A hét témája

A békéscsabai templom

Jó ötlet, megalapozott gondolat volt a Déli Egyházkerület új elnökségének beiktatását Békéscsabára vinni: így a megválasztott püspök és egyházkerületi felügyelő hivatalba lépésére a Magyarországi Evangélikus Egyház legnagyobb gyülekezetében, legnagyobb templomában került sor. Bizonyára – a hagyományok folytatásaként – a Deák téri püspöki székhelyen is méltó lett volna az alkalom, így viszont több sajátos, ha tetszik: „többletüzenetet” hordozott.

Szórványegyház vagyunk, a három-négyszázaléknyi hazai evangélikusság szétszórtan, esetenként tömbökben helyezkedik el. Az egyik mag a békési, értékes kegyességi tradíciókkal rendelkező közösség. Nemzetiségi egyház vagyunk, magyar, német, szlovák gyökerekkel.

Jelentősek minőségi hagyományaink, a magyar lutheranizmus mindig számarányát messze meghaladóan vett részt a hazai művelődéstörténetben – ahogyan a köztársasági elnök is megfogalmazta köszöntő levelében.

Mindezen nemes hagyományok, ma is kötelezettséget jelentő feladatok teljes, felelős vállalásáról üzent a békéscsabai színhely.

Ismeretes, hogy a zsinaton erős tábora volt annak a számos érvvel alátámasztható elképzelésnek, hogy csak egy püspöki székhely legyen a fővárosban, a Déli Egyházkerület központja kerüljön át a keleti országrészbe. De maguk az érintettek – elsősorban a leginkább szóba jöhető békéscsabaiak – látták úgy, hogy mind az egyházkerület, mind az egész egyház szempontjából még egy jó ideig kedvezőbb, ha a székhely a fővárosban marad, hiszen ez az erőforrások jobb mozgósítását teszi lehetővé. Ezt erősítette meg az új egyházkerületi felügyelő is a székfoglalójában. Hangsúlyozta ugyanakkor a regionális fejlesztések prioritását, így a békéscsabai kollégium megoldandó ügyét is.

Bevallom, emocionálisan is erősen érintett az alkalom. Boldoggá tett, hogy az iktatás egyfajta társadalmi bizonyságtételt is jelentett. Hiszen nemcsak a környékbeli evangélikusokat mozgatta meg, de az ország minden részéből érkeztek hívek az eseményre, a televízió révén pedig milliókhoz juthatott el az üzenet. Az evangélium üzenete arról, hogy az evangélikus egyház vállalja a szó teljes értelmében vett missziói, társadalmi felelősségét, nem zárkózik be a templomok falai közé, hanem a passió, a krisztusi tett hirdetőjeként és mai munkálójaként akarja a keresztény gondolkodást és életvitelt hatékonyan képviselni; egy veszedelmesen rideggé, önzővé, értékvesztővé váló világban az önzetlen, önfeláldozó szeretet értékeit közvetíteni. Méltó volt az alkalom ehhez a küldetéshez.

De érzelmeim visszanyúltak az 1987. október 24-i naphoz is. Tizenhat évvel ezelőtt is együtt iktatták a Déli Egyházkerületben a püspököt és a felügyelőt, Harmati Bélát és engem. Cezúra volt az a nap, a társadalmi változásokkal összefüggő egyházi változások felgyorsulásának a kezdete. Korszakváltást jelentett. Békéscsabán úgy éreztem, hogy az értékőrzés természetes kontinuitása mellett most zárult le egy periódus, a politikai rendszerváltozásnak az egyházat is sokrétűen érintő, sok ellentmondással terhes időszaka, és veszi kezdetét egy új korszak. Immár a történelem elemzi, értékeli majd az elmúlt tizenhat esztendő, Harmati Béla püspök nagy ívű szolgálatának értékeit, eredményeit, kudarcait. De az Úristen ajándékaként, kegyelmeként éltem meg, hogy részese lehettem a folyamatnak.

Az új korszak új stílusjegyeit tükrözte a beiktatott püspök és a felügyelő tömör székfoglaló beszéde. Akár szokatlannak is minősíthető – legalábbis az ünnepi alkalmak hangulatát, az ilyenkor megszokott előterjesztések tartalmát illetően – az az őszinteség, amellyel az új vezetők az egyházkerület, illetve az egyház gondjairól, problémáiról szóltak. Bizonyára többen is úgy vélték, hogy a felvázolt kép sötétebb a valóságosnál. Régi recept: ha nem tudunk megbirkózni a negatívumokkal, arra hivatkozunk, hogy mégis többségben vannak a pozitívumok. Orvosszemmel a gyógyulás, a hatásos terápia előfeltétele a kíméletlen őszinteséggel megfogalmazott precíz diagnózis. Ezért is biztató az új kerületi vezetés bemutatkozása. Jelezték, hogy nem elhárítani, hanem vállalni kívánják az örökség terheit is, és érzik ebben saját felelősségüket is. A lelkészek pásztorolása, a csapat- és a gyülekezetépítés élveznek elsőbbséget – együtt a másik két egyházkerülettel, az egyház egységében.

Gáncs Péter püspök országos missziói lelkészként szerzett sok-sok tapasztalata sajátos ismerethalmazt jelent egyházunkról. Ezek az egyházi elnökség munkáján keresztül kamatozhatnak mindhárom kerület, az egész egyház javára.

Szemerei Zoltán megválasztása, a személye iránti bizalom azt is jelzi, hogy igény van nemcsak az elmúlt évtized, hanem a korábbi időszak tapasztalataira (az új felügyelő harmincöt évig volt az országos egyház vezető munkatársa), illetve az ezen időszakban is tisztességüket, hitelességüket megőrző személyiségekre.

A nyár eleji nagy sikerű székesfehérvári találkozó után a békéscsabai gyülekezet – nagy-nagy szeretettel és hozzáértéssel – szinte egy második országos evangélikus találkozót valósított meg néhány órába sűrítve. Köszönet érte.

Frenkl Róbert

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület