Keresztény szemmel
Dinnye és zsömle
Nyár, Balaton és görögdinnye – mindez két hónapig együtt volt az életemben néhány éve. A megelégedettség érzését csak fokozta bennem reggelente a közeli ABC párját ritkító olcsósága. A kedvező árak közül csak egy maradt meg az emlékezetemben: a zsemle darabja öt forint volt, míg máshol tíz forintnál kezdődött. Ezen felbuzdulva lázas "prézliakcióba" kezdtünk: alkalmanként húszasával vettük a zsemlét, amit a napon megszárítva zacskószámra gyártottuk a morzsát. "Így legalább egy darabig ezzel sem lesz majd otthon gond" – töltött el az erőlelátó háziasszony büszkesége.
Mikor elfogyott egy-egy „zsömleszállítmány”, pótoltuk egy újabbal, mint ahogy a fogyóban levő mézédes dinnyekészletünket is időről időre feltöltöttük. S ez így ment rendjén.
Azon a bizonyos napon, amelyről most szót ejtek, bevásárlóutunk során egy számunkra új zöldségest fedeztünk fel, hívogatóan nagy dinnyekupaccal. Kiválasztottuk az egyik legnagyobbat, lemérettük, majd – mivel nem kerek számra végződött az összeg – a végét önhatalmúlag, félig viccesen 65 forinttal lekerekítettük. Hiszen nyár volt, vidáman sütött a nap, és az ember miért is ne alkudhatna a zöldségessel. A mi eladónkon ugyan látszott a meglepődöttség, de túl sok tiltakozási lehetőséget nem hagytunk neki, mert odaadva az általunk szabott árat, felkaptuk hatalmas zsákmányunkat, mosolyogva búcsút intettünk, és kocsiba szálltunk. Ő mindezt egy vállrándítással tudomásul vette.
Néhány perc múlva kedvenc ABC-nk zsemlés pultja előtt állva előző sikerünk hatása alatt úgy döntöttünk, ez alkalommal megduplázzuk prézliadagunkat, így kosarunkban 40 zsemlével indultunk fizetni. Mikor a pénztáros hölgy beütötte az összeget, csodálkozva kérdeztük:
– Miért 320 forint, ha 5 forint darabja?
– Mert 30 darab felett 8 forint az ára a zsömlének.
A pénztárosnő nem kis csodálkozására megszégyenülten néztünk össze, és szinte egyszerre motyogtuk az orrunk alá:
– A dinnye!
Hisz rövid fejszámolás után rájöttünk: ez alkalommal 120 forintot vesztettünk, ami kis híján kétszerese a dinnyésnél ki nem fizetett összegnek.
Egyszerű volt Isten eszköze, váratlan a tanítása, de akkor mélyen megtapasztaltam Jób szavait: „Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem” (Jób 10,14). Vajon felismerjük-e életünkben igazságos Atyánk figyelmeztető, számon kérő jelzéseit, tanításait, vagy inkább embertársainkat hibáztatjuk, környezetünket okoljuk igazságtalanul, netán vádoljuk Őt magát? Egyet azonban sose felejtsünk szem előtt tartani: előbb vagy utóbb minden tettünkkel el kell számolnunk. Még egy ki nem fizetett 65 forintos dinnyeárral is…
Boda Zsuzsa