A hét témája

Testvéri köszöntéssel Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk nevében!

Mi, a Lutheránus Világszövetség tagegyházainak delegátusai, a szervezet tisztségviselői és sokan mások itt, Winnipegben, Kanada szívében összegyülekeztünk a szövetség X. nagygyűlése alkalmából. Témánk a következő volt: „Gyógyulást a világnak!”. Az új Jeruzsálem látomásában, János jelenéseinek végén az élet fájának levelei „a népek gyógyítására valók” (Jel 22,2). A nagygyűlés örvendezett a Feltámadott Bárány gyógyító jelenlétén, miközben várva várjuk a napot, amikor majd az új Jeruzsálemben együtt lehetünk az összes szentekkel.

Kanadai házigazdáink szívélyes vendégszeretettel vettek körül bennünket. Kanada növekvő etnikai sokszínűsége, francia, brit és őslakos örökségével együtt szembetűnő példája világunk örömeinek és gondjainak. A világ sebei nem maradtak rejtve előttünk a nagygyűlés alatt. Voltak közöttünk testvérek, akik olyan országokból érkeztek, ahol háború dühöng, amelyeket az AIDS/HIV-járvány és kábítószer-problémák sújtanak, és ahol a gazdasági globalizációnak csak az árnyoldalait tapasztalják. A libériai egyházi vezetőktől hallottunk az országukban dúló polgárháború pusztításáról. Fájdalmas tapasztalat, hogy a világnak gyógyulásra van szüksége. Különösen is fájdalmasan érintett bennünket, hogy több mint ötven testvérünktől megtagadták a részvételhez szükséges vízumot. Az elutasítás mögött a terrorizmus által megváltoztatott világ áll, az a világ, amelyet ugyan a technika egyre jobban egyesít, de amelyben szegény és gazdag, észak és dél egyre inkább elkülönül; vagyis azok, akik részei az új globális rendszernek, és azok, akik kimaradnak belőle.

Ugyanakkor megtapasztaltuk, hogy hitünk diadalmaskodik a megosztottságon. Krisztus azért jött, hogy lerombolja a minket elválasztó falakat. A Krisztusban való közösség, amely összeköt bennünket, sokkal erősebb, mint bármely hatalom, amely fizikailag távol akar tartani egymástól. Azok hiánya, akiktől megtagadták a beutazást a nagygyűlésre, a Pál testébe adatott tövisre emlékeztet, arra, hogy Isten ereje erőtlenség által ér célhoz (2Kor 12,7). Közösségünk alapja a Krisztusban való közös részesedésünk, ez pedig a keresztjében való közös részesedést jelenti. A gyógyulás és a Krisztus szenvedéseiben való részesedés elválaszthatatlan egymástól, mert csak Krisztus sebei által gyógyulunk meg.

Kanada tágas ege alatt megtapasztaltuk a közösség erejét. Napjainkat úrvacsorával kezdtük, és imádságok, bibliatanulmányok segítségével osztottuk fel. Az evangélikusok nagy számú közösségét Finnországtól Dél-Afrikáig és Japántól Argentínáig képviselték küldöttek. Delegációinknak fiatal és idősebb, férfi és női tagjai voltak. Más egyházak képviselői is jelen voltak: katolikusok, ortodoxok, reformátusok, anglikánok és sokan mások. Üdvözöltük az ökumenében az elmúlt évtizedekben tett előremutató lépéseket, különösen is a római katolikus–evangélikus Közös nyilatkozatot a megigazulásról, de éreztük, hogy mennyire szükségünk van a Szentlélekre a fennmaradó jelentős különbségek legyőzéséhez. A közösség megtapasztalása, amelyet sokfélesége ellenére is az evangélium egyesít, minden LVSZ-nagygyűlés fénypontja, és reméljük, hogy e levél olvasói kapcsolatba kerülnek azokkal, akik itt voltak, és közelebbről is magukévá tehetik az itt tapasztaltakat.

Minden nagygyűlés fontos feladata, hogy áttekintse a szövetség munkáját a legutóbbi alkalom óta, és előkészítse azt a következő időszakra. Az LVSZ hatéves beszámolóját – Hongkongtól Winnipegig, 1997–2003 címmel – tíz kisebb, egy-egy témával foglalkozó úgynevezett „faluközösség” tekintette át. Megválasztották az LVSZ új Tanácsát és elnökét, Mark Hansont, az Amerikai Evangélikus Egyház vezető püspökét. A faluközösségek új feladatokat is javasoltak a szövetségnek, amelyeket a nagygyűlés megtárgyalt és elfogadott. Ezeket a feladatokat a világgyűlés üzenete sorolja fel. Az üzenetet – a nagygyűlés határozataival együtt – a tagegyházak is hamarosan megkapják.

Ezekben a nagygyűlés

– szorosabb együttműködésre kötelezi az LVSZ-t az őslakos népekkel;

– a diakóniának mint az evangélikus közösség szerves részének szervezett tanulmányozására szólít fel;

– felhívja a tagegyházakat a tisztességes nemzetközi kereskedelmi politika támogatására és a törvénytelen nemzetközi adósságok elengedésére;

– aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államoknak a nemzetközi ügyekben megmutatkozó, növekvő egyoldalú fellépése miatt;

– megváltoztatja az LVSZ teljes nevét: „Lutheránus Világszövetség – Egyházak Közössége”;

– kifejezi szolidaritását Irak egyházaival szemben, és kijelenti, hogy az iraki népnek joga van saját demokratikus kormányhoz;

– ismételt erőfeszítéseket tesz az izraeli–palesztin békéért Palesztina felszabadítása és Izrael biztonsága alapján;

– kötelezi az LVSZ-t, hogy továbbra is tegyen meg mindent a közösség megvalósításáért.

A nagygyűlésen kiütköztek az evangélikus közösségen belüli véleménykülönbségek a család és az emberi szexualitás kérdéseiről. Mélyreható, de kölcsönös tisztelettel folytatott párbeszédben megtapasztaltuk, hogy a Krisztusban való közösségünk erősebb a témával kapcsolatos véleménykülönbségeknél; ebben is hordoznunk kell egymás terhét. A nagygyűlés üzenete felhívja a tagegyházakat, hogy támogassák egymást a további párbeszédben és minden személy emberi jogainak védelmében.

Hálaadással távozunk Winnipegből mindazért, amit Isten a szövetség által a múltban cselekedett, és imádságban hordozzuk a jövendő munkát. Mindannyian egyek vagyunk az egy Krisztusban és az egy Szentlélekben. Valahányszor összegyűlünk az Ige és a szentségek mellett, egyek vagyunk minden kor és hely közösségével. Az LVSZ-ben megvalósuló közösség is ezt az egységet fejezi ki. Közösségünknek gyógyulásra van szüksége; az egyháznak gyógyulásra van szüksége; a világnak gyógyulásra van szüksége. Az LVSZ azért van, hogy Isten munkáját szolgálja „a világ gyógyulásáért”. Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten áldja meg és tartsa meg közösségünket ebben a munkában! Winnipeg, 2003. július

Dr. Christian Krause Dr. Ishmael Noko ny. püspök, leköszönő elnök főtitkár

Fordította: dr. Szentpétery Péter