Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 33 - Centivel és pecabottal a denevérek ellen

Evangélikusok

Centivel és pecabottal a denevérek ellen

Ha a címben megfogalmazott állítás nem is teljesen fedi a valóságot, valamilyen szinten mégis igaz. A közelmúltban kutatók járták végig a Bács-Kiskun és a Tolna-Baranyai Egyházmegye evangélikus templomait, és különféle méréseket végeztek bennük. Az akciót dr. Krähling János műegyetemi tanár és ifj. Harmati Béla, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója vezette. Két mérés között először Krähling tanár urat kérdeztük arról, mi is e munka lényege.

– 1983-ban végeztem először ilyen felmérést: egyetemi hallgatóként a gyakorlatban is megvizsgáltam azt, amiről tanultunk. Az evangélikus egyházi építészetet tanulmányoztam néhány dél-dunántúli példa tükrében, s ez később diszszertációvá bővült. Néhány évre rá, 1997-től, ifj. Harmati Béla csatlakozásával nagyszabású, országos felmérési program lett belőle, melyet mindig nyaranként végzünk el.

*– Mi minden történik egy ilyen mérésen?*

– Az építészeti oldal Béla barátom révén egyházművészeti kutatással is bővült. Nemcsak a templomokat, de a többi gyülekezeti épületet is megnézzük. Megmérjük például a templom hosszát, magasságát, az oszlopok vagy a falak vastagságát, lefényképezzük az oltárképet, a gyülekezetek birtokában levő úrvacsorai készleteket, egyedi kelyheket vagy kereszteket.

*– Milyen értékekre vagy különlegességekre lelnek a kutatás során?*

– Legutóbb az egyik gyülekezetnél egy régi vasládára bukkantunk, melyet megfelelő dokumentálás után át is adtak a múzeumnak. Érdekes könyvek is megbújhatnak a gyülekezeti irattárak mélyén. Sajnos nem mindenhol tapasztaltunk megfelelő iratkezelést – ez vonatkozik az állagmegóvásra is. A templomok kapcsán érdemes megemlíteni, hogy sok kedves történetet, anekdotát és hagyományt őrzött meg a gyülekezeti szájhagyomány ezek építéséről. Csak dicsérni tudom a helytörténészeket, ahol ezeket le is írták.

*– Hol tartanak jelenleg a felmérésben?*

– Megtörtént a Dunántúl, Nógrád és Bács-Kiskun templomainak „feltérképezése”. Harmincöt hallgatóval dolgoztunk, természetesen nem egyszerre, hanem több részletben. Egy templomon három fő 2-3 napig dolgozik. Ahogy a pénz és az idő engedi, folytatjuk a munkát.

*– Milyen forrásokból végzik ezt?*

– Három forrásra támaszkodunk: az Országos Tudományos Kutatási Alap a szakmai munkát támogatja, emellett ott van az Országos Egyház mint támogató-megrendelő. A szállást és a helyi segítséget az egyes gyülekezetek biztosítják, amiért ezúton is köszönetet mondok.

*

Krähling János tanítványaival munka közben beszélgettünk. Egy hetet töltöttek Soltvadkerten, ahol a helyi evangélikus templom felmérésén dolgoztak. Barcsai Ágnes, Paripás Emőke és Preklet Krisztina nem kifejezetten templomba járó emberek, ide mégis önként jelentkeztek a munka érdekessége miatt.

– Ez tulajdonképpen nem gyakorlatnak minősül, hanem szakmai oktatáson való részvételnek. Az egyetemi hirdetőtáblán olvastuk, hogy „evangélikus templomokat lehet felmérni”. Lehetett volna még parasztházakkal is foglalkozni, de ez érdekesebbnek tűnt.

*– Mi a nehéz ebben a munkában?*

– Bár szemre úgy tűnnek, mégsem szabályosak ezek az épületek. Nem egyforma vastagok az oszlopok, a falak rendszerint nem merőlegesek – de mindez csak akkor derül ki, amikor elkezdjük mérni és rajzolni. Nehéz a belső magasságot is mérni. Ezt „pecabottal” végezzük – valójában nem az, de úgy néz ki. Aztán van még többfajta mérőszalagunk is, melyeket már igen jól tudunk kezelni.

– Mi volt a gond a vadkerti templommal?

– A denevérek a padláson.

*– És?*

– Összeszedtük a bátorságunkat, és csak odamentünk. Egyébként békésen pihentek, nem történt semmi baj, csak hát – ott voltak, és csipogtak! A boltozat magasságát úgy állapítottuk meg, hogy a lámpa mellett leengedtünk egy zsinórt a padlóig, és annak a hosszát mértük le.

*– Mi volt a konkrét haszna ennek a néhány napos templommérésnek?*

– Megtanultunk összedolgozni. Aztán egy adott épületet, amit a gyakorlatban látunk, eddig nem mindig tudtunk lerajzolni. Az építészettörténet-órán leginkább egyházi épületekről tanulunk, de inkább csak ábrákról. Magunk nem készítettünk mindeddig ilyeneket. Most már jobban meg fogjuk érteni az egyházművészetet és az építészetet.

Ifj. Káposzta Lajos