evél&levél

Garai András levele (EvÉlet 32. szám) késztetett az alábbi sorokra.

Valahol én is hallottam vagy olvastam, hogy a Bibliában 366-szor szerepel a biztatás: Ne félj! Garai Andráshoz hasonlóan magam is megpróbálkoztam a számítógépes kereséssel. A talált kifejezések tartalmára is figyelve a következõt találtam: ne félj (66-szor), ne féljetek (47-szer). Ezek szerint indokolt a levélíró segély-kiáltása: nem jut az év minden napjára külön-külön biztatás.

Álljunk meg azonban egy pillanatra, mielõtt elhamarkodott következtetésre jutnánk. A Szentírás héberül is, görögül is több különbözõ szót használ a félelemre, ezért a magyarban is meg kell keresni a rokon értelmû szavakat. Ilyeneket találtam: ne rettegj (10-szer), ne rettegjetek (8-szor), ne aggódjatok (7-szer), ne ijedj meg (4-szer), ne ijedjetek meg (2-szer), ne rémülj meg (1-szer), ne rémüljetek meg (3-szor). Talán vannak még más rokon értelmû szavak is.

Még ez is kevés ahhoz, hogy a kiinduló állítást igazolja. Folytatni kell a sort azonban más nyelvtani alakzatokkal is, mint például: nem kell félned (8-szor), miért félsz, miért féltek és így tovább. Ezeknek sincs egyhamar vége. Kívánom, hogy minél többen mélyedjenek el Bibliájuk ilyen tanulmányozásába akár a Könyvet lapozgatva – hiszen az egyes versekhez nagyon sok utalás található a különbözõ nyelvû és különbözõ fordítású kiadásokban –, akár CD lemezük segítségével.

Megkockáztatom az állítást: a 366-os szám feltehetõen nem jön össze. Az elsõ pillanatban ez bizonyára csalódást jelent, talán nemcsak Garai Andrásnak, hanem mindazoknak, akik hallották vagy olvasták a bevezetõ állítást.

Mit lehet erre mondani? Félrevezetés áldozatai vagyunk? Semmiképpen! Hiszen azt az üzenetet, hogy nem kell félnünk ebben az életben és ebben a világban, de még a halálban sem, a Szentírás nemcsak a félelem szóval és hasonló jelentésû megfelelõivel fejezi ki. Ezeknél még egyértelmûbb és erõteljesebb biztatás minden olyan bibliai állítás, amely Isten hatalmáról és a bûnös ember iránti könyörületérõl szól, akár nem is használva az említett szavakat. Ebben az értelemben mondható, hogy a Bibliának lényeges tartalma a bátorítás és a vigasztalás. Itt már csak részben segítenek a bibliai konkordanciák vagy számítógépes lemezek, itt személyes fordulatot kell kapnia a dolognak: mindez nekünk szól, „tiértetek” van (1Pt 1,20 és másutt).

Befejezésül két megjegyzés:

Ha csak egyetlen egyszer olvasnánk a Bibliában a bûnös embernek szólóan, hogy ne félj, az is elegendõ kell legyen, ha a mindenható Atya szava.

Nem lehet a ne félj-rõl úgy beszélni, hogy ne vegyük komolyan: az embernek Istennel való útjára az Ószövetségnek éppen úgy, mint az Újszövetségnek, gyakori szava az istenfélelem. Az, hogy ne félj, és hogy féld az Istent, elválaszthatatlanul összetartozik. A félelem nélküli élet nem az, hogy senkitõl sem félünk, hanem az, hogy egyedül az élõ Istentõl félünk.

Reuss András (Budapest)