e-világ

Egyház és világháló

"Tenyérgép" és énekeskönyv

Látható, hogy ma már a számítástechnikai cégek is az emberek munkáját, szórakozását, kapcsolattartását megkönnyítő eszköznek szánják termékeiket. Az informatika oktatásában is ezt a paradigmát kell alkalmaznunk. Az új eszközökkel – tehát nem csak a számítógéppel, hanem a digitális termékekkel, illetőleg szoftverekkel is – meg kell ismertetni tanítványainkat.

A mostani informatikatanár tehát nem unatkozhat: egyre gyorsuló ütemben jelennek meg új szoftverek és eszközök. Ráadásul leggyorsabban ő szembesülhet azzal a felfedezéssel is, amire más szakos munkatársai esetleg még nem jöhettek rá: ismét új generáció nő fel, a „videó-generáció” után itt az „internet-generáció”. Ők már nem a televízióban nézik meg az időjárás-jelentést, hanem a meteorológiai honlapon, nem a lexikont emelik le egy témához, hanem a keresőkben néznek a keresett szócikk után.

Az informatika szép lassan teret hódít az összes tantárgy oktatásában. Ezt azzal a példával érzékeltetném, amit az elmúlt hét végén egy ismert számítástechnikai cég által szervezett tanári továbbképzésen hallottam.

Milyen lesz a tanár (mondjuk, egy matematika–földrajz szakos tanár) egy napja a nem is oly távoli jövőben?

Délután: Ellenőrzi, hogy tanítványai elkészítették-e az interneten beadandó házi feladatot. A gyerekeknek Afrikát határoló tengereket kellett elhelyezni egy vaktérképen a megfelelő helyre. Az értékelést a program (amivel a tanár készítette a „feladatlapot”) tulajdonképpen már elvégezte, csak a pontszámokra kell ránéznie. Ezután megszerkeszti a másnapi házi feladatot: tanítványai gyűjtsenek minél több képet, hang- és videóanyagot a kontinensről. Ezt a feladatot el is helyezi az interneten az osztály közös földrajzoldalán. A tananyag színesítéséhez maga is elővesz néhány képet a tanulmányi videótárból, és ezek segítségével elkészíti órájához a prezentációt. Figyelemfelkeltőnek gyorsan összevág a képekből és zenéből egy tetszetős videóklipet. Közben néhány tanítványa elektronikus társalgó programon keresztül üzen, hogy nem értik a megoldandó képletet, így nekik ad néhány instrukciót, majd az egyik anyukát nyugtatja meg (éppen virtuális fogadóóra van), aki az internetes osztálynaplóból most értesült arról, hogy fia a múlt héten egyest kapott (itt van némi késleltetés, hogy szegény csemete maga is bevallhassa a sajnálatos eseményt).

Azután a tanár megszerkeszti egy másik osztály témazárójának anyagát, szintén egy programmal.

Délelőtt: Beér a tanár az iskolába, megnézi az elektronikus faliújságot, milyen aktuális hírek, teendők vannak. Gyorsan válaszol egy-két drótpostán beérkezett levélre, elküldi szaktanári jelentését a vezetőségnek.

Az óra elején a hetes jelentése alatt könyveli a noteszgépén a hiányzókat, majd feleltet, ezeket a jegyeket is bevezeti a noteszgépébe. Utána megtartja az órát (az előkészített anyagokat könnyedén elő tudja hozni a tantermi asztali gépen, vagy egy nyakba akasztható kis tárolón magával tudja hozni). Az egyik diák kiselőadást tart Afrika élővilágáról egy videóanyag segítségével. Ezt az osztálykirándulás alkalmával digitális fényképezőgéppel készítette az állatkertben.

A szünetben a tanáriban elhelyezi a noteszgépet a dokkjába, hogy szinkronizálja a digitális osztálynaplóval, tehát bekerüljenek oda az őáltala adott jegyek, a hiányzók nevei stb.

A számonkérő óra olyan teremben zajlik, ahol mindenki számítógép előtt ül. A program arra is figyel, hogy a gyerekek ne egyszerre kapják ugyanazt a feladatot (így nem kell külön feladatsorokat alkalmazni). A dolgozat végén a gyerek egyrészt egyszerre megtudhatja a helyes választ, másrészt a teljesítményét is, csak az esszé-részt kell a tanárnak javítania.

Azt gondolom, kicsit meghökkentőnek tűnik ez a vízió. A tanárolvasók egy kicsit még talán fel is háborodnak, mi mindent kellene nekik csinálni! Talán azt gondolják: hát ez nálunk sohasem lesz így, ilyen eszközök nincsenek, hol lesz erre pénz, meg különben is, én már nyugdíjas leszek, mire ez megvalósul! Nos, a vázolt példa eszközei – a digitális napló kivételével – már léteznek. Egy részük ingyenes program, és ma már a gépek ára sem túlságosan magas (az persze valóban kérdés, hogy a sokat emlegetett közalkalmazotti fizetésből lesz-e rá keret). Az elektronikus osztálynaplóra mindenesetre gőzerővel folynak a fejlesztések.

A számonkérést végző program egyik típusával az egyik hazai főiskolán idén már felvételiztettek is (négy napra csökkentve ezzel a felvételi eljárást). Érdekes, hogy bár nem volt kötelező, minden jelölt a számítógép segítségével történő felvételi feladatsort választotta, és az új módszerrel a kudarcot vallottak is meg voltak elégedve.

Ha jó iskolákat akarunk, amelyek az információs korban is színvonalasak, a meghökkenést, csodálkozást, ellenérzést fel kell, hogy váltsa a cselekvés. Evangélikus iskoláink akkor fogják megállni helyüket a jövő iskolarendszerében, ha nagyon gyorsan alkalmazzák ezeket az új technológiákat. Erre köteleznek a hagyományok is, hiszen iskoláink régen is mindig a legmodernebb ismereteket adták át tanítványaiknak. Ehhez azonban szemléletet kell váltanunk, az „infotanároknak” önmaguk képzése mellett munkatársaik képzését is fel kell vállalniuk. Mi több, lelkészeink, egyházi munkatársaink számára is közvetítenünk kell az új ismereteket, hogy az egyházi életben is lehessen használni az új eszközöket.

Nagy lehetőség, ha a gyülekezetek tehetséges tanítványokat küldenek iskoláinkba, akik onnét kikerülve, ezekkel az új információs módszerekkel felvértezve a gyülekezetekben is tudnak szolgálni: elkészítik a gyülekezet honlapját, segítenek a nyilvántartásban, képzik a gyülekezet tagjait, és még sorolhatnám a tennivalókat, a lehetőségeket. Jól példázta ezt az idei Neumann verseny is, ahol egyházunk történetének nagyjairól, munkásságukról nagyon nívós honlapok születtek.

A címben feltett kérdésre tehát röviden válaszolva: az evangélikus iskoláknak az információs korba való átmenet úttörőivé kell válni! Egyrészt egyházunk segítségével, másrészt egyházunk segítségére, szem előtt tartva a zsoltáríró szavait: „Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.” (Zsolt 85,13–14)

B. Cs.