Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2003 - 33 - Egy nyomda és a szeretetszolgálat

Keresztutak

Egy nyomda és a szeretetszolgálat

Egyházunk egyik jelentős intézménye, a Fébé már a múlt század 30-as, 40-es éveiben is működtetett egy nyomdát a VII. kerületi Damjanich utcában. Feladata akkor is kettős volt: egyrészt megfelelő gazdasági eredményekkel anyagilag segíteni a Fébé szociális munkáját, másrészt egyházi kiadványok előállításával erősíteni és többszínűvé tenni egyházunk sajtómunkáját.

Köztudott, hogy ez a tevékenység a Fébé megszüntetésével fél évszázadig szünetelt, majd a Fébé újjászületésével együtt ismét életre kelt. A mostani nyomdaipari működés az egyéb gazdasági tevékenységgel együtt újból kettős célt szolgál: egyrészt lehetőség szerint anyagi alapot teremt a Fébé különböző tevékenységéhez, másrészt – és ez a fontosabb – a sérült embereknek olyan munkalehetőséget biztosít, amely számukra örömet szerez, és sikerélményt jelent. Tehát olyan szeretetszolgálat ez, amely a sérült, fogyatékos embereknek bebizonyítja, hogy ők is élhetnek teljes életet, alkothatnak, hasznára lehetnek másoknak.

A piliscsabai Siló otthon keretében ma már Szociális és Rehabilitációs Szolgáltató Közhasznú Társaságként működő Fébé Alapítvány a 90-es évek elején bt.-ként jött létre, és mint nyomda dr. Reuss Andrásnak, az evangélikus teológia akkori dékánjának hívására a teológia zuglói épületének alagsorában kezdte el működését. Elsősorban az akadémia egyes tanszékeinek jegyzeteit sokszorosították, de mint kiadó és nyomda egyéb kiadványokat is készítettek. Ezt a tevékenységet a teológia épületében és keretében 2000-ig folytatták. Hogy napjainkban mi a helyzet, arról dr. Gadó Pállal, a kht. vezetőjével beszélgettünk a csillaghegyi egyházközség régi parókiaépületében, ahol jelenleg a Fébé nyomdája működik. Felszerelése: egy GR 3770 típusszámú Risograph digitális rendszerű sokszorosító gép, amelyen A/6-os mérettől A/3-asméretig lehet ívenkénti nyomtatást végezni. A kötészeti munkához vágógéppel, két irkafűző géppel, spirálozóval, ragasztókötéshez és hőkötéshez szükséges géppel is rendelkeznek. Ezen kívül a piliscsabai székhelyen szitanyomást is tudnak végezni, és ott lehetőség van számítógépes szerkesztésre is. Természetesen a jelenlegi felszereléssel és a 3 fős létszámmal – akik szintén testi sérültek – minden nyomdai műveletet nem tudnak elvégezni, ezért alvállalkozóként olyan más szociális szervezetet is foglalkoztatnak, amely rendelkezik modern felszerelésű nyomdával. Több mint félszáz ilyen, sérültekkel foglalkozó szervezet működik, ebből közel húsz rendelkezik nyomdával – mondta Gadó Pál, majd így folytatta:

– Hisszük és valljuk, hogy az egyház egyik legfontosabb diakóniai tevékenysége a sérült emberekkel való foglalkozás. Olyan kereteket, lehetőséget kell számukra biztosítani, amelyben egész embernek érezhetik magukat. Mi a kht.-ben 90 sérült embert foglalkoztatunk, közülük közel húszan a piliscsabai otthon lakói. Ez a foglalkoztatás azt is jelenti, hogy általa kiegészítő jövedelemhez juthatnak. Természetesen a kht.-n belül a nyomdai tevékenységen kívül mással is foglalkozunk, így gépi fafeldolgozással, szállítási és egyéb szolgáltatással, vendéglátással, sportterápiával. Mindezekből évi 100 millió forint a forgalmuk. Pontosítva: 50 millió forint – ennek 15%-át a nyomdai tevékenység hozza –, amelyet az állam szociális támogatásként megdupláz. Ez azt is jelenti, ha növelni tudjuk a saját tevékenységünkből származó bevételt, úgy hasonló mértékben növekszik az állami támogatás is. Ebből egyértelműen következik: mindent meg kell tenni azért, hogy diakóniai tevékenységünk anyagi forrásait növelni tudjuk, mert így növekszik az állami támogatás is. Bár nyomdánkban nem egyházi szervezetek részére is készítünk nyomtatványokat, azt hiszem, egyházunk egyes intézményei, gyülekezetei sokat segíthetnének, ha igénybe vennék nyomdánkat. Együtt dolgozva az említett szociális intézmények nyomdáival, rövid határidővel, jó minőségben tudunk előállítani gyülekezetei körleveleket, hírleveleket, meghívókat, röplapokat, iskolai évkönyveket, doktori disszertációkat, templomtörténeteket, prédikációs köteteket. Példaként említem a múlt év végén a mi kiadásunkban megjelent Ádventi-karácsonyi mozaik című könyvet, melyet Madocsai Miklós szerkesztett. Ma már e-mailen is elérhetők vagyunk, így közvetlen is megküldhetik az ország bármely részéből a nyomtatandó anyagot, amelyet mi rövid időn belül szállítunk is (e-mail címünk: febe.bt.silo@axelero.hu).

A beszélgetés során megfigyelhettük az itt dolgozók szakszerű, fegyelmezett munkáját. Olyan szeretetszolgálatról tehetünk bizonyságot, amelyet érdemes segíteni hivatalos egyházi intézményeknek és gyülekezeti tagoknak is. Ennek a segítésnek a legegyszerűbb, de mégis legeredményesebb formája a nyomdai megrendelés.

Nem reklámot akartunk csinálni a Fébé nyomdájának. Csak fel szerettük volna hívni a figyelmet arra: hol és hogyan lehet segíteni.

J. G.