átélhessék) a helybeliek helyzetét, örömeiket, gondjaikat. Nagy áldásnak érzem, hogy öt napot tölthettem Kanadában, a Saskatchewan államban levő Shell Lake gyülekezetében egy-egy argentin, egy thaiföldi, egy indonéziai püspök, valamint egy Chilében élő német lelkész társaságában. A meghívás mottója „Áldás a termésen felül” volt. >>

A nagygyűlés és a média
Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a világ evangélikusságának életében a nagygyűlés olyan, mint a sportban az olimpia. Itt találkoznak egymással a legfontosabb személyiségek, és fel lehet mérni a korábbi találkozó óta eltelt időszak jelentősebb eredményeit. Mindez persze nem centiméterekben és másodpercekben, hanem a teológiai gondolkodás súlyával, valamint a szeretet hosszával és mélységével mérhető. Ám amint egy sportversenyhez ma már elválaszthatatlanul hozzátartoznak a tudósítók és a kommentátorok, úgy voltak jelen a winnipegi nagygyűlésen is a sajtó képviselői. >>

evél&levél

"Homo" - püspök?
„Forr a világ” az amerikai episzkopális egyházban: püspökké válasszák-e a nyíltan homoszexuális Gene Robinson lelkészt? Jócskán akadnak harcos támogatói, teológiai téren is. Ez aztán az USA-szabadság! >>

E heti Luther-idézet

Luther idézet
"Isten nem a mi értelmünkkel, hanem az ő bölcsességével munkálkodik bennünk az ő tisztasága szerint, nem pedig a mi testi vágyaink szerint. Mert Isten műve bölcsesség és tisztaság, a mienk balgaság és tisztátalanság; szűnjék meg ez, és ünnepeljen az. A mi haragunk, türelmetlenségünk és nyugtalanságunk helyett az ő békessége uralkodjék bennünk. Mert a békesség Isten műve, a türelmetlenség pedig a mi testiségünk gyümölcse..." Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) >>

A vasárnap igéje

Sáfár - vagy helytartó?
A sáfár szó szinonimája a gondnok, esetleg a főkomornyik lehet, de semmiképpen sem a helytartó. A sáfár ugyanis szolga. Igaz, hogy ura a többi szolga fölé rendelte, de nem azért, hogy – távollétében – helyette és nevében uralkodjék a ház népe fölött. A sáfár többletjogosítványa csak arra szól, hogy a ház ura által megszabott időben kiadja a szolgák járandóságát. Ez nem hatalom, hanem feladat, mégis ürügy lehet a hatalmaskodásra. Nagy a kísértés, hogy a sáfár előbb-utóbb helytartóként viselkedjék. A helytartó ugyanis élet-halál ura a rábízott tartományban. Ura nevében törvényt ülhet az alattvalók fölött. Megbüntetheti, de meg is jutalmazhatja őket. Jézus arról beszél, hogy második eljöveteléig nem helytartókra bízza az Isten háza népét, hanem sáfárokra. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. >>