A hét témája

Úrvacsoravétel Tiszadobon

Idén 14. alkalommal tartották meg a Nemzetközi Ökumenikus Tábort a tiszadobi Andrássy kastélyban július 28. és augusztus 3. között.

Tizenöt évvel ezelőtt egy budapesti ösztöndíjas németországi teológus, Gémes Pál és Laborczi Géza nyíregyházi evangélikus lelkész ötlete volt egy ifjúsági konferencia szervezése anyaországi és nyugat-európai magyar fiatalok számára. Mivel a kitűzött időpontig a kelet-európai változások következtében megnyíltak a keleti határok is, így a nyíregyházi szervezők (Sztankó Gyöngyi és Laborczi Géza lelkészházaspár) – kihasználva a még a 80-as évek elején kiépített határon túli kapcsolataikat – barátaikon keresztül meghívtak Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is ifjakat, akik a kommunizmus nyomása alól fellélegezve bátrabban kezdtek az egyházak felé fordulni.

Jöttek katolikusok és ortodoxok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok. A különböző felekezetű csoportok és lelkipásztoraik egy hét alatt egységes csapattá kovácsolódtak össze, s ez az egység a záróistentisztelet „bravúrjában” látszott meg igazán: a különböző hitvallású és különböző liturgiát gyakorlók úgy tudtak egy közös istentiszteleten részt venni, hogy mindegyik megőrizte a maga sajátosságait. Ez annyira lenyűgöző volt, és az egész hét olyan maradandó élményt nyújtott, hogy az anyaországi szervezők, az említett lelkészházaspár és Úsz István ortodox lelkész, aki sajnos négy éve már nem lehet közöttük, úgy látták, hogy folytatni kell. Így jutottunk el immár a tizennegyedik táborig.

Tizennégy év alatt sokan nőttek fel a szemünk előtt, mert akik csak tehetik, eljönnek minden évben. Vannak olyan párok, akik itt ismerkedtek meg, és most már gyermekeikkel jönnek, mások iskolásokként vettek részt eleinte, ma már lelkészként a szervezés munkájában segítenek, vannak, akiknek csak egy-két évben sikerül eljönniük. Mindannyian – vezetők és ifjak egyaránt – olyan értékekkel, élményekkel távoznak, amelyekkel egyéni életüket és otthoni környezetüket gazdagíthatják.

Ezek az értékek Isten igéjében, a Szentírásban rejlenek, így a Bibliát tanulmányozva válhatnak személyessé.

Egy-egy hét témája általában egy-egy bibliai személlyel kapcsolatos. Az idén a táborlakók a Mezopotámiából Egyiptomig bolyongó Jákóbbal az emberi lélek útjait járták. Meg lehetett ismerni, hogy a bármilyen eszközzel érvényesülni tudó ember egy adott helyzetben hogyan érzi magát kisemmizettnek, amikor az egyedüli fontos dolog a számára Isten áldása.

Külön élményt jelentenek a tábor hetében a csoportfoglalkozások, amikor az ifjak szakavatott művészek irányításával ízelítőt kapnak a különböző művészetekből, vagy kiélhetik művészi hajlamaikat a kézműves, zenész, bábos, színész, néptáncos csoportokban, illetve az újságírás vagy akár a rádiózás kulisszáiban is tevékenykedhetnek. A részt vevő alkotóművészek számára ihletforrás is a tábor, aminek eredménye lehet egy-egy kiállítás, mint például Jankovics Mária kárpátalji képzőművészé. De itt ihletődött a Tizenöt zsoltár is, Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán alkotása, ami azóta sokak kedvencévé vált, és ami még a Vatikánban is „tiszadobi zsoltárokként” hangzott el.

A magyar kultúra értékeinek megismertetését is feladatul tűzték ki a szervezők, így esténként a magyar előadó-művészet élvonalába tartozók is megörvendeztették a táborozókat az évek során (a teljesség igénye nélkül csak néhány név: Ferencz Éva, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Halmos Béla, Sebő Ferenc, Völgyessy Szomor Fanni, Zubor Ágnes, a Gajdos együttes, stb.)

A különböző felekezetekben élő, és különböző kultúrákkal érintkező magyar ifjak Tiszadobon jó példát láthatnak arra, hogy a különbségek ellenére miként lehet egymást tisztelni, egymást értékelni és egymástól tanulni.

A Magyarországi Evangélikus Egyház mellett néhány éve a másság tiszteletére és a magyar értékek felismerésére nevelő rendezvények támogatását felvállaló Illyés Közalapítvány a tábor fő támogatója. Nekik köszönheti évente mintegy százötven fiatal, hogy teljes (testi, lelki, szellemi) ellátásáról gondoskodnak.

Bízunk abban, hogy a jövőben is megmarad a lehetőség a tiszadobi táborozásra, és az itt érlelt magvak gyümölcsöt teremnek azon a földön, ahová résztvevő fiataljaink haza viszik.

Kelemen István ref. lelk., Hegyközszáldobágy, Románia